Friss!

Hello!

Most ismét egy meglepi. Sajna jövő héten nem leszek pénteken igy most felrakom a fejit! Ez a feji nagyon izgalmas lesz, fordulatokkal teli ahogy meglepikel is! Ha ez nem ér meg mindnekitöl min. 1 komit akkor nemtoudom hoy mit írhatnék.

Puszi:

Stabby :)


8.fejezet

A szobába beérve olyan látvány tárult elém… Az ágyamon egy pár babacipő. De a meglepő az volt, hogy teljesen véresen hevert az ágyamon. Megmozdulni nem bírtam két percig csak néztem őket. Megfogtam kíváncsi voltam, hogy ki is az, aki ilyen rettenetes viccet képes kitalálni. Majd hangos sikolyom törte meg a csendet.

– Rosalie! Gyere gyorsan! - ennyit tudtam mondani. Semmi mást sokkot kaptam. Bárki is tette nem volt vicces.

– Jill! - szólt mikor belépett, de egyből megállt az ajtóba. Csak nézte a kezemet, hogy az tiszta vér. Nem mozdult csak halk suttogásszerűen mozgott a szája. Majd befutott Edward és Carlisle.

– Jillien! Ez az ön vére? - kérdezte óvatosan Carlisle.

– Nem! Ez csak egy brutális vicc!!! - fakadtam sírva. Szédültem minden forgott annyit azért láttam, hogy mindenki beért a szobába. De nem mozdul senki. Csak nézik, ahogy zuhanok a padló felé. Ekkor Jasper lépett előre. De nem lehetett ilyen gyors, mert még meg se mozdult máris erős jéghideg kemény kezek közt találtam magam.

– Szia Jillien! Remélem, tetszik az ajándékom?- rájöttem, hogy nem Jasper kapott el, mert mindenki kétségbe esett arccal velem szembe áll. Megfordulva láttam Petert, de mégse ő volt hisz a szemei vörösen izzottak.

– Peter! Ez a te műved? Szerinted ez vicces???? Mi történt veled? Engedj el! - kiabáltam vele és közben próbáltam kiszabadulni a kezeiből. De nem ment pedig csak egy kézzel tartott.

– Sose foglak elengedni az enyém vagy! Ahogy a baba is! Drágám el se fogod hinni, de vámpír lettem egy vámpírral találkoztam mire megharapott és már itt is vagyok nálad. Megtudtam, hogy kiknél vagy. Alig vártam, hogy lássalak. - mondta majd megpuszilta a nyakamat. Szinte kirázott a hideg.

– Ha nem engeded, el megöllek! - kiabált rá Jasper.

– El is felejtetem, hogy te szidtál engem és Hydrát! De megbocsátok. Hydra már nem számít és elviszem Jillt. Nem állíthatsz meg se te sem pedig a családod. Na meg az a kutya se! - morgott fel. Próbáltam visszaemlékezni, amit az F. B.I.-nál tanultunk.

Jill kiváló önvédelmi és harcos múlttal rendelkezel. A babának nagyobb baja esik, ha tovább szorít. Hass az érzelmeire hisz az övé is a gyerek. Próbáltam gondolkozni.

– Peter, drágám! Ne szoríts, ennyire ártasz a babának.

– Persze sajnálom! - mondta közben lazított a kezein. Annyit tudtam csinálni, hogy a vállam fölött átdobtam és odafutottam Jasperhez.

De miért Jasperhez? Hisz Rosalie is ott volt. Miért vonzódom így hozzá? Jillien próbálj meg figyelni hisz Peter vámpír lett és egy szobába vagy vele. De hogy kell őket megölni? Több ezre kérdés futott végig az agyamon.

– Jillien! Azt hittem okosabb vagy! - mondta és egy erős rántást éreztem a karomon. Majd Peter kezei közt találtam magam.

- Mit képzelsz? Engedj el! Soha nem leszek együtt egy vámpírral hisz veszélyes vagy rám és a babára! - ordítottam vele.

- Hát ez vicces! Pont te mondod, hisz nem csak eggyel, laksz hanem…- de közbeszólt Edward.

- Beszéljük meg! - hallottam meg Edward hangját.

- Mit akarsz megbeszélni? - ordított rá.

– Hogy mi is lettél.

– Ehhez neked semmi közöd! - mondta majd az ablakon távozott velem együtt. Láttam Rosalie kétségbeesett arcát. Nyúltam felé, de nem értem el. Sírtam és sírtam. Nem tudtam, hogy mi lesz velem és a babával.

– Ne sírj nem bántalak! Addig, míg a baba meg nem születik. Ha jó leszel téged is átváltoztatlak, ha nem akkor megöllek! - mondta olyan közönnyel, ami felháborított.

– Ennyit érek, hogy lehet, hogy megölsz?

– Te nem hagytál más választást. Elhagytál.

– De te döntöttél úgy, hogy Hydrával kavarsz! Vele mi történt?

Felém dobot, egy újságot. Aminek a címlapján egy kép volt ahol egy holtest volt letakarva. Majd ez aláírva. Brutális módon megölték a híres és gyönyörű modellt Hydra Pathant a halál okát nem tudják megállapítani. Egy cetli volt a kezében: Mindenek az oka te vagy! - felirattal. Szerető húga gyászolja. Megremegtem, nem kedveltem Hydrát, de ezt még ő sem érdemelte meg. Nadíra vajon, hogy érzi magát? Sose vallotta be, de tisztelte és szerette a nővérét. Bármit megtett volna érte.

– Mond azt, hogy nem te ölted meg??

Nem reagált semmit csak vigyorgott. Nem tudom, hol lehetünk, de a szabadban vagyunk egy tisztáson. Futni nem érdemes hisz Jasper karjaiból is kitépett se perc alatt. Nem tudtam mit tegyek. Rosalie mit csinál? Neki álltak keresni? De hisz az egyenlő lenne az öngyilkossággal.

Mi történik itt? Mióta léteznek vámpírok? Olyan érzésem volt, hogy álomvilágba kerültem. Hogy értette azt, hogy nem is eggyel vagyok hanem…

Majd meghallatom egy hangot a fejembe.

– Jill! Figyelj rám! Edward vagyok. Próbálj meg inni, kérni. Amíg elfordul, vízért addig kezdj el az erdő felé futni.

– De melyik részére? Hisz mindenhol fák vannak? - tettem fel a kérdést. Olyan természetesnek tűnt, hogy a saját magammal beszélek. Kezdek megőrülni.

– Ahol mindjárt meglátsz egy nagy barna farkast. Hozzá fuss! - mondta majd megtettem, amit kér.

- Pete, szívem szomjas vagyok! - majd teljes erőmből neki álltam futni.

Megpillantottam a farkast és szinte belecsapódtam. Nem foglalkoztam semmivel, azzal, se ami Peterrel történt se azzal, hogy épp egy farkasba ütköztem. Nem féltem tőle, pedig kellett volna. Ilyen hatalmasat még sosem láttam. Majd elkapott az álmosság. Küzdöttem ellene, de hiába azt még láttam, hogy hatalmas füst van és, hogy Jake félmeztelenül fog forró testéhez és szalad velem vissza.

A háznál már ott volt Jasper. Átvett és nagyon gyorsan felfutott a szobámba. Letett az ágyra. Simogatta a hajam és éreztem azt az érzést, amit aznap a sikátornál tapasztaltam. Ezek szerint ő volt. Jasper volt.

– Jillien! Sajnálom. Nem akartalak veszélybe sodorni! - hallottam halk selymes hangját.

– Nem te tehetsz róla. A többiek hol vannak? - szólaltam meg mire felkapta a fejét és odarohant hozzám.

– Jól vagy? - kérdezte.

– Igen, mert ott voltál velem. - mosolyogtam rá.

– A többiek hamarosan jönnek.

Majd rám terített egy takarót, és odaült az ágy szélére.  Mellé bújtam, megfogtam a kezét majd magamtól elaludtam.