2010. december 31., péntek

15. fejezet

Helló!
Meghoztam  a 15. fejit, Új év kedvéért! Meg persze Esztili és AliceHale nyaggatásáért. Remélem nem csalodok bennetek.

Boldog Új évet minden kedves olvasómnak!


15. fejezet


Hazaérve Jasper épp indult vadászni, majd Rosalie kihasználva, hogy Jazz nincs otthon elhívott vásárolni. Nem sok kedvem volt menni, de Rose-nak mindent megtennék. Így Alice, Rosalie, Bella és én elmentünk. Bella kedvesebb volt, gondolom Alice-el elsimították a gondjukat, így elfogadja, hogy Alice nem akarta lecserélni csak az életünket akarta helyrerázni. Sok szép ruhát választottunk, Bella vett nekem egy gyönyörű estélyit. Nem tudom, hol vehetném fel, de nem akartam megsérteni így elfogadtam. Majd Alice lefagyott úgy, mint mikor látomása van. Mikor ránéztem szinte meghűlt bennem a vér.

- Jill, most azonnal haza kell mennünk!- mondta az összes cuccot elvette tőlem és elkezdet ráncigálni a kocsi felé. Rose és Bella is csatlakozott hozzánk.

Hamar hazaértünk és ott volt egy nő. Nem ismertem, de ott állt a nappali kellős közepén. Jasper állt előtte és hatalmas fájdalom látszott az arcán mikor én is beléptem. A lányok védelmezőn elém álltak, láttam a szemét ugyanolyan vörös, mint amilyen az enyém volt Volterrába. Sose felejtem el azt, ahogy viselkednem kellet mikor ott voltam.

- Alice! Remélem nem vagy féltékeny, meglátogattam Jaspert. Nem akarok zűrt csak szerettem volna látni, hogy még együtt vagytok-e!- mondta mire Reeddel összenéztünk.

Vagyis a nő nem tudja, hogy Jazz és Alice már szétmentek. Tényleg nem megszokott a vámpírszakítás. Mikor Alice odalépett Jazzhez a féltékenység és düh járta át a testemet. Sosem voltam féltékeny típus főleg nem a barátnőmre. A nő felém lépett mire Emmett odaállt elém.

- Szia! Maria vagyok. Jaspert én változtattam át!- mondta önelégülten.

- Hello én Jill vagyok!- válaszoltam neki hatalmas undorral.

- Az unokahúgom! Friss vámpír nehezen viselkedik még! De próbálkozik!- mondta Emmett.

- Rendben, akkor nem sokat beszélek vele!- mosolygott és ismét Jazz mellé állt. Akkor a testem megfeszült. Hatalmas késztetést éreztem arra, hogy szétrúgjak egy-két segget. Viszont megéreztem a kutyaszagot. Emmettre pillantva láttam rajta, hogy fejben szól Edwardnak, ne jöjjenek, mert vendégünk van.

- Jazz, meg sem csókolod a barátnődet? Mikor utoljára láttalak elszakadni nem bírtatok egymástól!- gúnyoldott Maria.

Ha most megcsókolja, tuti megölöm! Ez a gondolat futott végig az agyamon. Alice odahajolt és megcsókolta Jazzt. Elmondhatatlan morgás szakadt ki a mellkasomból. Hirtelen ötlettől vezérelve kiugrottam az ablakon, észre se vettem, hogy hatalmas szélvihar volt odakint. Csak futottam, nem érdekelt semmi még az sem, hogy úrrá lett rajtam a vámpír. Nem érdekelt csak a futás, és az a kép volt a fejemben mikor a legjobb barátnőm megcsókolja életem szerelmét. A fájdalom, amit éreztem leírhatatlan volt.

Majd erős és forró karok kaptak el mikor egy fáról ugrottam volna le. Mikor szabadulni akartam nem engedett, éreztem a kutyaszagot, de ez nem Jake volt. Biztos valaki más a falkából. Nem fordultam meg csak próbáltam szabadulni. De nem ment, a karja olyan erősen közbe zárt, hogy levegőt alig bírtam venni. Arra még szükségem volt, nem lettem teljesen vámpír, de nem is fél vámpír. Mindenből elegem volt. Már ember se vagyok, de még vámpír sem. Hamar rájöttem, hogy nem illek sehová!

- Engedj el te korcs!- üvöltöttem rá.

- Nem! Nem tehettem, akkor Jake és Jazz ölne meg!

- Nem mindegy, hogy ki öl meg? Vagy én, vagy ők?

- Nem, mert ha te, akkor nem vagyok elég erős!- mondta röhögve.

- Jazznek nem is számítok! Ha számítanék neki nem csókolta volna meg Alice-t!

- Ha megnyugszol, elmagyarázom!

- Rendben!

- Én Paul vagyok! Jasper csak téged védett, nem akarta megkockáztatni, hogy Maria rád támadjon!

- Nem érdekel, most akkor is megyek!

- Jill, hova mész?

- Nem tudom!- ismertem be, majd mire rávettem magam, hogy visszamenjek a házba valaki leütötte Pault.

- Ki az?- kérdeztem félve.

Válasz nem jött, úgy döntöttem, ha Maria így is, úgy is megöl futni nem érdemes, Pault meg nem hagyom itt. Letérdeltem mellé és elkezdtem ébresztgetni. Szerencsére 5 perc után magához tért. Még szédült és nem nagyon tudott figyelni. Mikor fel akart állni majdnem visszacsúszott, így segítettem neki.

- Segítsek?

- Megköszönném! Jake tutira ki lesz bukva!

- Miért?

- Mert nekem kellet volna téged hazavinni, nem pedig fordítva!

- Nyugi, Jake-et bízd rám!- és elindultunk vissza a házba.

Sokáig tartott az út, nem hittem volna, hogy ilyen messze kerülök az otthonomtól, de mikor megláttam a fényeket megkönnyebbültem. Maria még ott volt, akkor nem ő támadott meg minket. Paul már nekem segített eléggé kifáradtam, hogy hazáig cipeltem, ő az első férfi, akinek
megengedtem Jazzen kívül, hogy ölbe vigyen. Mikor beértünk hirtelen mindenki körénk állt. Nem tudták mi a bajom, megköszöntem Paulnak a segítséget és megpusziltam. Mire ő csak megsimította az arcomat. Ezt csak Jazz és a csók miatt tettem mire Edward megfogta Pault és megköszönte. Mivel Jazz felhevült, hogy így köszöntem meg a segítségét.

- Merre voltál drágám? Már aggódtam érted!- szidott le Esme.

- Sajnálom, csak kiszelőztettem a fejem!- válaszoltam és elindultam felfelé. Nem bírtam tovább ott nézni, ahogy a szerelmemet barátnőm puszilgatja.

- Jill! Beszélnünk kell!- szólt utánam Bella.
- Megyek!

- Jill, Alice miattad teszi!

- Bella, mióta van, bennem vámpír azóta nem bírok az érzelmeimmel! Nem tehetek róla, tudom, hogy, nem direkt csinálják. - sírni kezdtem.

- Ne sírj! Jazz hamar kirakja!- mondta mosolyogva.

- Remélem!- majd elvéve a zsepit, amit adott megtöröltem a szemeimet.

- De ebben a viharban merre voltatok?

- Az erdőben, de valaki leütötte Pault!- kezdtem neki elmesélni, de tudtam, hogy Jazz csak rám figyel és egy halk morgást hallottam tőle.

- Jill, kivolt az?

- Fogalmam sincs, de ti sem tudtok mindent!- szorult össze a torkom mikor arra gondoltam, hogy el kell, mesélnem mindent.

- Kezdesz megijeszteni!

Miközben felidéztem neki hogy, mi is történt Volterrába, Bella megsajnált és bocsánatot kért a viselkedése miatt, meghatott nem hittem volna, hogy valaha is jóban leszek vele. Átölelt és megpuszilt.

- Bella, ma hol alszom? Már, mint nem úgy néz, ki mintha Maria el akarna menni, és már későre jár!

- Aludhatsz a mi szobánkba, majd áthúzom az ágyat, és itt maradok, nehogy Maria valami hülyeséget akarjon tenni!- mondta majd eltűnt és mentem utána hisz tisztában voltam hova megy.

A szobába érve Bella megmutatta mit-hol találok a fürdőben, végig az ajtóban állva várta, hogy végezzek. Hamar kész lettem, nem akartam a terhére lenni, mikor kijöttem megdicsért, hogy jól áll az a ruha, amit Rose választott alvós szerkónak.

Aztán lefeküdtem, Bella egy cd-t rakott be, amin Edward zongorázott. Neki írta ezt a számot, nagyon személyesen megjegyezte mikor ember volt mindig ezen aludt el. Közel éreztem magamhoz őt, rájöttem, hogy ő is ugyanolyan, mint én. Csak Bella vámpír én meg nem tudom mi! Mikor elaludtam, leült az egyik fotelba. Majd hangos morgásra ébredtem.

- Maria! Mit képzelsz?- ordított Emmett.

- Nem azt mondtad, hogy friss vámpír?

- De!

- Akkor miért alszik?- fintorgott Maria.

- Ehhez semmi közöd!

- Ha ezt megtudja a Volturi ismét bajban lesztek!- vigyorgott és áttörve az ablakot távozott.
Nem bírtam tovább és Bellához szaladtam és neki álltam sírni. Nessie és Alice is jöttek vigasztalni. Közbe odamentem ahol Maria az imént távozott, Jasper mögém állt és átölelt. Nem bírtam tovább kibontottam a kezeit és kiugrottam az ablakon, ismét szököm!

- Jill, ne menj!- hallottam meg Esme könyörgő hangját.

- Jill, szeretlek!- szólt utánam Jazz.

De már nem volt visszaút mentem és nem érdekelt hova és, hogy miért csak mentem. Nem érdekelt senki, ha Jazz szeret, akkor megmondta volna Mariának, hogy Alice-el már rég vége, és hogy engem szeret! Hisz ezt állítja! Akkor mi tartotta vissza? Most meg tudja milyen cél nélkül szeretni. Majd elindultam Petert megkeresni. Hamar ráakadtam. Mikor meglátott meglepődött, de örült. Odaértem csak megcsókoltam, nem gondolkoztam csak csókoltam. Volt valami abban, ahogy csókol, sose tudott ilyen szenvedéllyel csókolni. Lehet, hogy ezt is a vámpírlét tette vele? Nem érdekelt csak csókolni akartam, nem gondoltam senkire főleg nem Jazzre!

3 megjegyzés:

  1. Nagyon tettszik!
    De most Peter-t csókolja?! Ez meglepett! Hi-hi
    Becsapja magát mivel szíve legmélyén tudja, hogy Jasper-t szereti, de most mégis mást csókol.
    Remélem rendeződik a viszonyuk, meg, hogy Alice-ra se les mérges, végűl is ez nem az ő hibája...Ő csak védeni akarja Jill-t! :)
    Már nagyon várom a folytatást!

    Puszi

    EsztiIi

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Pffffffffffff!!!! Peter!!!!!
    Jó isten, utálom Maria-t és Peter-t. Jó lenne, ha ezek ketten összejönnének:P
    Siess!
    Puszi, Alice(L)

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Na ezek aztán a fordulatok szerintem erre egyikünk se számított.Remélem Maria nem fog bekavarni a későbbiekben.
    várom a kövit.
    pussz
    Tündi

    VálaszTörlés