13. fejezet

Sziasztok!
Először is, Kellemes Ünnepeket! Minden kedves olvasómnak és látogatómnak. Köszönöm nektek a bizalmat, és hogy megtisztelek azzal, hogy olvassátok az írásaimat. Ma  van a szeretett ünnepe, így úgy döntöttem hogy, megmutathassam mennyire szeretlek titeket. gy felrakom a 13. fejezhetett. Remélem tetszeni fog és a kérdésekre választ adhat.

Pusszi:

Stabby :)

Mikor letett rájöttem, hogy nem más, mint aki megharapott a klubban. De mit akar, miért nem visz vissza? Csak néz és méreget, megkerül, nem ért valamit, de én se értek már semmit. Majd hirtelen rám támad és nekiszorít egy fának.

Demetri a támadó

- Ki mentett meg? - üvöltötte.

- Jasper! - mondtam neki olyan stílusban, ahogy ő beszélt velem.

- Vagyis emlékszel igaz, mindenre emlékszel!

- Igen, nem akartam, hogy bajuk essen, így nem mondtam meg nekik az igazat! Most vámpír vagyok vagy sem? - kérdeztem tőle.

- Az vagy, nem is érdekel, hogy miért változtattalak át?

- Miért?

- Mert megláttam benned életem asszonyát, akit sosem hagyok el és ő sem hagyhat el!

- Na, az ki van zárva! Vissza akarok menni!

- Redben, de akkor vagy Edwardnak, vagy Alice-nek kell velem jönnie Volterrába!

- Nem, akkor megyek én, de honnan fogom tudni, hogy nem ölnek meg?

- Nem fognak, mert kell a képességed!

- Ez jó vicc! Nincs is képességem, ha lenne már tuti, hogy megöltelek volna.

- Majd rájössz, hogy kell irányítani. Addig pedig meg lesz az esküvőnk!

- Nem, én Jasper Hale-t szeretem! Soha senki nem választhat el tőle! Már a keresésemre indultak és hamar megtalálnak!

- Ebben nem vagyok olyan biztos, még a kutyáitok sem fognak szagot találni, velem van Alec így az összes képességet kikapcsolta.

Hirtelen ütést éreztem. Mikor felkeltem olyan voltam, mint aki 1 héten át aludt. Valami kastély szerűségben lehetek, de senki nem volt a szobámba. Csak a négy rideg fal vett körül. Remélem, Alice nem indul megkeresni, vagy bármelyik Cullen, mert ha jól vettem ki a szavaiból őket akarják. Aztán eszembe jutott a képesség, vajon nekem milyen lehet? Alice látja a jövőt, Edward hallja a gondolatokat. Akkor én? Majd megpróbálom később.

- Jill, drágám már azt hittem az emberi éned előkerült! Hoztam neked egy kis vacsorát - mondta Demetri és behozott egy fiatal lányt, alig lehetett 16 éves. A kaparó érzés előjött, de nem akarom bántani.

- Nem, embert nem ölök! - ordítottam, majd egy laza mozdulattal mögé kerültem és a lányt elengedtem.

- Úgyse fog menekülni!

- Nem baj, de én nem ölök embert! F. B.I. ügynök voltam nekem a dolgom az volt, hogy életeket mentsek. Nem, hogy elvegyek!

- Jillien, vagy megszoksz, vagy meghalsz - vigyorgott majd elment.

Ezt minden nap eljátszottuk. Már lassan 3 hónapja hogy itt vagyok. Már rá jöttem, hogy képeket tudok vetíteni a fejükbe, és el tudom velük hitetni, hogy ott vannak vagy, hogy ez történik velük! Kezdtem élvezni, de ekkor megkaptam Alecot, hogy kapcsolja ki a képességeimet.

Egyszer magamra hagytak, biztos csoportos vacsi volt, amin sose veszek részt, a tükröket elvitték a szobámból nem aludtam egy ideje. Csak vért adnak inni, de én rosszul vagyok tőle. Emberi ételt is csak Felix hoz hetente egyszer. A héten is kaptam, de elkobozta Demeteri. Szerencsére még az esküvőnk nem volt meg. Majd eszembe jutott, hogy Felix behozta a telómat.

Felix

Kikerestem Alice számát és már tárcsáztam is. De közbe találtam egy pici tükördarabot, amin megnéztem magam. A szemeimből eltűnt a zöld csak vörös volt.
Alice nem vette fel, lehet, hogy vadászik. Majd egy óra semmittevés után rezegni kezdett a telefon. Alice volt. Megörültem, hisz mióta elhoztak még híremet se hallották.

- Alice! Hiányzol és mindenki hiányzik! Haza akarok menni! De vámpír lettem vagy nem tudom, mert nem szeretem a vért.

- Jill! Hol vagy? Miért nem látom a jövődet? Érted megyünk!

- Nem Alice titeket akarnak. Volterrába vagyok, ne gyertek ide! - fogtam és letettem.
Bejött Felix, hozott enni miután végeztem megfogta a kezem és kirángatott a szobából. Nem tudom hova visz, de végre használhatom a képességemet. Gyorsan el akartam vakítani, hogy menekülni tudhassak. De megszólalt.

- Itt lesznek az őrök, ha haza akarsz jutni, akkor csak annyit, lássanak, hogy egyedül vagyok - mondta én pedig cselekedtem. Nem tudom, miért bízok benne, de megtettem!

- Miért segítesz?

- Mert Demetri már több száz vámpírt ölt meg, azért mert nem szerették, vagy nem tetszett vagy éppen, mert megunta őket! Te meg szereted a családodat. Így hazaengedlek, az első reptéren találsz egy csomagot olyan néven, hogy Jillien Hale, azok a ruháid és a papírjaid az első gépre szállj fel és már haza is mehetsz, de egyet ígérj meg. Sose mondod meg, hogy én engedtelek el, más vagy, mint mi! Hallottam minden egyes rosszullétedet. Te nem vagy vámpír! - majd hagyott hadd menjek.

Jasper szemszöge:

Kerestük mindenhol az illat eltűnt sehol nem érzem, a farkasok is tehetetlenek. Jake és én még este kutattunk, de semmi így én is befejeztem. Nem tudom ki és, hogy hova vitte, de ha egyszer kiderül, biztos megölöm! Először elhagy a szerelmem utána meg elrabolják, majd meglátják, hogy velem szórakozni nem lehet! Felhívtam Alice-t, hogy most azonnal jöjjön ide. Nem kellet neki sok idő, mert 5 perc alatt ott volt a villában.

- Jasper, igazán sajnálom! De nem láttam semmit. Pedig figyeltem a jövőjét! - mondta mikor beléptem az ajtón.

- Alice, hogy merted felvenni a kapcsolatot Jilliennel?

- Jazz… - eddig jutott majd észrevettem, hogy látomása van.

- Mit látsz, mond már végre, hogy mit látsz! - kezdtem el rángatni, de nem válaszolt, Edward elhúzott mellőle és leültette az egyik fotelba minél messzebb tőlem.

- Nem, az nem lehet! Hogy lehet ilyen felelőtlen? - nézett a párjára.

- Ugye nem? - kérdezett vissza.

- Nem, nem bántotta Petert nem is találkozott vele, hanem elment valakivel. De nem látom kivel, és hogy hova. Kikapcsolt mindent.

Ez ment három hónapig, én csak ültem a szobámba és néztem ki a fejemből. Ha fel is keltem csak vadászni, vagy csak Jill szobájába mentem át. Ott volt mindene, ruhák cd-ék, filmek és persze a parfümök. Szerintem nem lett volna rá szűkségem, mert nagyon finom illata volt. Hiányzik, mert szeretem, amit sose mondtam el. Nem csókoltam meg, mert féltem, hogy úrrá lesz rajtam a vámpírlét. Most meg itt sóvárgok utána, de egy hangos kiáltás megzavart!

- Jasper! Jillien keresett. Most hívom vissza! - hallottam meg Alice hangját. Lesiettem a lépcsőn és már fel is vette Jill.

- Alice! Hiányzol és mindenki hiányzik! Haza akarok menni! De vámpír lettem vagy nem tudom, mert nem szeretem a vért - mondta azon a selymes hangján a halott szívem összeszorult, hogy vért kell innia.

- Jill! Hol vagy? Miért nem látom a jövődet? Érted megyünk!

- Nem Alice titeket akarnak. Volterrába vagyok, ne gyertek ide! - majd hirtelen letette a telefont.

Nem bírtam ezt a tétlenséget, fogtam magam kiugrottam az ablakon és csak rohantam. Nem tudom hova és miért csak mentem. Nem bírtam a gondolatot hogy a szerelmem, aki nem vámpír mégis vért kell innia. Elmegyek Volterrába és egyedül kiirtom az egész királyi családot! Közben elejtettem legalább három szarvast, pedig nem voltam szomjas csak ideges, nem tudtam másképp levezetni az energiáimat. Nem akartam, hogy ez otthon jöjjön elő, mert akaratlanul is bánthattam volna valakit. Lehet, hogy pont Alice lett volna az. Annyi szép év után elhagyott, ezért a srácért. Majd kerestem még egy szarvast és úgy döntöttem, hogy ez elég volt haza mentem. Mindenki ott volt a nappaliba és szörnyülködtek.