Sziasztok!
Itt a fejezett, még nem tudtam dönteni, hogy be legyen zárva vagy sem, 3 remek ember még az nap írt, hogy meg se próbájlam. Majd minden kiderül! Jó olvasást, ez a fejezet a döntő fejezet. Ti döntitek el, hogy folytasam vagy sem!
Pusszi!
Másnap a babákkal együtt elmentünk a megadott címre, hogy ágyat vegyünk. Jazz boldog volt, ahogy a lányok is, aminek én örültem a legjobban. Charlie már nem sírt, sőt kifejezetten kedvelte, ha apukája tartotta, már most körvonalazódtak, hogy Charlie apás Cassie anyás lesz. Miközben nézelődtünk szebbnél szebb ágyakat találtunk, majd észrevettem egy kapucnis szemüveges férfit a szembe lévő soron. Furcsálltam a szíve hevesen vert, ahányszor ránéztem mindig mást fogott meg. Majd odamentem Jazzhez, átadtam Cassie-t és mondtam, hogy ki kell mennem a mosdóba. Tudta jól, hogy valami baj volt így csak bólintott Jazz a lányokat elvitte az autóba és ott várt rám.
Én addig elmentem a mosdóba és az egyik WC ülőkére fel állva, hallgattam, hogy jön-e az illető utánam. Hangos, gyors szívdobogást észleltem, sokkal rosszabb, mint amire számítottam. Mikor odaért a WC ajtómhoz, rácsaptam az ajtót, aminek a következménye az lett, hogy elkezdett vérezni az orra. Még friss vagyok, és majdnem rávetettem magam. De meg akartam tudni mit akar tőlem.
- Mit akarsz? - szegeztem rá a kérdésemet.
- Téged! - mondat majd elővett egy papírt, amin a régi ügynök társam volt Holly.
- Holly… - ennyit bírtam mondani, felrémlettek a régi idők, tudtam, hogy az ügynökség nem keres fel ok nélkül. De, hogy fogom megmagyarázni, hogy vámpír lettem? Gondolkodtam és néztem a képet.
- Igen, beépült egy szektába, azóta nem hallottunk róla semmit! Meg kell keresned Jillien! Rajtad áll, vagy bukik az egész, azt se tudjuk, hogy él. - mondta, majd ki sietett.
Kiértem a kocsihoz és mikor beszálltam Cassie felnevetett mire Charlie mosolyogni kezdett. Látszott, hogy Jazz is ideges. Nem szólt csak elhajtott a lányok már nagyon fáradtak voltak, Charlie már a kocsiba elaludt, mire Cassie elkezdett rémképeket vetíteni neki, nem hagyta aludni. Így Charlie állandóan a kezembe volt, úgy szundított. Ettől Cassie féltékeny lett és elkezdett sírni, persze szeretem a lányaimat, de a gondolataim mindvégig Hollyn jártak. Mi történhetett vele? Miért én? Jazz megállt és elvette Charlie-t. Elmentem vadászni egyedül, mikor már kellő távolságra voltam a háztól, felhívtam Davidet.
- David!- vette fel a telefont.
- Jill vagyok, gondolkodtam, megkeresem Hollyt! - mondtam mire nagy szünetet tartott.
- Rendben, Volterrába kell, utaznod! Ott tűnt el - mikor kimondta biztos voltam, hogy Holly él csak épp a Volturinál van.
- Mikor induljak?- kérdeztem.
- Ha meg tudod oldani ma éjjel - a választ meg se várva letette a telefont.
Hazáig rohantam, a kicsik alszanak, Jasper vadászik, csak Rosie és Nessie van itthon. Köszöntem és felsiettem a szobába. Írtam egy levelet Jazznek.
Nem megy, kell egy kis idő, míg megszokok mindent, a lányokat nem viszem, ha helyre rázódok, akkor visszajövök. Ne csinálj hülyeséget, Szeretlek!
Letettem az újonnan vett ágyunkra. A lányoknak adtam egy-egy puszit és már a kocsimba ültem amit Emmett-től kaptam, a baleset után. A reptér felé vettem az irányt, végig a bűntudat emésztett, azért mert hazudtam Jazznek!
Aro szemszöge
- Demetri azonnal gyere ide! - kiáltottam hűséges szolgámnak.
- Igen Aro? - kérdezte óvatosan, hiszen tudta, hogy a múltkori kis dühöngését még nem bocsájtottam meg!
- Demetri, barátom. Keresd meg Holly Smith-t, ha megvan, hozd elém! Ő lesz a segítségünk Jillel kapcsolatban - mondtam mire ő elvigyorodott és szélsebesen eltűnt.
Mióta itt volt Jill és láttam, hogy mire képes tudtam, hogy nekem szűkségem lesz rá. Demetri is kiélvezheti a vágyait, és a végén a pici lány is kell nekem Charlie, az a lány tehetséges ahhoz képest, hogy az apja képességét örökölte. Nem tudom miként alakul, ha itt lesz Holly, remélem Jill sietni fog, hisz a legjobb barátnője. A lányait biztos nem hozza el, de majd ha megszokta, hogy hozzánk van, kötözve akkor majd elmegyünk érte, de csak Charlie-ért nekem Cassie nem kell, az a kis fattyú haszontalan, semmire nem jó. Csak az idegeskedés lenne vele. Pedig Cassie az anyás, de ezen majd változtatunk.
- Aro, a lány a vacsora vagy túsz lesz? - érdeklődött Marcus.
- Nem, drága bátyám, a lány hozzánk fog tartozni! - vigyorodtam el mire mindketten elmosolyodtak.
Mindent megvitattunk, de őket csak a feleségeik érdekelték, nem foglalkoztak mással. Nem tudják, hogy Jill és Holly a két lány, akit megjósoltak a régi könyvek, és minden róluk szól. A két lány, akik elpusztíthatják az egész királyi családot, csak ezért kell az oldalunkra állítani őket. Mert ha nem akkor nagy bajba kerülünk. Főleg ha kiderül a drága cimborám Mex, aki ember és ő tudja a gondjaimat, de annyira megkedveltem, hogy nem akarom, hogy ő is a pokolba kerüljön. Ha a titkaink kiderülnének a többi vámpír, akkor biztosan összefogna, és ki irtanának. Főleg Jane kis játékai az emberekkel, ha már elsőnek megöltem volna, nem lenne vele ennyi probléma, de ő az egyetlen, aki még hasznomra lehet, ha harcra kerül a sor. Mikor beljebb merültem volna megjelent Demetri a hölggyel.
- Holly Smith, remélem nem volt kényelmetlen és erőszakos az úr Önnel? - kérdeztem hisz ismerem Demetri módszereit.
- Nem, udvariasan elrabolt! Mit akarnak tőlem?- szinte sütött a düh és a harag az arcáról.
- Csatlakozz hozzánk, csak ennyit akarok! - mondtam neki a legnyájasabb hangomon, elsuhantam mellette és megharaptam a nyakát.
A fájdalomtól összerogyott, a többiek nem értették, hisz sose változtattam át jelentéktelen embert, de ami miatt kellett csinálnom arról csak Mex tud. Ezt pedig nem fogom elmondani, mert lehetséges, hogy elmennének a testőrök és védtelen maradna az egész palota. Bár Demetri, Felix, Jane és Alec akikben biztos vagyok, hogy az életük árán is megvédenének! A lány már 2 napja csak vonaglik, Demetrivel bevitettem az egyik üres lakosztályba és mellé állítattam 2 testőrt. Kezdek ideges lenni, már 3 napja, hogy Davidet magam mellé állítottam, hogy Jillel vegye fel a kapcsolatot és szóljon neki a barátnőjéről. Ha elárult meg fogom ölni, kínok közt fog meghalni, de nem merne elárulni túlságosan, félti a barátnőjét, aki nálam van!
Rosalie szemszöge:
Jill itt hagyott mindent, a gyerekeit a szerető férjét, a családját. Nem tudom miért csinálta, csak egy levelet hagyott Jazznek. Nem indokolt meg semmit, pedig ezerszer jobban bírja, mint Bella anno. Fogalmam sincs, hogy így mi lesz, most Esme és én neveljük a lányokat, nagyon szenvednek főleg Cassie, mióta elment az anyja azóta nem eszik, Charlie is csak a Jazz által adott táplálékot fogadja el. Már 1 hete nem evett Cassie próbálta Jasper is, de neki is csak 1-2 falatot engedett, nekünk még azt se. Nagyon gyors tempóban fejlődnek. A legfurcsább, hogy elkezdtek barnulni. A lányok eddig szőkék voltak, de mióta úgy néznek ki, mint a 7 éves gyerekek azóta a hajuk sötétedik. Jill haja is eredetileg barna, így lehet, hogy a lányok rá ütnek. Csak emésztem magam barátnőmön. Felelőtlen, itt van a családja a gyerekei és elmegy, megszökik. Nem is tudom, hogy jellemezem a viselkedését. Lehet Bella tudta előre, hogy ez lesz? Ő már az elején nem csípte. Most még Alice sincs itthon, hogy segítsen, még megkeresni se tudjuk. A lányok egyre idegesebbek, ahogy Jasper is, bármit csinálunk, sose tetszik nekik. A múltkor Charlie olyan fájdalmat sugárzott Edwardba, hogy a földre kényszerült mikor csak egy képet akart eltenni amin Jill szerepelt. Eddig a lányok ölték egymást, most meg olyan közel kerültek, hogy rájöttek miként tudnak segíteni egymásnak. Ha Cassie a fájdalmas képet mutatta Charlie egyből hatalmas nagy fájdalmat érzett.
A család lassan széthullik, Carlisle mindig dolgozik, látni se bírja az unokáit, Esme segít nekem. Emmett és Edward állandóan valamit barkácsolnak, valami új házat. Bella és Nessie mindig a La Push-ba vannak. Jaspert meg nem lehet nyomon követni, a lányoknak szükségük lenne a családjukra, de sosincsenek itthon egyszerre, mindenki más időpontba jön haza, pont elkerülik egymást. Úgy döntöttem, hogy a piciknek sem lesz rossz gyermekkoruk úgy, mint Nessie-nek. Írtam egy sms-t a többieknek:. Remélhetőleg hazasietnek erre.Azonnal gyertek haza! Idegen vámpír van, a közelben egyedül vagyok a lányokkal!
Nem szeretek hazudni, de tudtam csak ez fog hatni. Esmével idegesen vártuk mire szépen lassan mindenki megérkezet, értetlenül néztek körbe. Utolsónak hazaért Jazz, Charlie odafutott hozzá és megölelte.
- Szia, kicsi lányom, remélem jól vagy?- kérdezte odaadó apai hangon, amit a lányok hiányoltak
.
- Jól!- mondta Charlie röviden.
- Mi a baj Rose, hol van az idegen?- kérdezte kicsit ingerültebben közben felkapta Cassie-t is és megpuszilta.
- Sehol! Csak azért írtam, mert a család széthullik! Észre se veszitek, hogy mindenki kerüli a másikat? A lányoknak is szükségük van az apjukra és mindenkire. Jazz észrevetted egyáltalán, hogy már 2 hete nem láttak? Neked nem hiányoznak? Annyira elegem van! Ha ez egy család, akkor milyen egy széthullott család? Elment Jill és akkor mi van? A lányokat itt hagyta reménykedett benne, hogy gondjukat viseljük! Alice is elmenekült, szegény az se biztos, hogy tudja Jillt! Belefáradtam Jazz, hogy a lányaidat neveljem! - ordítottam, sőt már hisztérikussá vált a hangom. Kiugrottam az ablakon, és mentem vadászni.
Jill, hogy tehetted ezt velem? Elegem van! Mindent én csináljak helyettük. Nem is az én lányaim! Jazz nem is figyel rájuk, Jill itt hagyta őket. Mindig is akartam gyereket, de nem így, nem úgy, hogy a barátnőm megszüli és elhagyja őket. Szeretem mind a kettőt, de ez már nem család! Az nem család, akik kerülik egymást. Nem csinálok, mást csak próbálom, egybe tartani ezt a nem tudom mit. Legalább 10 őzet tuti megöltem a dühöngésem során. Hazafelé vettem az irányt.
A házba érve mindenki ott volt, a lányok épp valami mesét néztek a többiek meg némán figyelték őket. Láttam, ahogy csodálkoznak a méretükön, az intelligenciájukon, és a képességeiken.
- Rosie, sajnálom. Nagy terhet hagytam rád! - mondta Jazz és megölelt.
- Tudom, sajnálom bátyó, de hidd el annyira széthullott az életünk, nem bírtam nézni - ismertem be és belefúrtam az arcomat a vállába, és ha tudnék, biztosan könnyeznék. Odajött Cassie és Charlie és a lábainkat átölelve neki álltak sírni. Nem tudtam mire véljem. Majd Cassie megmutatta a képet, amit látott, és rájöttem, hogy Jill beállt a Volturihoz.
2011. január 28., péntek
2011. január 27., csütörtök
Rossz hír!
Sziasztok!
Ahogy látjátok, hogy van egy rossz hírem! 1 hét múlva be fogom zárni a blogot. Nem tudom írni, ennek több oka is van. Itt már nem tud senki segíteni. Ha valami probléma van azzal, hogy így döntöttem írjatok e-mailt. Akkor ott megmagyarázom, De ne haragudjatok rám! szombaton még lesz friss, de az lesz az utolsó!
e-mail: stabby18@gmailcom
Sajnálom, még egyszer. Imádlak titeket!
Pusszi Stabby
Ahogy látjátok, hogy van egy rossz hírem! 1 hét múlva be fogom zárni a blogot. Nem tudom írni, ennek több oka is van. Itt már nem tud senki segíteni. Ha valami probléma van azzal, hogy így döntöttem írjatok e-mailt. Akkor ott megmagyarázom, De ne haragudjatok rám! szombaton még lesz friss, de az lesz az utolsó!
e-mail: stabby18@gmailcom
Sajnálom, még egyszer. Imádlak titeket!
Pusszi Stabby
2011. január 22., szombat
21. fejezet
Sziasztok!
Meghoztam a 21 fejit, szóval nem vagyok büszke magamra ezzel a fejivel, nekem nem tetszik, igy lehet szídni is! Köszönöm a komikat és a dícséreteket jól estek, és még1x köszi Dreamea. Szóval jó olvasást! :) A feji első része nem tudom, miért ilyen, lécci nézétek el nekem:( Bocsi!!
Mikor kinyitottam a szemeimet, senkit nem láttam. Csak azt, hogy látásom élesedett, a mozgásom kecsesebb és mintha az erőm is megnövekedett volna. Furcsálltam, hogy nem volt itt senki. Körül akartam nézni odalent, de mire kigondoltam már a lépcsőn sétáltam. Majd láttam, ahogy Esme és Rose két babát etetnek és gondoznak. Mikor megláttak a szemeik ijedséget és meglepődöttséget tükröztek. Majd Rosalie azonnal ott termet mellettem és megölelt, végre megláthattam drága kicsi lányomat!
- Jill, hogyan lehet, hogy átváltoztál?- érdeklődött Esme egy öleléssel társítva.
- Nem tudom, csak annyit, hogy amikor megkaptam az injekciót, hatalmas fájdalom járta át a szívemet. Majd az, hogy Carlisle közli Jazzel, hogy meghaltam. Hol vannak a többiek? - kérdeztem miközben megláttam a másik lányomat.
- Jill, mindenki úgy tudta, hogy halott vagy. Így Jasper elment. A többiek utána és már csak egy telefont kaptunk, hogy Jazz a Volturihoz tart, hogy megöljék! - mondta Rosalie, erre megremegtem. Nem tudtam mit csináljak. Jazz meg akar halni! - El kéne menned, vadászni! - szólt ismét Rose.
- Persze, megyek! - mondtam majd egy laza mozdulattal indultam is.
Furcsa volt, de a katonai és F. B.I.-os kiképzésnek hála hamar ment. Van valami abban, hogy ez vele jár, hisz senki nem mutatta és én már túl vagyok rajta. Hazaérve karomba foghattam pici lányaimat. Majd egy kép ugrott be Jazznek a fejét letépi Demetri bosszúból ettől Cassie elkezdett sírni. Megnyugtattam és megkértem Rosalie-t, hogy jöjjön velem Volterrába.
- Rosalie, gyere velem! Meg kell, akadályozzam!
- Rendben! Összepakolok! - mondta majd a kicsiket elvéve Esmétől, aki jött velünk csak Nessie maradt, már úton voltunk Volterrába. Rosalie intézett egy magánrepülőt. Kiderült, hogy Alice ezt az utat választotta. 1 óra várakozás után már repültünk is.
Nem voltam fáradt nem voltam szomjas, csak a lányaimra és Jazzre bírtam koncentrálni. Cassie képeket tud vetíteni, mint én, Charlotte pedig az érzelmekre tud hatni, mint Jazz, de van egy olyan érzésem, hogy még tartogatnak
meglepetéseket a lányok. Rám mosolygott Rosalie.
- Mi a baj? - kérdeztem.
- Semmi, neked nagyobb az akaraterőd, mint Bellának, ő mindig odaadta Nessie-t mikor már nem bírta te meg már lassan 30 perce csak nézed őket. Annyira kitartó vagy! Megfoghatnám valamelyiket?
- Természetesen! Parancsolj, itt van Charlie!
- Charlie? Az fiú név!- ráncolta össze a homlokát.
- Tudom, de így hívták a húgomat. De ő 4 évesen meghalt! - emlékeztem vissza.
- Óh! Sajnálom - kért elnézést és elvette Charlie-t.
- Ne sajnáld! Már kihevertem, és Tyler rosszabbul viselte, mint én! - mondtam majd ismét Cassie-re figyeltem.
2 óra múlva a gép leszállt. Egyből a palotához siettünk mikor odaértünk nem volt sehol senki, így beengedtük magunkat a folyosón Heidi ment el mellettünk. Mikor meglátott a szája tátva maradt.
- Jill, te élsz?
- Igen! Jazz? - kérdeztem elhaló hanggal.
- Sietned kell, Dem most akarja megbosszulni a halálodat!- mondta majd mutatta az utat.
Mikor beléptünk az elém táruló látványtól elszörnyedtem. Megláttam, ahogy Demetri épp arra készül, hogy letépje Jazz fejét. Hangos sikításomra mindenki rám nézett.
- Ne! Demetri, én élek! Engedd el! - morogtam rá majd Alice oda suhant mellém és elvette Cassie-t.
- Jill, te hogy-hogy élsz?- kérdezte közben pedig elengedte Jaspert.
- Nem tudom, a szervezetem a szülés után automatikusan átalakult, a méreg ismét kilökődött belőlem! - mondtam majd odamentem Jazzhez és megcsókoltam.
- Szeretlek! - mondta majd újból és újból megcsókolt.
- Én is szeretlek! De megkértelek, hogy ne csinálj őrültséget. - szidtam le.
Aro jött oda mellém, megfogta a kezem és csak figyelt miden egyes kis rezzenésemre kíváncsi volt, nem szólt semmit. Őt követte Jane.
- Jill, ez volt a legrosszabb dolog, amit tehettél! Most megfizetsz, azért mert Demetrivel így bántál! - elvigyorodott majd éles fájdalom érte elmémet és térdre rogytam. Edward és Jazz próbálták meggyőzni, hogy hagyja abba.
Nem figyelt rájuk, csak tovább kínzott. Tudtam jól, hogy szereti Demetrit, és tudtam, hogy Demetri szeret engem, így könyörgőn néztem Dem-re aki csak bólintott és odament Jane-hez, akinek megfogta a vállát. Ettől nagyon boldog lett, abbahagyta a kínzást. Mikor felálltam Aro csak annyit súgott utánunk.
- Gratulálok! - csapódott az ajtó, és indultunk kifelé. Semmi mást nem csináltak csak vizsgálgattak és azt kérdezgették, hogy történt.
- Jill, tudtam! - Felix jött oda és felkapott. Körbe pörgetett és letett.
- Köszönöm! - rámosolyogtam és ő becsukta a palota kapuit.
Úgy döntöttünk, ha már itt vagyunk, körülnézünk, a lányoknak akartunk babakocsit venni, de rájöttünk, hogy nem kéne. Így mindig más cipelte őket. Bár a legtöbbet velem és Jazzel voltak. Mikor az egyik utcába befordultunk, Cassie mutatott egy képet, egy régi ismerősömről oda fordultam hozzá és véletlenül neki mentem egy idegenek a többiek összerezzentek. Bocsánatot akartam kérni tőle, de észrevettem, hogy ő nem más, mint a régi kiképzőm David. Majd mikor megláttam a szája is tátva maradt és a nyakába ugrottam mire a többiek is megmozdultak. Nem, láthatólag de tudtam, hogy megijedtek azt hitték, hogy meg akarom ölni.
- Jillien! De gyönyörű lettél! Szebb, vagy mint valaha. - dicsért agyba, főbe. Amitől Jazz enyhén féltékeny lett.
- Köszönöm! El se hiszem, hogy itt találkozunk. Hogy vagy? - kérdeztem és eszembe jutott a családom.
- Jól a feleségemmel vagyok itt, nyaralunk! Képzeld babánk lesz. - mesélte hatalmas mosollyal. Ő volt a legjobb, tőle tanultam a kések használatát, a fegyvertartás és a pontos célzást.
- Gratulálok! - mondtam neki és ismét megöleltem. Aztán megjelent a barátnője, nincsen nagy hasa, sőt emberi szemmel nem is látható még. - El is felejtetem! Ők itt a családom, a férjem Jasper, a lányaim Cassie és Charlie, és a többiek Carlisle, Esme Bella, Edward, Rosalie és Emmett. - mutattam be őket.
- Jó napot! Sajnálom, nem tudtam, hogy férjhez mentél. - nézett kérdőn.
- Én se tudtam, hogy van feleséged. - vágtam vissza mire elnevettük magunkat.
- Gratulálok a lányaidhoz, gyönyörűek! - dicsérte őket.
- Köszönöm. De ígérjetek meg valamit. Holnap menjetek haza! Jobb otthon, mint itt, hiszen elég rossz időt mond mindvégig. - mosolyogtam, pedig nem volt kedvem, mert pici lányom megmutatta, hogy Demetri holnap este tombolni fog és David meg a felesége is az étlapon lesz.
- Ma este már repülünk haza. - mondta majd elköszöntek és mentek is, haza akartam menni, nem voltam kíváncsi Dem mészárlására. Ha ezt nem fogja megállítani a Volturi akkor valamiért fontos nekik Demetri.
Hazafelé nem sokat beszélgettünk, csak Jazz nézett, vagyis bámult, nem hitte el, hogy végre a család teljes körű tagja vagyok. Annyira boldog voltam, voltunk majd Emmett felvihogott.
- Tesó, jobb lesz, ha visszafogod magad! Ha nem akkor tuti ráugrok Rose-ra.
- Emmett! - szólt rá Esme óvatosan hisz Esmét elfelejtettem olyan kis nyugodt és csendes volt.
- Sajnálom! - hajtotta le a fejét, majd Charlie-t kikapva a kezemből elkezdett vele játszani. Hazafelé mindenki mosolyogott majd Alice-nek látomása lett. Edward felmordult.
- Ha hazaérek, akkor kettétépem, nem érdekel! Ha még egyszer megteszi, megölöm!
- Mi a baj? - kérdeztük egyszerre.
- Jake kihasználta, hogy mindenki otthon hagyta Nessie-t és megcsókolta! - tört ki belőle.
Mindenki megnyugodott azt hittük nagyobb a baj. Már arra gondoltunk, hogy valami új vámpírcsalád költözik a környékre vagy Nessie-vel történt valami rossz. De csak egy csók, az nem baj. Valamikor úgyis túl kellett esniük rajta. Bár nem tudom mikor történt volna meg mivel Ed állandóan a nyomukba lohol. Kijelentésén csak felnevettünk, mire Ed elvonult Bellával a repülő másik végébe. A babákat letettük aludni, őket is megviselte az út és az, hogy majdnem elvesztették az apjukat. Aztán halk, de mégis felismerhető röhögés jött Emmett felől.
- Edward! Ti mit csináltok? Az előbb még fel akartál robbanni, vagy ez csak feszültség levezetés?
Ismét röhögtünk, de Edward nem válaszolt neki. Inkább folytatták Bellával, ahogy Em nevezte a feszültség levezetést. Majd Bella csak ennyit súgott.
- Ezt köszönhetitek Jazznek, aki nem bírja visszafogni magát!
Mikor hazaértünk Edward felviharzott a szobájukba Bellával, ahogy a többiek is csatlakoztak az ötletükhöz. A piciket felvittük és letettük az ágyra gyorsan változnak már nagyon nagyok. Pedig tegnapelőtt születek. Jazz mondta, hogy Nessie is gyorsan fejlődött, de nem ennyire, majd mikor végre elaludtak, mi is elmentünk és felavattuk az ágyunkat. Nyugalmunkat telefonom csipogása zavarta meg. Alice küldött egy sms-t, hogy Reednek holnap lesz az átváltoztatása, de hagyott egy címet ahol tudunk új ágyat venni.
Meghoztam a 21 fejit, szóval nem vagyok büszke magamra ezzel a fejivel, nekem nem tetszik, igy lehet szídni is! Köszönöm a komikat és a dícséreteket jól estek, és még1x köszi Dreamea. Szóval jó olvasást! :) A feji első része nem tudom, miért ilyen, lécci nézétek el nekem:( Bocsi!!
Mikor kinyitottam a szemeimet, senkit nem láttam. Csak azt, hogy látásom élesedett, a mozgásom kecsesebb és mintha az erőm is megnövekedett volna. Furcsálltam, hogy nem volt itt senki. Körül akartam nézni odalent, de mire kigondoltam már a lépcsőn sétáltam. Majd láttam, ahogy Esme és Rose két babát etetnek és gondoznak. Mikor megláttak a szemeik ijedséget és meglepődöttséget tükröztek. Majd Rosalie azonnal ott termet mellettem és megölelt, végre megláthattam drága kicsi lányomat!
- Jill, hogyan lehet, hogy átváltoztál?- érdeklődött Esme egy öleléssel társítva.
- Nem tudom, csak annyit, hogy amikor megkaptam az injekciót, hatalmas fájdalom járta át a szívemet. Majd az, hogy Carlisle közli Jazzel, hogy meghaltam. Hol vannak a többiek? - kérdeztem miközben megláttam a másik lányomat.
 |
| Cassandra és Charlotte |
- Persze, megyek! - mondtam majd egy laza mozdulattal indultam is.
Furcsa volt, de a katonai és F. B.I.-os kiképzésnek hála hamar ment. Van valami abban, hogy ez vele jár, hisz senki nem mutatta és én már túl vagyok rajta. Hazaérve karomba foghattam pici lányaimat. Majd egy kép ugrott be Jazznek a fejét letépi Demetri bosszúból ettől Cassie elkezdett sírni. Megnyugtattam és megkértem Rosalie-t, hogy jöjjön velem Volterrába.
- Rosalie, gyere velem! Meg kell, akadályozzam!
- Rendben! Összepakolok! - mondta majd a kicsiket elvéve Esmétől, aki jött velünk csak Nessie maradt, már úton voltunk Volterrába. Rosalie intézett egy magánrepülőt. Kiderült, hogy Alice ezt az utat választotta. 1 óra várakozás után már repültünk is.
Nem voltam fáradt nem voltam szomjas, csak a lányaimra és Jazzre bírtam koncentrálni. Cassie képeket tud vetíteni, mint én, Charlotte pedig az érzelmekre tud hatni, mint Jazz, de van egy olyan érzésem, hogy még tartogatnak
meglepetéseket a lányok. Rám mosolygott Rosalie.
- Mi a baj? - kérdeztem.
- Semmi, neked nagyobb az akaraterőd, mint Bellának, ő mindig odaadta Nessie-t mikor már nem bírta te meg már lassan 30 perce csak nézed őket. Annyira kitartó vagy! Megfoghatnám valamelyiket?
- Természetesen! Parancsolj, itt van Charlie!
- Charlie? Az fiú név!- ráncolta össze a homlokát.
- Tudom, de így hívták a húgomat. De ő 4 évesen meghalt! - emlékeztem vissza.
- Óh! Sajnálom - kért elnézést és elvette Charlie-t.
- Ne sajnáld! Már kihevertem, és Tyler rosszabbul viselte, mint én! - mondtam majd ismét Cassie-re figyeltem.
2 óra múlva a gép leszállt. Egyből a palotához siettünk mikor odaértünk nem volt sehol senki, így beengedtük magunkat a folyosón Heidi ment el mellettünk. Mikor meglátott a szája tátva maradt.
- Jill, te élsz?
- Igen! Jazz? - kérdeztem elhaló hanggal.
- Sietned kell, Dem most akarja megbosszulni a halálodat!- mondta majd mutatta az utat.
Mikor beléptünk az elém táruló látványtól elszörnyedtem. Megláttam, ahogy Demetri épp arra készül, hogy letépje Jazz fejét. Hangos sikításomra mindenki rám nézett.
- Ne! Demetri, én élek! Engedd el! - morogtam rá majd Alice oda suhant mellém és elvette Cassie-t.
- Jill, te hogy-hogy élsz?- kérdezte közben pedig elengedte Jaspert.
- Nem tudom, a szervezetem a szülés után automatikusan átalakult, a méreg ismét kilökődött belőlem! - mondtam majd odamentem Jazzhez és megcsókoltam.
- Szeretlek! - mondta majd újból és újból megcsókolt.
- Én is szeretlek! De megkértelek, hogy ne csinálj őrültséget. - szidtam le.
Aro jött oda mellém, megfogta a kezem és csak figyelt miden egyes kis rezzenésemre kíváncsi volt, nem szólt semmit. Őt követte Jane.
- Jill, ez volt a legrosszabb dolog, amit tehettél! Most megfizetsz, azért mert Demetrivel így bántál! - elvigyorodott majd éles fájdalom érte elmémet és térdre rogytam. Edward és Jazz próbálták meggyőzni, hogy hagyja abba.
Nem figyelt rájuk, csak tovább kínzott. Tudtam jól, hogy szereti Demetrit, és tudtam, hogy Demetri szeret engem, így könyörgőn néztem Dem-re aki csak bólintott és odament Jane-hez, akinek megfogta a vállát. Ettől nagyon boldog lett, abbahagyta a kínzást. Mikor felálltam Aro csak annyit súgott utánunk.
- Gratulálok! - csapódott az ajtó, és indultunk kifelé. Semmi mást nem csináltak csak vizsgálgattak és azt kérdezgették, hogy történt.
- Jill, tudtam! - Felix jött oda és felkapott. Körbe pörgetett és letett.
- Köszönöm! - rámosolyogtam és ő becsukta a palota kapuit.
Úgy döntöttünk, ha már itt vagyunk, körülnézünk, a lányoknak akartunk babakocsit venni, de rájöttünk, hogy nem kéne. Így mindig más cipelte őket. Bár a legtöbbet velem és Jazzel voltak. Mikor az egyik utcába befordultunk, Cassie mutatott egy képet, egy régi ismerősömről oda fordultam hozzá és véletlenül neki mentem egy idegenek a többiek összerezzentek. Bocsánatot akartam kérni tőle, de észrevettem, hogy ő nem más, mint a régi kiképzőm David. Majd mikor megláttam a szája is tátva maradt és a nyakába ugrottam mire a többiek is megmozdultak. Nem, láthatólag de tudtam, hogy megijedtek azt hitték, hogy meg akarom ölni.
- Jillien! De gyönyörű lettél! Szebb, vagy mint valaha. - dicsért agyba, főbe. Amitől Jazz enyhén féltékeny lett.
- Köszönöm! El se hiszem, hogy itt találkozunk. Hogy vagy? - kérdeztem és eszembe jutott a családom.
- Jól a feleségemmel vagyok itt, nyaralunk! Képzeld babánk lesz. - mesélte hatalmas mosollyal. Ő volt a legjobb, tőle tanultam a kések használatát, a fegyvertartás és a pontos célzást.
- Gratulálok! - mondtam neki és ismét megöleltem. Aztán megjelent a barátnője, nincsen nagy hasa, sőt emberi szemmel nem is látható még. - El is felejtetem! Ők itt a családom, a férjem Jasper, a lányaim Cassie és Charlie, és a többiek Carlisle, Esme Bella, Edward, Rosalie és Emmett. - mutattam be őket.
- Jó napot! Sajnálom, nem tudtam, hogy férjhez mentél. - nézett kérdőn.
- Én se tudtam, hogy van feleséged. - vágtam vissza mire elnevettük magunkat.
- Gratulálok a lányaidhoz, gyönyörűek! - dicsérte őket.
- Köszönöm. De ígérjetek meg valamit. Holnap menjetek haza! Jobb otthon, mint itt, hiszen elég rossz időt mond mindvégig. - mosolyogtam, pedig nem volt kedvem, mert pici lányom megmutatta, hogy Demetri holnap este tombolni fog és David meg a felesége is az étlapon lesz.
- Ma este már repülünk haza. - mondta majd elköszöntek és mentek is, haza akartam menni, nem voltam kíváncsi Dem mészárlására. Ha ezt nem fogja megállítani a Volturi akkor valamiért fontos nekik Demetri.
Hazafelé nem sokat beszélgettünk, csak Jazz nézett, vagyis bámult, nem hitte el, hogy végre a család teljes körű tagja vagyok. Annyira boldog voltam, voltunk majd Emmett felvihogott.
- Tesó, jobb lesz, ha visszafogod magad! Ha nem akkor tuti ráugrok Rose-ra.
- Emmett! - szólt rá Esme óvatosan hisz Esmét elfelejtettem olyan kis nyugodt és csendes volt.
- Sajnálom! - hajtotta le a fejét, majd Charlie-t kikapva a kezemből elkezdett vele játszani. Hazafelé mindenki mosolyogott majd Alice-nek látomása lett. Edward felmordult.
- Ha hazaérek, akkor kettétépem, nem érdekel! Ha még egyszer megteszi, megölöm!
- Mi a baj? - kérdeztük egyszerre.
- Jake kihasználta, hogy mindenki otthon hagyta Nessie-t és megcsókolta! - tört ki belőle.
Mindenki megnyugodott azt hittük nagyobb a baj. Már arra gondoltunk, hogy valami új vámpírcsalád költözik a környékre vagy Nessie-vel történt valami rossz. De csak egy csók, az nem baj. Valamikor úgyis túl kellett esniük rajta. Bár nem tudom mikor történt volna meg mivel Ed állandóan a nyomukba lohol. Kijelentésén csak felnevettünk, mire Ed elvonult Bellával a repülő másik végébe. A babákat letettük aludni, őket is megviselte az út és az, hogy majdnem elvesztették az apjukat. Aztán halk, de mégis felismerhető röhögés jött Emmett felől.
- Edward! Ti mit csináltok? Az előbb még fel akartál robbanni, vagy ez csak feszültség levezetés?
Ismét röhögtünk, de Edward nem válaszolt neki. Inkább folytatták Bellával, ahogy Em nevezte a feszültség levezetést. Majd Bella csak ennyit súgott.
- Ezt köszönhetitek Jazznek, aki nem bírja visszafogni magát!
Mikor hazaértünk Edward felviharzott a szobájukba Bellával, ahogy a többiek is csatlakoztak az ötletükhöz. A piciket felvittük és letettük az ágyra gyorsan változnak már nagyon nagyok. Pedig tegnapelőtt születek. Jazz mondta, hogy Nessie is gyorsan fejlődött, de nem ennyire, majd mikor végre elaludtak, mi is elmentünk és felavattuk az ágyunkat. Nyugalmunkat telefonom csipogása zavarta meg. Alice küldött egy sms-t, hogy Reednek holnap lesz az átváltoztatása, de hagyott egy címet ahol tudunk új ágyat venni.
2011. január 16., vasárnap
20. fejezet
Sziasztok!
Na szóval, meg hoztam a 20-ik fejezetet. Ezt köszönhetitek, Dreamea-nak, Esztili-nek. Dreamea írta meg Esztili és az én ötleteimből, nem vagyok büszke magamra, hogy másnak kellet megírni. De ha az ember 2hetet szenved vele akkor más ki út nincs! Jó olvasást!( A végéért engem szidjatok az az én ötletem volt)!!
Puszi:
Stabby :)
Edward szemszöge:
Nem hittem volna, hogy valaha leszek még olyan ideges, mint Nessie születésekor. Most, hogy Jillnél közeledett a szülés ideje, mindenki egyre idegesebb lett, Jasper leginkább. Tudom, hogy mit érez, én is ezt éreztem. Az életét is odaadná azért, hogy Jillnek és a babának semmi bajuk se legyen.
Jill, az elmúlt egy órában, amióta elfolyt a magzatvize egészen jól viselte a fájásokat. Kettő között Esme segítségével sétált. Carlisle és én újra sterilizáltuk a betegszobát és előkészítettünk minden szükséges eszközt.
Próbáltam megnyugodni, de Jasper gondolatai szinte üvöltöttek a fejemben.
"Hogy tehettem ezt vele? Érzem, hogy mekkora fájdalmai vannak, MIATTAM! Gyűlölöm magam, mert ennek ellenére én vagyok a legboldogabb vámpír a világon. Még most is beleremeg a halott szívem az emlékbe, amikor megtudtam, hogy gyermekünk lesz. Úgy féltem Jillt és a gyereket! Ha elveszítem őket, abba belehalok."
Itt már nem bírtam és szóltam Emmettnek, hogy vigye el Jaspert vadászni jó messzire. Soha nem hittem volna, hogy a poén gyáros Emmett komolyan, észérvekkel győzi meg a bátyánkat arról, hogy igenis jó ötlet elmennie, vadászni. Miután eltűntek mindenki nyugodtabb lett, még Jill is.
Ami számomra a legmeglepőbb volt, az az, hogy Jill, miután Jasperék elmentek mindenkit a szobájába hívott.
- Köszönöm, hogy segítetek nekem, nekünk. Ha történne velem valami, akkor a baba neve, ha lány, akkor Cassandra legyen. Ha fiú, akkor pedig Nick nevet kapja. Jasperrel már beszéltünk erről, de ő nem akart arról hallani, hogy elveszíthet, pedig ez is benne van a pakliban. Kérlek, ne engedjétek neki, hogy bármi őrültséget csináljon. Rendben?
- Igen - mondta Carlisle és mi is bólintottunk.
Ő picit elmosolyodott, majd az arca eltorzult az újabb fájástól. A babák eddig is megviselték a testét, de nem okoztak olyan töréseket, mint Bellának Nessie. Most viszont az egész hasa sötétlila lett a bevérzés miatt. Carlisle-lal egymásra néztünk és tudtuk, hogy nincs több időnk. Ő összegörnyedt, én pedig gyorsan a karjaimba kaptam és rohantan vele a szobába. Iszonyatos fájdalmai lehettek, de ő csendben tűrte és a fájások között simogatta a hasát, nyugtatta a babát.
Jill, a helyzetéből adódóan még a terhesség elején közölte, hogy természetes módon akar szülni. Próbáltuk győzködni, de megmakacsolta magát. Carlisle ellenőrizte az állapotát és a gondolataiból tudom, nem hiszi, hogy Jill túlélheti. A töprengésből egy velőtrázó sikoly szakított ki.
- Most vagy soha! - mondta Carlisle - Jill, a következő fájásnál kezdj el nyomni.
- Rendben - válaszolt és követte apám utasításait.
A baba viszonylag gyorsan és könnyedén megszületett. Tudtuk, hogy kevés az időnk, így Carlisle pár pillanatra odaadta a babát Jillnek. Ha ember lennék, akkor sem felejteném el soha, hogy a fájdalmas órák ellenére amint megfogta a gyermekét kisimult az arca, és boldog mosolyra húzódott a szája.
- Szia, kicsikém! Te vagy a világ legszebb kislánya, Cassandra!
A gépek jeleztek. Gyorsan odaadtam Cassie-t Esmének és próbáltam segíteni. Jill újra felsikoltott és próbált nyomni. Valami nagyon nem volt rendben, ráadásul a szíve sem igazán bírta már nagyon rendszertelenül vert volt, hogy öt-tíz másodpercig ki is hagyott. Újra felsikoltott és két reccsenést hallottunk. Az egyiket Jill felől, a másikat pedig az ajtó felől. Odanéztem és láttam, hogy az ajtó betört és Emmett próbálja kint tartani Jaspert.
Carlisle pedig olyat csinált, amit eddig soha. Rákiabált Jasperre, hogy azonnal menjen ki. Még soha nem láttam egyikkőjüket sem ilyen idegesnek. Adott Jillnek egy adag morfiumot. Fogott egy szikét és a hasához érintette. Lassan, óvatos mozdulatokkal haladt. Jill szíve egyre nagyobb kihagyásokkal vert. Adtam neki gyógyszert, ami szinte azonnal hatott is. Carlisle kiemelte a másik babát, elvágta a köldökzsinórt és odaadta Jillnek. Alig bírta tartani és az erejéből már csak suttogásra telt.
- Kicsikém, kicsi lányom nagyon szeretlek. Edward - szólt nekem - Kivinnéd Charlotte-ot?
- Persze - és már vittem is Esméhez.
Carlisle eközben próbált segíteni Jillen, de mind kevesebb sikerrel. Adott neki egy injekciót, amiben vámpírméreg volt, de pár pillanattal előtte már leállt a szíve. Az injekció után próbálkozott szívmasszázzsal, defibrillátorral is, de öt perc után elfogyott a remény. Jasper őrült módjára rontott be a betegszobába.
- Jill! Nem! Ő nem hallhat meg! Csináljatok valamit!
- Jasper, mindent megtettünk. Sajnálom fiam!
- Menjetek ki! - ordított ránk.
Úgy két percig volt bent, majd kijött a szobából. Nem nézett senkire, még a babákkal sem foglalkozott. Csak ment az ajtó felé kimért léptekkel. Emmett megpróbálta az útját állni, de ő egy ütéssel eltávolította. Az ajtón kilépve futni kezdett. Mindenki arra gondolt, hogy csak egy kis időre van szüksége. Úgy döntöttünk, hogy Esme, Rosalie és Nessie otthon maradnak a kicsikkel, mi pedig távolról követjük Jazzt. Ő azonban túl gyorsnak bizonyult még nekem is. Mire majdnem beértük volna a repülőtéren ő már felszállt egy gépre. Alice-nek látomása lett, én pedig vele együtt néztem végig.
,, Jaspert láttuk a volterrai vár bejáratánál. Heidi kísérte Aro elé. Nagyon megviseltnek látszott.
- Üdvözöllek Volterrában Jasper! Heidi, elmehetsz! Mi szél hozott ide?
- Komoly kéréssel fordulok hozzátok, Aro! Kérlek titeket, hogy öljetek meg.
- Kedves fiam, mégis mi vitt rá erre a döntésre?
- Megmutatom - mondta és odanyújtotta a kezét Aronak.
- Értem. Remélem, megérted, de ezt meg kell vitatnom Caiusszal és Marcusszal."
Itt véget ért a látomás, Alice pedig azonnali indulással intézett nekünk egy magángépet. Amikor leszálltunk mindannyian kissé idegesek voltunk. A bejáratnál most már nem Heidi volt, hanem Félix.
- Gondoltam, hogy jöttök.
- Félix, ugye Jasper még él? - kérdezte Carlisle, de mi is ezt akartuk tudni.
- A Mester most közli vele a döntését. Siessetek.
Futottunk a nagyteremig és Emmett nem bajlódott az ajtónyitással, egyszerűen betörte azt. Mindenki felénk fordult és az arcuk meglepettséget tükrözött. A csendet Aro törte meg.
- Isten hozott titeket is. Azt hiszem, hogy tudom miért jöttetek. Éppen most közöltem Jasperrel, hogy nem teljesíthetem a kérését, mivel ő a te fogadott fiad Carlisle.
- Köszönöm neked, Aro!
Ekkor rontott be a terembe Demetri. Az arcáról és tartásából sugárzott a düh.
- Demetri! Mit képzelsz?
- Mester! Jill biztosan náluk van. Meg kell büntetned őket!
- Kell? Demetri, te nem tudod, hogy kivel beszélsz? Egyébként tudom, hogy náluk volt Jill. Te pedig tűnj el!
- Mester kérlek, téged, hadd vegyek elégtételt.
- Én állok elébe - közölte Jasper, mi pedig a Volturi szabályai miatt nem tehettünk semmit a kihívás ellen.
Demetri támadt először, de nem is kellett megerőltetnie magát. Jasper nem akart harcolni. Ő meg akart halni. Demetri karja már Jasper nyaka körül volt, készült letépni a fejét. Hirtelen egy női sikoly hallatszott és mindannyian az ajtó felé fordultunk és nem hittünk a szemünknek.
Na szóval, meg hoztam a 20-ik fejezetet. Ezt köszönhetitek, Dreamea-nak, Esztili-nek. Dreamea írta meg Esztili és az én ötleteimből, nem vagyok büszke magamra, hogy másnak kellet megírni. De ha az ember 2hetet szenved vele akkor más ki út nincs! Jó olvasást!( A végéért engem szidjatok az az én ötletem volt)!!
Puszi:
Stabby :)
Edward szemszöge:
Nem hittem volna, hogy valaha leszek még olyan ideges, mint Nessie születésekor. Most, hogy Jillnél közeledett a szülés ideje, mindenki egyre idegesebb lett, Jasper leginkább. Tudom, hogy mit érez, én is ezt éreztem. Az életét is odaadná azért, hogy Jillnek és a babának semmi bajuk se legyen.
Jill, az elmúlt egy órában, amióta elfolyt a magzatvize egészen jól viselte a fájásokat. Kettő között Esme segítségével sétált. Carlisle és én újra sterilizáltuk a betegszobát és előkészítettünk minden szükséges eszközt.
Próbáltam megnyugodni, de Jasper gondolatai szinte üvöltöttek a fejemben.
"Hogy tehettem ezt vele? Érzem, hogy mekkora fájdalmai vannak, MIATTAM! Gyűlölöm magam, mert ennek ellenére én vagyok a legboldogabb vámpír a világon. Még most is beleremeg a halott szívem az emlékbe, amikor megtudtam, hogy gyermekünk lesz. Úgy féltem Jillt és a gyereket! Ha elveszítem őket, abba belehalok."
Itt már nem bírtam és szóltam Emmettnek, hogy vigye el Jaspert vadászni jó messzire. Soha nem hittem volna, hogy a poén gyáros Emmett komolyan, észérvekkel győzi meg a bátyánkat arról, hogy igenis jó ötlet elmennie, vadászni. Miután eltűntek mindenki nyugodtabb lett, még Jill is.
Ami számomra a legmeglepőbb volt, az az, hogy Jill, miután Jasperék elmentek mindenkit a szobájába hívott.
- Köszönöm, hogy segítetek nekem, nekünk. Ha történne velem valami, akkor a baba neve, ha lány, akkor Cassandra legyen. Ha fiú, akkor pedig Nick nevet kapja. Jasperrel már beszéltünk erről, de ő nem akart arról hallani, hogy elveszíthet, pedig ez is benne van a pakliban. Kérlek, ne engedjétek neki, hogy bármi őrültséget csináljon. Rendben?
- Igen - mondta Carlisle és mi is bólintottunk.
Ő picit elmosolyodott, majd az arca eltorzult az újabb fájástól. A babák eddig is megviselték a testét, de nem okoztak olyan töréseket, mint Bellának Nessie. Most viszont az egész hasa sötétlila lett a bevérzés miatt. Carlisle-lal egymásra néztünk és tudtuk, hogy nincs több időnk. Ő összegörnyedt, én pedig gyorsan a karjaimba kaptam és rohantan vele a szobába. Iszonyatos fájdalmai lehettek, de ő csendben tűrte és a fájások között simogatta a hasát, nyugtatta a babát.
Jill, a helyzetéből adódóan még a terhesség elején közölte, hogy természetes módon akar szülni. Próbáltuk győzködni, de megmakacsolta magát. Carlisle ellenőrizte az állapotát és a gondolataiból tudom, nem hiszi, hogy Jill túlélheti. A töprengésből egy velőtrázó sikoly szakított ki.
- Most vagy soha! - mondta Carlisle - Jill, a következő fájásnál kezdj el nyomni.
- Rendben - válaszolt és követte apám utasításait.
A baba viszonylag gyorsan és könnyedén megszületett. Tudtuk, hogy kevés az időnk, így Carlisle pár pillanatra odaadta a babát Jillnek. Ha ember lennék, akkor sem felejteném el soha, hogy a fájdalmas órák ellenére amint megfogta a gyermekét kisimult az arca, és boldog mosolyra húzódott a szája.
- Szia, kicsikém! Te vagy a világ legszebb kislánya, Cassandra!
A gépek jeleztek. Gyorsan odaadtam Cassie-t Esmének és próbáltam segíteni. Jill újra felsikoltott és próbált nyomni. Valami nagyon nem volt rendben, ráadásul a szíve sem igazán bírta már nagyon rendszertelenül vert volt, hogy öt-tíz másodpercig ki is hagyott. Újra felsikoltott és két reccsenést hallottunk. Az egyiket Jill felől, a másikat pedig az ajtó felől. Odanéztem és láttam, hogy az ajtó betört és Emmett próbálja kint tartani Jaspert.
Carlisle pedig olyat csinált, amit eddig soha. Rákiabált Jasperre, hogy azonnal menjen ki. Még soha nem láttam egyikkőjüket sem ilyen idegesnek. Adott Jillnek egy adag morfiumot. Fogott egy szikét és a hasához érintette. Lassan, óvatos mozdulatokkal haladt. Jill szíve egyre nagyobb kihagyásokkal vert. Adtam neki gyógyszert, ami szinte azonnal hatott is. Carlisle kiemelte a másik babát, elvágta a köldökzsinórt és odaadta Jillnek. Alig bírta tartani és az erejéből már csak suttogásra telt.
- Kicsikém, kicsi lányom nagyon szeretlek. Edward - szólt nekem - Kivinnéd Charlotte-ot?
- Persze - és már vittem is Esméhez.
Carlisle eközben próbált segíteni Jillen, de mind kevesebb sikerrel. Adott neki egy injekciót, amiben vámpírméreg volt, de pár pillanattal előtte már leállt a szíve. Az injekció után próbálkozott szívmasszázzsal, defibrillátorral is, de öt perc után elfogyott a remény. Jasper őrült módjára rontott be a betegszobába.
- Jill! Nem! Ő nem hallhat meg! Csináljatok valamit!
- Jasper, mindent megtettünk. Sajnálom fiam!
- Menjetek ki! - ordított ránk.
Úgy két percig volt bent, majd kijött a szobából. Nem nézett senkire, még a babákkal sem foglalkozott. Csak ment az ajtó felé kimért léptekkel. Emmett megpróbálta az útját állni, de ő egy ütéssel eltávolította. Az ajtón kilépve futni kezdett. Mindenki arra gondolt, hogy csak egy kis időre van szüksége. Úgy döntöttünk, hogy Esme, Rosalie és Nessie otthon maradnak a kicsikkel, mi pedig távolról követjük Jazzt. Ő azonban túl gyorsnak bizonyult még nekem is. Mire majdnem beértük volna a repülőtéren ő már felszállt egy gépre. Alice-nek látomása lett, én pedig vele együtt néztem végig.
,, Jaspert láttuk a volterrai vár bejáratánál. Heidi kísérte Aro elé. Nagyon megviseltnek látszott.
- Üdvözöllek Volterrában Jasper! Heidi, elmehetsz! Mi szél hozott ide?
- Komoly kéréssel fordulok hozzátok, Aro! Kérlek titeket, hogy öljetek meg.
- Kedves fiam, mégis mi vitt rá erre a döntésre?
- Megmutatom - mondta és odanyújtotta a kezét Aronak.
- Értem. Remélem, megérted, de ezt meg kell vitatnom Caiusszal és Marcusszal."
Itt véget ért a látomás, Alice pedig azonnali indulással intézett nekünk egy magángépet. Amikor leszálltunk mindannyian kissé idegesek voltunk. A bejáratnál most már nem Heidi volt, hanem Félix.
- Gondoltam, hogy jöttök.
- Félix, ugye Jasper még él? - kérdezte Carlisle, de mi is ezt akartuk tudni.
- A Mester most közli vele a döntését. Siessetek.
Futottunk a nagyteremig és Emmett nem bajlódott az ajtónyitással, egyszerűen betörte azt. Mindenki felénk fordult és az arcuk meglepettséget tükrözött. A csendet Aro törte meg.
- Isten hozott titeket is. Azt hiszem, hogy tudom miért jöttetek. Éppen most közöltem Jasperrel, hogy nem teljesíthetem a kérését, mivel ő a te fogadott fiad Carlisle.
- Köszönöm neked, Aro!
Ekkor rontott be a terembe Demetri. Az arcáról és tartásából sugárzott a düh.
- Demetri! Mit képzelsz?
- Mester! Jill biztosan náluk van. Meg kell büntetned őket!
- Kell? Demetri, te nem tudod, hogy kivel beszélsz? Egyébként tudom, hogy náluk volt Jill. Te pedig tűnj el!
- Mester kérlek, téged, hadd vegyek elégtételt.
- Én állok elébe - közölte Jasper, mi pedig a Volturi szabályai miatt nem tehettünk semmit a kihívás ellen.
Demetri támadt először, de nem is kellett megerőltetnie magát. Jasper nem akart harcolni. Ő meg akart halni. Demetri karja már Jasper nyaka körül volt, készült letépni a fejét. Hirtelen egy női sikoly hallatszott és mindannyian az ajtó felé fordultunk és nem hittünk a szemünknek.
2011. január 11., kedd
18-19. fejezet
Sziasztok!
MA tök jó kedvem van, örülök a komiknak, el se hittem, hogy 6 db. van. Nagyon köszönöm. Ahogy ígértem itt van a dupla feji, de ha nem haragszotok a képeket nem rakom be hisz már láttátok őket. De ha kellenek akkor írjatok a chat-be és kirakom. Jó olvasást. Pussz
18. fejezet
Jasperrel már két hónapja úgy élünk, mint a házasok. Alice és Reed is ideköltöztek, így Esme örömére bővítettük a házat. Végre együtt a család. Bármit megtettem volna azért, hogy így maradhasson, de tudtam, hogy nemsokára Alice el fog menni Reeddel. Mivel közeleg az átváltozásának kitűzött időpont. Nem akarták itt csinálni, mert nem voltak biztosak abban, hogy Reed nem bántana. Rengeteg edzés volt mögöttünk, de még nem éreztem magam felkészültnek így most én vettetem el a vámpírrá válást. Aminek Jasper nagyon örült, már minden megtörtént, aminek meg kellett történnie, nem esett bajom, csak az egyik kezem zúzódott meg. De Carlisle szakszerű ellátásának köszönhetően hamar meggyógyultam.
Alice-el pont vásárlási napot terveztünk. De a reggelem nem úgy indult, mint ahogy kellet volna, mikor belépett Alice fel akartam kelni az ágyból viszont megszédültem. Barátnőm odafutott hozzám és jéghideg kezei szinte sisteregtek a homlokomon.
- Jill! Minden rendben? Hisz te lázas vagy! - jegyezte meg.
- Nem… - ennyit bírtam kinyögni és már rohantam a fürdő felé. Kiadtam magamból a tegnapi vacsorámat. Nem tudom mi jött rám, vagy miért. De már rég visszakaptam emberi mivoltomat. Nem is emlékszem mikor érzetem késztetést arra, hogy vérrel táplálkozzak, de most nagyon kellene. Alice bejött utánam.
- Jill! Nem, ez nem történhet meg! - kiáltott majd kirohant a fürdőből egyenesen Carlisle szobájába. Majd visszatért a dokival.
- Jillien! Miért változott a szeme ismét vörösre?
- Nem tudom! De nem érzem jól magam!
- Mi a baja?
- Hányingerem van, szédülök, és rettentő vérszomjam van.
- Carlisle ez, hogy lehet? - izgult barátnőm miattam
.
- Nem tudom! De keresek rá magyarázatot - mondta majd elviharzott.
- Jill, nem akartam megkérdezni, de fontos! Mikor voltatok együtt Jasperrel?
- Úgy 1 hete. Nem tudom pontosan. De miért?
- Mostanában van egy látomásom, egy babáról. Nem tudtam, hogy kié és mikor lesz. De lehet, hogy terhes vagy!
- Ismét babát várok?- kérdeztem tőle könnyes szemmel. Visszaemlékezve a borzalmas múltamra, ami nem is volt olyan régen.
- Hatalmas veszélyben vagy, a babáról nem is beszélve!
- Alice, meg akarom tartani!
- Ha megtartod, akkor te is vámpír leszel, óriási fájdalmaid lesznek. A baba meg fél vámpír lesz! Olyan, mint Nessie, nem akarlak lebeszélni, hisz azt adhatod Jazznek, amit tőlem sose kaphatott meg - mondta és lekísért a nappaliba.
Carlisle megvizsgált és kiderült, hogy igaza volt Alice-nek. A többiek éppen a karácsonyfát díszítették, ami gyönyörű lesz. Emmett pont Rose-t fényképezte le mikor egy ezüstszínű boával pózolt. Majd villant a vaku, és elcsípte mikor Jasper megcsókol, végre egy közös kép, már egy ideje együtt vagyunk, de kép még nem készült rólunk. Alice kikapva Emmett kezéből a gépet odafutott a számítógéphez és kinyomtatta, majd felrakta a falra a többiek mellé. Így családtagnak éreztem magam, hisz ott voltam, mint Jasper barátnője, és egyben gyermeke anyja. Hirtelen belenyilallt a hasamba mire Alice mellettem termett és felkísért. Jazz értetlenül állt, ahogy a többiek is. Carlisle is feljött és közölte, hogy vért kell, innom, mert a babának szűksége van rá. Ahogy megittam szemeim ismét zöldre váltottak így kiderült, hogy csak akkor vörös a szemem, ha a baba éhes.
Alice-el becsomagoltuk az ajándékokat. A lányok gyönyörű ruhákat kapnak, a fiúk meg cd-t és a kocsikhoz, motorokhoz alkatrészeket. Van egy meglepetés, amit még Alice sem tud. Ezt én adom a lányoknak. Minden lány beleértve Bellát és Nessie-t kap tőlem egy karkötőt, ami összetartozásunkat jelképezi. Következet Jasper ajándéka, beleraktam a kedvenc cd-jét és egy új inget, de Alice-el megbeszéltük, hogy az ingbe belecsomagoljuk a babacipőket. Mert annál szebb ajándékot nem is kaphatna, mint egy babát.
Eljött az este, mindenki boldog és most Alice fényképezget. Rose-al készült képünket is kirakta, majd egy csoportkép ahol a család minden tagja rajt van. Ezután jött az ajándékozás. Mindenki örült, még Emmett sem tett gúnyos megjegyzést a ruhákra. Mert mindig megjegyzi, hogy úgy se marad épségben. És eljött az én ajándékom, kezembe véve nagyon könnyűnek tűnt. Kibontottam, de ismét egy kisebb dobozt találtam, és megint, és megint ez így ment, míg egy apró díszdoboz került elő. Könnyes lettem, nem hittem a szememnek. Jasper egy jegygyűrűt vett nekem. Letérdelt és így szólt!
- Jillien Grant, hozzám jönnél feleségül?- könnyeim potyogtak és csak bólogatni bírtam, persze Alice ezt is megörökítette. Gyors puszi után odaadtam neki az én ajándékomat.
Szorgosan bontogatta, látszott rajta hogy csak az foglalkoztatja, hogy igent mondtam neki. Mikor meglátta a cd-t és az inget odahajolt hozzám, és lágy mégis szenvedélyes csókkal köszönte meg. Ekkor Emmett mondta, hogy mutassa meg neki az inget, legnagyobb meglepetésére kiestek a babacipők.
- Jill! - ennyit mondott majd felkapott és körbeforgatott. Csókolgatott ott ahol ért. Addig még Carlisle rá nem szólt.
- Fiam, jobb lenne, ha letennéd! Nem kéne megszédülnie, a baba így is kínozza - szólt rá apai szigorral.
- Rendben! - letetett, mindenki gratulált az esküvő és a baba miatt.
Odaadtam a karkötőket, aminek az lett az eredménye, hogy most is elkezdtem sírni, Esme és a többiek úgy festettek benne, mint valami topmodellek. Alice segített nekem is így már minden lányon volt egy egyen karkötő. Esme és Carlisle adták oda az ő ajándékukat, ami egy nyaklánc volt a Cullen címerrel. Most már végérvényesen is a család tagja vagyok. Mindenkin látszott, hogy örül. Mikor vége lett mindennek felmentünk a szobánkba.
- Kicsim, mikor tudtad meg?
- Tegnap reggel mikor elmentünk Alice-el vásárolni! De nem állt szándékomban elmondani. Azt akartam, hogy ez legyen a legszebb karácsonyi meglepetésed!
- Nekem te és a kicsi vagytok a legszebb ajándékaim!- mondta majd odahajolt a hasamhoz, simogatni kezdte és beszélt hozzá.
- De remélem, tudod, hogy át kell, változtatnotok!- mosolyogtam rá.
- Tudom, nem örülök neki, de ezt kell tennem, mert, szeretlek és babát vársz tőlem!
- Boldog karácsonyt kicsim – mondtam neki nevetve.
- Neked is – megcsókolt és egyszer csak elkiáltotta magát, hisz tudta mindenki hallja őt:
BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!
19. fejezet
Másnap a reggelem könnyebb volt, nem volt hányingerem, csak szörnyen vérszomjas voltam. Látszott, hogy a hasam nagyobb lett, sőt sokkal nagyobb. Alice táncolt be az ajtón mikor felálltam és majdnem eldobta a poharat, amit tartott. Nem szólt semmit, csak a hasamat bámulta.
- Alice? Minden rendben van?- próbáltam vele kommunikálni.
- Jill, láttad a hasad?- kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Persze! Miért valami baj van? Nem ekkorának kéne lennie? Valami baj van?- kezdtem bepánikolni.
- ÖÖ...- ennyit mondott majd a szemei a távolban néztek, tudtam, hogy látomása van.
Nem szólt semmit, mintha nem ide tartozna, amit lát, odaadta a poharat és hamar megittam a vért, de észrevettem, hogy valami nincs rendben. Nem kérdeztem meg, egy hatalmas rúgást éreztem a hasamba, aminek az lett a vége, hogy térdre estem. Alice nem volt elég gyors, nem tudott elkapni. Hallottam, ahogy a többiek futnak fel a puffanásra. Jasper szemei kikerekedtek, ahogy a többieké is. Tudtam, ez nem jelent jót, nem szoktak így viselkedni.
- Mi a baj?- kérdeztem.
- Semmi, meg szeretnélek vizsgálni!- mondta Carlisle.
- Miért probléma van?- nem tágítottam hisz tudtam, hogy valamit nem mondanak el.
Jasper csak rázta a fejét, Edward próbálta a nyugtatni, Emmett is csak hátba veregette. Rosalie odajött és átkarolt támogatva elmentünk az orvosi szobáig. Nem szólt semmit, segített átöltözni és csak a hasamat nézte. Ismét egy rúgás, de ez a másik oldalról jött, nem tudtam, hogy a fél vámpírok így tudnak mozogni. De csak ráncoltam a szemöldökömet. Amin Rose jót nevetett.
- Rose! Mond meg mi a baja mindenkinek?
- Nem tehetem! Sajnálom!- és elment.
A doki csak némán vizsgált, már idegesített, hisz valamit titkolnak előlem. A babával lehet kapcsolatba? Vagy velem van gond? Nem tudtam eldönteni, persze Edward sem segédkezett, hogy megértsem.
- Jill, nem tudom az ultrahanggal megvizsgálni!
- Ezt most, hogy értsem?
- Nem hatolnak át a sugarak a vámpír bőrön! Bellánál nem volt ilyen gond, ez a baba más lesz, mint Nessie!
- Hogy más?
- Nem tudom, a nagyságát, semmit nem tudok megbecsülni, még azt semmi, hogy meddig kell kihordani! Bellánál könnyebb volt!- mondta majd kiment, hogy felöltözhessek.
Alice jött be csak szomorúan nézett elém. Nem akartam kikényszeríteni belőle semmit, de nagyon ideges voltam, hogy mi lehet velem, vagy a gyerekkel.
- Alice! Most azonnal mond el mit láttál!
- Nem tehetem!
- Dehogy nem!
- Na, jó, nem látok semmit, nem látom, hogy, túléled vagy, hogy vámpír leszel! Semmit Jill semmit nem látok!- vált a hangja egyre hisztérikusabbá. Odamentem és megöleltem.
- Ssss!! Nyugi, nem hagyom, hogy ilyen könnyen feladd! Túlélem!- mondtam, de hazudtam én se tudhatom, hogy mi fog történi, hisz a szervezetem kilöki, a mérget lehet, hogy soha se fogok felépülni, és meghalok a szülésbe! Majd egy kép vágott elém, olyan, mint amit én szoktam csinálni mikor használom a képességemet.
Egy kép, amin Jasperrel vagyunk, egy babát fogok a karjaimban, és a szemeim nekem is aranyszínűek voltak. Ezen elmosolyodtam, hogy legalább túlélem. De aztán hatalmas fájdalom lett úrrá rajtam, vagyis nem rajtam, hanem a babán. Mikor megérezte, hogy ez nekem is fáj akkor szeretetet és boldogságot éreztetett. De ekkor ismét vért kívántam!
- Miért vagy ennyire szomjas?- kérdezte Em félve.
- Nem tudom!- mosolyogtam rá.
- Bella nem volt ilyen, mikor Nessie-t várta!- mondta, amin ok nélkül felhúztam magam és kiabálni kezdtem.
- Elegem van, mindig Bella!- és felsiettem a szobámba.
De még hallottam, ahogy Emmett valami olyat mond, hogy rosszabb, mint te! Valószínű, hogy Rosalie-nak, akinek a hangja selymes, de nem olyan csilingelő, mint Alice-é, de hasonló volt. Nem akartam tovább lent maradni. Így bezárkóztam a szobába, majd ismét egy érzés tört rám, most az, hogy, meg kell, keresem Jazzt, és... Nem Jill! Viselkedj! Nem értem mi a bajom! Carlisle jött be.
- Jill, ha minden rendben, akkor gyere le, hoztunk vért!- mikor kimondta szélsebesen futottam le. Nagyon hamar megittam. Mikor végeztem megnyugodtam, nem éreztem semmit.
- Emmett, sajnálom!- hajtottam le a fejem.
- Semmi gond, a húgomnak mindent elnézek!- mosolygott majd átölelt, még jó, hogy tartott, mert abban a pillanatban hatalmasat rúgott baba- Jill, ezt te, hogy bírod?
- Nehezen! Szerintem Jazz a szülésnél nem kéne, itt lenned! Nem azért, csak most is rettenetesen szenvedsz! Akkor mi lesz, ha szülök? Egy pasinak ez nehezebb, mint egy nőnek! Még ha vámpír is!- mondtam neki odabújva.
- De, nem szeretnék semmiből kimaradni!- vitatkozott.
- Nem maradsz ki semmiből! Ha megszületik, úgyis a lányok elviszik, míg átváltozok és szüksége lesz az apjára!- mondtam neki megcsókolva, ő közben simogattat a hasamat. De most ő is összerogyott, mert érezte azt a fájdalmat, amit én.
- Na, jól van, akkor én most vadászok! Hogy, bírod ki ekkora vérszomjjal?
- Kicsim, nagyon nehezen!- mosolyogtam, majd közben Nessie besétált egy üveg vérrel, amit megittam és minden rendben folytatódott.
Teltek múltak a napok, már legalább 10 napja terhes vagyok, de akkora a hasam, mint egy hatalmasra felfújt gumilabda, Jaspert már legalább 1 hete nem láttam. Féltem, hogy mit csinálhat odakint egyedül.
- Nincs egyedül, mindig kint van valaki vele! Állandóan informáljuk!- mosolygott Esme.
- Köszönöm!- próbáltam mosolyogni, ami nem ment hatalmas fájdalmakkal küszködtem. Mindig máshol rúgott a baba és nem könnyítette meg az életemet, hol képekkel próbált felvidítani, hol az érzelmeimre hatott. Néha mintha maga ellen lenne. Kezdtem úgy érezni magam, mint egy hatalmas elefánt.
- Nem vagy az!- nyugtatott meg Edward.
- Köszi! De nézz rám!
- Hát, tényleg más lesz ez a baba mit Nessie!- próbálta óvatosan mondani, mert eléggé dühös szoktam lenni mikor Bella terhességéről volt szó!
- Ezt hogy érted?
- Bellának kisebb volt a hasa, és nem volt ennyire vérszomjas. Más, mint te!
- Ó!
- De ezt ne vedd sértésnek! Csak szerintem nem sokáig lesz bent!- mutatott a pocakomra.
- Hidd el, nálam jobban senki nem akarja, hogy kijöjjön onnan, kezd nehéz lenni!- mondtam, és mintha parancsnak vette volna, hatalmas roppanás törte meg a csendet, mire Ed összerezzent és elkapott. Felsietett velem a szobába.
- Jill, ne aggódj most indult meg a szülés! Ne aggódj, nem hagyom, hogy meghalj!
- Rendben!- ennyit bírtam kipréselni magamból, nem tudtam miért mondja ezt, de megnyugtatott.
- Carlisle! Itt az idő!- ennyit mondott és elsötétült minden! A hatalmas fájdalmon kívül nem éreztem mást.
MA tök jó kedvem van, örülök a komiknak, el se hittem, hogy 6 db. van. Nagyon köszönöm. Ahogy ígértem itt van a dupla feji, de ha nem haragszotok a képeket nem rakom be hisz már láttátok őket. De ha kellenek akkor írjatok a chat-be és kirakom. Jó olvasást. Pussz
18. fejezet
Jasperrel már két hónapja úgy élünk, mint a házasok. Alice és Reed is ideköltöztek, így Esme örömére bővítettük a házat. Végre együtt a család. Bármit megtettem volna azért, hogy így maradhasson, de tudtam, hogy nemsokára Alice el fog menni Reeddel. Mivel közeleg az átváltozásának kitűzött időpont. Nem akarták itt csinálni, mert nem voltak biztosak abban, hogy Reed nem bántana. Rengeteg edzés volt mögöttünk, de még nem éreztem magam felkészültnek így most én vettetem el a vámpírrá válást. Aminek Jasper nagyon örült, már minden megtörtént, aminek meg kellett történnie, nem esett bajom, csak az egyik kezem zúzódott meg. De Carlisle szakszerű ellátásának köszönhetően hamar meggyógyultam.
Alice-el pont vásárlási napot terveztünk. De a reggelem nem úgy indult, mint ahogy kellet volna, mikor belépett Alice fel akartam kelni az ágyból viszont megszédültem. Barátnőm odafutott hozzám és jéghideg kezei szinte sisteregtek a homlokomon.
- Jill! Minden rendben? Hisz te lázas vagy! - jegyezte meg.
- Nem… - ennyit bírtam kinyögni és már rohantam a fürdő felé. Kiadtam magamból a tegnapi vacsorámat. Nem tudom mi jött rám, vagy miért. De már rég visszakaptam emberi mivoltomat. Nem is emlékszem mikor érzetem késztetést arra, hogy vérrel táplálkozzak, de most nagyon kellene. Alice bejött utánam.
- Jill! Nem, ez nem történhet meg! - kiáltott majd kirohant a fürdőből egyenesen Carlisle szobájába. Majd visszatért a dokival.
- Jillien! Miért változott a szeme ismét vörösre?
- Nem tudom! De nem érzem jól magam!
- Mi a baja?
- Hányingerem van, szédülök, és rettentő vérszomjam van.
- Carlisle ez, hogy lehet? - izgult barátnőm miattam
.
- Nem tudom! De keresek rá magyarázatot - mondta majd elviharzott.
- Jill, nem akartam megkérdezni, de fontos! Mikor voltatok együtt Jasperrel?
- Úgy 1 hete. Nem tudom pontosan. De miért?
- Mostanában van egy látomásom, egy babáról. Nem tudtam, hogy kié és mikor lesz. De lehet, hogy terhes vagy!
- Ismét babát várok?- kérdeztem tőle könnyes szemmel. Visszaemlékezve a borzalmas múltamra, ami nem is volt olyan régen.
- Hatalmas veszélyben vagy, a babáról nem is beszélve!
- Alice, meg akarom tartani!
- Ha megtartod, akkor te is vámpír leszel, óriási fájdalmaid lesznek. A baba meg fél vámpír lesz! Olyan, mint Nessie, nem akarlak lebeszélni, hisz azt adhatod Jazznek, amit tőlem sose kaphatott meg - mondta és lekísért a nappaliba.
Carlisle megvizsgált és kiderült, hogy igaza volt Alice-nek. A többiek éppen a karácsonyfát díszítették, ami gyönyörű lesz. Emmett pont Rose-t fényképezte le mikor egy ezüstszínű boával pózolt. Majd villant a vaku, és elcsípte mikor Jasper megcsókol, végre egy közös kép, már egy ideje együtt vagyunk, de kép még nem készült rólunk. Alice kikapva Emmett kezéből a gépet odafutott a számítógéphez és kinyomtatta, majd felrakta a falra a többiek mellé. Így családtagnak éreztem magam, hisz ott voltam, mint Jasper barátnője, és egyben gyermeke anyja. Hirtelen belenyilallt a hasamba mire Alice mellettem termett és felkísért. Jazz értetlenül állt, ahogy a többiek is. Carlisle is feljött és közölte, hogy vért kell, innom, mert a babának szűksége van rá. Ahogy megittam szemeim ismét zöldre váltottak így kiderült, hogy csak akkor vörös a szemem, ha a baba éhes.
Alice-el becsomagoltuk az ajándékokat. A lányok gyönyörű ruhákat kapnak, a fiúk meg cd-t és a kocsikhoz, motorokhoz alkatrészeket. Van egy meglepetés, amit még Alice sem tud. Ezt én adom a lányoknak. Minden lány beleértve Bellát és Nessie-t kap tőlem egy karkötőt, ami összetartozásunkat jelképezi. Következet Jasper ajándéka, beleraktam a kedvenc cd-jét és egy új inget, de Alice-el megbeszéltük, hogy az ingbe belecsomagoljuk a babacipőket. Mert annál szebb ajándékot nem is kaphatna, mint egy babát.
Eljött az este, mindenki boldog és most Alice fényképezget. Rose-al készült képünket is kirakta, majd egy csoportkép ahol a család minden tagja rajt van. Ezután jött az ajándékozás. Mindenki örült, még Emmett sem tett gúnyos megjegyzést a ruhákra. Mert mindig megjegyzi, hogy úgy se marad épségben. És eljött az én ajándékom, kezembe véve nagyon könnyűnek tűnt. Kibontottam, de ismét egy kisebb dobozt találtam, és megint, és megint ez így ment, míg egy apró díszdoboz került elő. Könnyes lettem, nem hittem a szememnek. Jasper egy jegygyűrűt vett nekem. Letérdelt és így szólt!
- Jillien Grant, hozzám jönnél feleségül?- könnyeim potyogtak és csak bólogatni bírtam, persze Alice ezt is megörökítette. Gyors puszi után odaadtam neki az én ajándékomat.
Szorgosan bontogatta, látszott rajta hogy csak az foglalkoztatja, hogy igent mondtam neki. Mikor meglátta a cd-t és az inget odahajolt hozzám, és lágy mégis szenvedélyes csókkal köszönte meg. Ekkor Emmett mondta, hogy mutassa meg neki az inget, legnagyobb meglepetésére kiestek a babacipők.
- Jill! - ennyit mondott majd felkapott és körbeforgatott. Csókolgatott ott ahol ért. Addig még Carlisle rá nem szólt.
- Fiam, jobb lenne, ha letennéd! Nem kéne megszédülnie, a baba így is kínozza - szólt rá apai szigorral.
- Rendben! - letetett, mindenki gratulált az esküvő és a baba miatt.
Odaadtam a karkötőket, aminek az lett az eredménye, hogy most is elkezdtem sírni, Esme és a többiek úgy festettek benne, mint valami topmodellek. Alice segített nekem is így már minden lányon volt egy egyen karkötő. Esme és Carlisle adták oda az ő ajándékukat, ami egy nyaklánc volt a Cullen címerrel. Most már végérvényesen is a család tagja vagyok. Mindenkin látszott, hogy örül. Mikor vége lett mindennek felmentünk a szobánkba.
- Kicsim, mikor tudtad meg?
- Tegnap reggel mikor elmentünk Alice-el vásárolni! De nem állt szándékomban elmondani. Azt akartam, hogy ez legyen a legszebb karácsonyi meglepetésed!
- Nekem te és a kicsi vagytok a legszebb ajándékaim!- mondta majd odahajolt a hasamhoz, simogatni kezdte és beszélt hozzá.
- De remélem, tudod, hogy át kell, változtatnotok!- mosolyogtam rá.
- Tudom, nem örülök neki, de ezt kell tennem, mert, szeretlek és babát vársz tőlem!
- Boldog karácsonyt kicsim – mondtam neki nevetve.
- Neked is – megcsókolt és egyszer csak elkiáltotta magát, hisz tudta mindenki hallja őt:
BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!
19. fejezet
Másnap a reggelem könnyebb volt, nem volt hányingerem, csak szörnyen vérszomjas voltam. Látszott, hogy a hasam nagyobb lett, sőt sokkal nagyobb. Alice táncolt be az ajtón mikor felálltam és majdnem eldobta a poharat, amit tartott. Nem szólt semmit, csak a hasamat bámulta.
- Alice? Minden rendben van?- próbáltam vele kommunikálni.
- Jill, láttad a hasad?- kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Persze! Miért valami baj van? Nem ekkorának kéne lennie? Valami baj van?- kezdtem bepánikolni.
- ÖÖ...- ennyit mondott majd a szemei a távolban néztek, tudtam, hogy látomása van.
Nem szólt semmit, mintha nem ide tartozna, amit lát, odaadta a poharat és hamar megittam a vért, de észrevettem, hogy valami nincs rendben. Nem kérdeztem meg, egy hatalmas rúgást éreztem a hasamba, aminek az lett a vége, hogy térdre estem. Alice nem volt elég gyors, nem tudott elkapni. Hallottam, ahogy a többiek futnak fel a puffanásra. Jasper szemei kikerekedtek, ahogy a többieké is. Tudtam, ez nem jelent jót, nem szoktak így viselkedni.
- Mi a baj?- kérdeztem.
- Semmi, meg szeretnélek vizsgálni!- mondta Carlisle.
- Miért probléma van?- nem tágítottam hisz tudtam, hogy valamit nem mondanak el.
Jasper csak rázta a fejét, Edward próbálta a nyugtatni, Emmett is csak hátba veregette. Rosalie odajött és átkarolt támogatva elmentünk az orvosi szobáig. Nem szólt semmit, segített átöltözni és csak a hasamat nézte. Ismét egy rúgás, de ez a másik oldalról jött, nem tudtam, hogy a fél vámpírok így tudnak mozogni. De csak ráncoltam a szemöldökömet. Amin Rose jót nevetett.
- Rose! Mond meg mi a baja mindenkinek?
- Nem tehetem! Sajnálom!- és elment.
A doki csak némán vizsgált, már idegesített, hisz valamit titkolnak előlem. A babával lehet kapcsolatba? Vagy velem van gond? Nem tudtam eldönteni, persze Edward sem segédkezett, hogy megértsem.
- Jill, nem tudom az ultrahanggal megvizsgálni!
- Ezt most, hogy értsem?
- Nem hatolnak át a sugarak a vámpír bőrön! Bellánál nem volt ilyen gond, ez a baba más lesz, mint Nessie!
- Hogy más?
- Nem tudom, a nagyságát, semmit nem tudok megbecsülni, még azt semmi, hogy meddig kell kihordani! Bellánál könnyebb volt!- mondta majd kiment, hogy felöltözhessek.
Alice jött be csak szomorúan nézett elém. Nem akartam kikényszeríteni belőle semmit, de nagyon ideges voltam, hogy mi lehet velem, vagy a gyerekkel.
- Alice! Most azonnal mond el mit láttál!
- Nem tehetem!
- Dehogy nem!
- Na, jó, nem látok semmit, nem látom, hogy, túléled vagy, hogy vámpír leszel! Semmit Jill semmit nem látok!- vált a hangja egyre hisztérikusabbá. Odamentem és megöleltem.
- Ssss!! Nyugi, nem hagyom, hogy ilyen könnyen feladd! Túlélem!- mondtam, de hazudtam én se tudhatom, hogy mi fog történi, hisz a szervezetem kilöki, a mérget lehet, hogy soha se fogok felépülni, és meghalok a szülésbe! Majd egy kép vágott elém, olyan, mint amit én szoktam csinálni mikor használom a képességemet.
Egy kép, amin Jasperrel vagyunk, egy babát fogok a karjaimban, és a szemeim nekem is aranyszínűek voltak. Ezen elmosolyodtam, hogy legalább túlélem. De aztán hatalmas fájdalom lett úrrá rajtam, vagyis nem rajtam, hanem a babán. Mikor megérezte, hogy ez nekem is fáj akkor szeretetet és boldogságot éreztetett. De ekkor ismét vért kívántam!
- Miért vagy ennyire szomjas?- kérdezte Em félve.
- Nem tudom!- mosolyogtam rá.
- Bella nem volt ilyen, mikor Nessie-t várta!- mondta, amin ok nélkül felhúztam magam és kiabálni kezdtem.
- Elegem van, mindig Bella!- és felsiettem a szobámba.
De még hallottam, ahogy Emmett valami olyat mond, hogy rosszabb, mint te! Valószínű, hogy Rosalie-nak, akinek a hangja selymes, de nem olyan csilingelő, mint Alice-é, de hasonló volt. Nem akartam tovább lent maradni. Így bezárkóztam a szobába, majd ismét egy érzés tört rám, most az, hogy, meg kell, keresem Jazzt, és... Nem Jill! Viselkedj! Nem értem mi a bajom! Carlisle jött be.
- Jill, ha minden rendben, akkor gyere le, hoztunk vért!- mikor kimondta szélsebesen futottam le. Nagyon hamar megittam. Mikor végeztem megnyugodtam, nem éreztem semmit.
- Emmett, sajnálom!- hajtottam le a fejem.
- Semmi gond, a húgomnak mindent elnézek!- mosolygott majd átölelt, még jó, hogy tartott, mert abban a pillanatban hatalmasat rúgott baba- Jill, ezt te, hogy bírod?
- Nehezen! Szerintem Jazz a szülésnél nem kéne, itt lenned! Nem azért, csak most is rettenetesen szenvedsz! Akkor mi lesz, ha szülök? Egy pasinak ez nehezebb, mint egy nőnek! Még ha vámpír is!- mondtam neki odabújva.
- De, nem szeretnék semmiből kimaradni!- vitatkozott.
- Nem maradsz ki semmiből! Ha megszületik, úgyis a lányok elviszik, míg átváltozok és szüksége lesz az apjára!- mondtam neki megcsókolva, ő közben simogattat a hasamat. De most ő is összerogyott, mert érezte azt a fájdalmat, amit én.
- Na, jól van, akkor én most vadászok! Hogy, bírod ki ekkora vérszomjjal?
- Kicsim, nagyon nehezen!- mosolyogtam, majd közben Nessie besétált egy üveg vérrel, amit megittam és minden rendben folytatódott.
Teltek múltak a napok, már legalább 10 napja terhes vagyok, de akkora a hasam, mint egy hatalmasra felfújt gumilabda, Jaspert már legalább 1 hete nem láttam. Féltem, hogy mit csinálhat odakint egyedül.
- Nincs egyedül, mindig kint van valaki vele! Állandóan informáljuk!- mosolygott Esme.
- Köszönöm!- próbáltam mosolyogni, ami nem ment hatalmas fájdalmakkal küszködtem. Mindig máshol rúgott a baba és nem könnyítette meg az életemet, hol képekkel próbált felvidítani, hol az érzelmeimre hatott. Néha mintha maga ellen lenne. Kezdtem úgy érezni magam, mint egy hatalmas elefánt.
- Nem vagy az!- nyugtatott meg Edward.
- Köszi! De nézz rám!
- Hát, tényleg más lesz ez a baba mit Nessie!- próbálta óvatosan mondani, mert eléggé dühös szoktam lenni mikor Bella terhességéről volt szó!
- Ezt hogy érted?
- Bellának kisebb volt a hasa, és nem volt ennyire vérszomjas. Más, mint te!
- Ó!
- De ezt ne vedd sértésnek! Csak szerintem nem sokáig lesz bent!- mutatott a pocakomra.
- Hidd el, nálam jobban senki nem akarja, hogy kijöjjön onnan, kezd nehéz lenni!- mondtam, és mintha parancsnak vette volna, hatalmas roppanás törte meg a csendet, mire Ed összerezzent és elkapott. Felsietett velem a szobába.
- Jill, ne aggódj most indult meg a szülés! Ne aggódj, nem hagyom, hogy meghalj!
- Rendben!- ennyit bírtam kipréselni magamból, nem tudtam miért mondja ezt, de megnyugtatott.
- Carlisle! Itt az idő!- ennyit mondott és elsötétült minden! A hatalmas fájdalmon kívül nem éreztem mást.
2011. január 10., hétfő
:)))
Sziasztok drágáim :)
Köszönöm az 5 db komit! Nagyon jól esett, főleg úgy, hogy nincs határ!
Tegnap nyíttunk egy új blogot Cukorkaa-vál, ha van kedvetek nézetek be, Jazz és Emmett fanok előnybe ;) Puszika A frisst nem tom mikor lesz ! De igyekszem!
http://jazz-emmett.blogspot.com/
Stabby :)
Köszönöm az 5 db komit! Nagyon jól esett, főleg úgy, hogy nincs határ!
Tegnap nyíttunk egy új blogot Cukorkaa-vál, ha van kedvetek nézetek be, Jazz és Emmett fanok előnybe ;) Puszika A frisst nem tom mikor lesz ! De igyekszem!
http://jazz-emmett.blogspot.com/
Stabby :)
2011. január 9., vasárnap
17, fejezet
Sziasztok,
meghoztam a 17.-ik fejit. Ma van az egyik kedvenc olvasómnak a születésnapja így ajandéként kapja meg, Boldog szülinapot Esztili :). Meg persze ti is. Remélem tetszik. A 18-as feji a 19-es jön párba mert a 18-as a novella azon nem változtattam így azért jön a 2 in 1-be... Remélem nem fogjátok bánni. Jó olvasást Pussz: Stabby :)
Másnap a lányok már 7 órakor az ajtón dörömböltek, ezért Jasper hangos morgásba kezdett. Én csak megsimítottam az arcát, mire elmosolyodott.
- Készen állsz? Ma lesz a legszebb napod, amit velem töltesz!
- Iiiiggeen!- próbáltam mondani és hatalmasat tüsszentetem.
- Kicsim jól vagy?- kérdezte Jazz, erre Alice törte be szó szerint az ajtót. Szegényből nem sok minden maradt.
- Alice! Mondtam már, hogy próbáld türtőztetni magad!- szólt rá Jazz közben egy zsepit adott nekem. De Alice nem válaszolt neki, csak odafurakodott hozzánk. Próbáltam Jasper közelébe maradni, de Alice-el nem lehet szembe szállni!
- Jill, mi a bajod?
- Megfázhattam, tegnap nagyon erős és hideg szél fújt!
- Ezt nem hiszem el, ezek szerint maradsz itthon!- mondta és tudtam, hogy ez nem kérés, hanem parancs.
- Igenis, kapitány!- mondtam amin Jasper felnevetett majd ismét tüsszentetem, mire megrezzent. Persze ha nem lenne bennem vámpír, akkor nem vettem volna észre.
Már a fejem is fájt, a torkom kapart, de nem úgy, mint mikor szomjaztam. Majd az orrom is bedugult, amin Emmett jót szórakozott. Persze ha ő nevetett, akkor én is. Amin mindenki jót mulatott, Nessie nem sokat volt otthon, mert Rosalie nehezen viseli el még mindig Jake-et. Hamar rájöttem, hogy vannak viszályok a tökéletes családban is. Nem zavart addig, míg nem vettem észre Jazzt, szarabbul nézett, ki mint én. Odamentem hozzá és megsimítottam az arcát.
- Jazz, jobb lenne, ha valahol messzebb lennél tőlem, mert nagyon rosszul festesz!
- Ennyire?
- Nem akartam mondani, mert ha én mondom, akkor tuti kibuksz!- mondta Alice és már távozott is, mert Reed mostanában egyedül edz, mert barátnőm félti, hogy kárt teszek bene.
Pedig sose tudnám bántani. Majd úgy döntöttem, hogy fogom magam és elmegyek sétálni. Nem tudom merre, de a házban nem maradok. Hagyom hadd romantikázzanak a többiek, Jazz meg el lett tiltva tőlem! Így maradt a séta, nem sokáig voltam egyedül társaságot kaptam, Alice jött utánam.
- Sajnálom, még nem beszéltük meg a tegnap estét.
- Értem - válaszoltam majd leültem egy kidőlt fára.
- Nem akartuk, hogy bajod essen, Mariának meg nem tudtuk volna megmagyarázni ezt az állapotodat. Nagyon sajnálom, láttam a szenvedést és a kínt, mikor megcsókoltam Jazzt. Ő is ugyanazt érezte, mint te, sosem bocsátaná meg, ha elhagynád!- mondta és ismét elkezdett ráncigálni a ház felé.
- Alice, hova viszel?- kérdeztem.
- Nem mondom meg!- majd bekötötte a szemem és elkezdett velem rohanni.
Sokáig mentünk, fogalmam sincs merre még az érzékeim is elhagytak. Nem tudtam semmit, azon gondolkodtam leveszem a kendőt, de nem engedte rácsapott a kezemre. Többször nem próbáltam. Mikor már feladtam lassan letett, kikötötte a kendőt és elém tárult a látványtól majdnem leeset az álam.
- Alice, Hol vagyunk?- kérdeztem tőle. Mire ő csak megrántotta a vállát.
- Hát nálatok!- mondta olyan egyszerűséggel, amitől szédülni kezdtem.
- Nááállunk?- kérdeztem levegő után kapkodva.
-Igen, de ezt majd ő elmondja!- mutatott a házból kijövő Jazzre és elsietett mellőlem egyedül hagyva vele.
- Jill, ezt kapod tőlem!- mondta majd bevitt a házba.
- Jazz, ez gyönyörű! Miért kapom?
Nem válaszolt, csak megcsókolt és felkapott majd elindult velem a hálószoba felé. Rájöttem, hogy miért is kapom. Nem volt szükség több kérdésre, se semmire. Minden történt a maga útján, szépen lezajlott. Majd másnap felébredve Jasper sehol nem volt, csak egy levél az ő írásával:Jill!
Sajnálom, a tegnap estét majd elmegy érted Rose, ha felébredtél. Reggelit találsz a hűtőben.
JazzMikor olvastam nem tudtam mire véljem, csak akkor mikor feljebb akartam húzni magam az ágyban, hogy fáj a kezem. Nem tudom miért, de be volt lilulva, Jasper sehol nem volt.
Megijedtem, hogy mi is történt tegnap. Csak a legszebb emlékek jutnak eszembe. Ahogy Jazzel kinyilvánítjuk egymás iránt érzett szerelmünket, ahogy közelebb kerültünk egymáshoz, és forrón szeretkezünk. Semmi másra nem vágytam, csak hogy ismét lássam. Ma nem fog megtörténni hisz már itt lenne, ha látni akarna. Vajon az én hibám? Rosszul csináltam volna valamit? Miért nincs itt? Kérdezgettem magamtól, aminek az eredménye az lett, hogy ismét bőgni kezdtem!
Észre se vettem mikor Alice átjött, majd Rosalie nem kérdeztek semmit, nem mondtak egy mukkot se, hagyták hadd bőgjem ki magam. Egy darabig csak feküdtem az ágyban. Rose és Alice felváltva hordták a zsepiket, aztán rávettem magam, hogy felkeljek a lányok hoztak ruhát. Barátnőim kíséretében indultunk vissza a Cullen villába, mikor megláttam a házat görcsbe rándult a gyomrom, megálltam és kérdőn néztem rájuk.
- Gyere, nem tudom, hol van, de tuti, hogy nincs itthon!- győzködött Alice.
Majd felmentem és Esméhez bújva csak sírtam, tudta jól, hogy mi van. Mindenki tisztában volt azzal, hogy tegnap minden megtörtént Jasperrel. Mikor elszakadtam Esmétől Carlisle ellátta a kezemet. Nem szólt ő sem, elegem volt senki nem mondott semmit.
- Hol van?- kérdeztem az első szavam 2 nap után.
- Nem tudjuk, hazajött és elment a motorral!- mondat Edward.
- Nem akadályoztátok meg? Miért nem?- kezdtem dühös lenni.
- Sajnáljuk!- mondat majd elmentek és nyílt az ajtó. Ő lépett be! Megtörve és szinte meggyötörve. Rám nézett és a szeméből hatalmas szánalom, és félelem látszott.
- Jill, sajnálom. Nem tudtam mit fogsz szólni!- mondta majd meg akart ölelni.
- Ezért ott hagytál, egyedül? Azért nem jöttél haza?- üvöltöttem vele és egy hatalmas pofont adtam neki, amitől eltört a kezem - Francba!- ennyit bírtam kinyögni és Carlisle már jött is és próbálta helyrerakni.
- Elég vad vagy!- jegyezte meg Emmett.
- Nem direkt volt! Nem tudom, mi lehet velem!- mondtam mire Alice megrezzent.
- Alice?
- Semmi, semmi!- mondta, megfogta Reed-et és elmentek.
További napjaim ugyanígy teltek, semmi nem volt Jasperrel nem sokat voltunk a házban. Csak teltek múltak a napok, majd egyszer én ajánlottam fel, hogy használhatnánk a házat, pontosan karácsony előtt 1 héttel.
meghoztam a 17.-ik fejit. Ma van az egyik kedvenc olvasómnak a születésnapja így ajandéként kapja meg, Boldog szülinapot Esztili :). Meg persze ti is. Remélem tetszik. A 18-as feji a 19-es jön párba mert a 18-as a novella azon nem változtattam így azért jön a 2 in 1-be... Remélem nem fogjátok bánni. Jó olvasást Pussz: Stabby :)
Másnap a lányok már 7 órakor az ajtón dörömböltek, ezért Jasper hangos morgásba kezdett. Én csak megsimítottam az arcát, mire elmosolyodott.
- Készen állsz? Ma lesz a legszebb napod, amit velem töltesz!
- Iiiiggeen!- próbáltam mondani és hatalmasat tüsszentetem.
- Kicsim jól vagy?- kérdezte Jazz, erre Alice törte be szó szerint az ajtót. Szegényből nem sok minden maradt.
- Alice! Mondtam már, hogy próbáld türtőztetni magad!- szólt rá Jazz közben egy zsepit adott nekem. De Alice nem válaszolt neki, csak odafurakodott hozzánk. Próbáltam Jasper közelébe maradni, de Alice-el nem lehet szembe szállni!
- Jill, mi a bajod?
- Megfázhattam, tegnap nagyon erős és hideg szél fújt!
- Ezt nem hiszem el, ezek szerint maradsz itthon!- mondta és tudtam, hogy ez nem kérés, hanem parancs.
- Igenis, kapitány!- mondtam amin Jasper felnevetett majd ismét tüsszentetem, mire megrezzent. Persze ha nem lenne bennem vámpír, akkor nem vettem volna észre.
Már a fejem is fájt, a torkom kapart, de nem úgy, mint mikor szomjaztam. Majd az orrom is bedugult, amin Emmett jót szórakozott. Persze ha ő nevetett, akkor én is. Amin mindenki jót mulatott, Nessie nem sokat volt otthon, mert Rosalie nehezen viseli el még mindig Jake-et. Hamar rájöttem, hogy vannak viszályok a tökéletes családban is. Nem zavart addig, míg nem vettem észre Jazzt, szarabbul nézett, ki mint én. Odamentem hozzá és megsimítottam az arcát.
- Jazz, jobb lenne, ha valahol messzebb lennél tőlem, mert nagyon rosszul festesz!
- Ennyire?
- Nem akartam mondani, mert ha én mondom, akkor tuti kibuksz!- mondta Alice és már távozott is, mert Reed mostanában egyedül edz, mert barátnőm félti, hogy kárt teszek bene.
Pedig sose tudnám bántani. Majd úgy döntöttem, hogy fogom magam és elmegyek sétálni. Nem tudom merre, de a házban nem maradok. Hagyom hadd romantikázzanak a többiek, Jazz meg el lett tiltva tőlem! Így maradt a séta, nem sokáig voltam egyedül társaságot kaptam, Alice jött utánam.
- Sajnálom, még nem beszéltük meg a tegnap estét.
- Értem - válaszoltam majd leültem egy kidőlt fára.
- Nem akartuk, hogy bajod essen, Mariának meg nem tudtuk volna megmagyarázni ezt az állapotodat. Nagyon sajnálom, láttam a szenvedést és a kínt, mikor megcsókoltam Jazzt. Ő is ugyanazt érezte, mint te, sosem bocsátaná meg, ha elhagynád!- mondta és ismét elkezdett ráncigálni a ház felé.
- Alice, hova viszel?- kérdeztem.
- Nem mondom meg!- majd bekötötte a szemem és elkezdett velem rohanni.
Sokáig mentünk, fogalmam sincs merre még az érzékeim is elhagytak. Nem tudtam semmit, azon gondolkodtam leveszem a kendőt, de nem engedte rácsapott a kezemre. Többször nem próbáltam. Mikor már feladtam lassan letett, kikötötte a kendőt és elém tárult a látványtól majdnem leeset az álam.
 |
| Jill és Jazz háza |
- Hát nálatok!- mondta olyan egyszerűséggel, amitől szédülni kezdtem.
- Nááállunk?- kérdeztem levegő után kapkodva.
-Igen, de ezt majd ő elmondja!- mutatott a házból kijövő Jazzre és elsietett mellőlem egyedül hagyva vele.
- Jill, ezt kapod tőlem!- mondta majd bevitt a házba.
- Jazz, ez gyönyörű! Miért kapom?
Nem válaszolt, csak megcsókolt és felkapott majd elindult velem a hálószoba felé. Rájöttem, hogy miért is kapom. Nem volt szükség több kérdésre, se semmire. Minden történt a maga útján, szépen lezajlott. Majd másnap felébredve Jasper sehol nem volt, csak egy levél az ő írásával:Jill!
Sajnálom, a tegnap estét majd elmegy érted Rose, ha felébredtél. Reggelit találsz a hűtőben.
JazzMikor olvastam nem tudtam mire véljem, csak akkor mikor feljebb akartam húzni magam az ágyban, hogy fáj a kezem. Nem tudom miért, de be volt lilulva, Jasper sehol nem volt.
Megijedtem, hogy mi is történt tegnap. Csak a legszebb emlékek jutnak eszembe. Ahogy Jazzel kinyilvánítjuk egymás iránt érzett szerelmünket, ahogy közelebb kerültünk egymáshoz, és forrón szeretkezünk. Semmi másra nem vágytam, csak hogy ismét lássam. Ma nem fog megtörténni hisz már itt lenne, ha látni akarna. Vajon az én hibám? Rosszul csináltam volna valamit? Miért nincs itt? Kérdezgettem magamtól, aminek az eredménye az lett, hogy ismét bőgni kezdtem!
Észre se vettem mikor Alice átjött, majd Rosalie nem kérdeztek semmit, nem mondtak egy mukkot se, hagyták hadd bőgjem ki magam. Egy darabig csak feküdtem az ágyban. Rose és Alice felváltva hordták a zsepiket, aztán rávettem magam, hogy felkeljek a lányok hoztak ruhát. Barátnőim kíséretében indultunk vissza a Cullen villába, mikor megláttam a házat görcsbe rándult a gyomrom, megálltam és kérdőn néztem rájuk.
- Gyere, nem tudom, hol van, de tuti, hogy nincs itthon!- győzködött Alice.
Majd felmentem és Esméhez bújva csak sírtam, tudta jól, hogy mi van. Mindenki tisztában volt azzal, hogy tegnap minden megtörtént Jasperrel. Mikor elszakadtam Esmétől Carlisle ellátta a kezemet. Nem szólt ő sem, elegem volt senki nem mondott semmit.
- Hol van?- kérdeztem az első szavam 2 nap után.
- Nem tudjuk, hazajött és elment a motorral!- mondat Edward.
- Nem akadályoztátok meg? Miért nem?- kezdtem dühös lenni.
- Sajnáljuk!- mondat majd elmentek és nyílt az ajtó. Ő lépett be! Megtörve és szinte meggyötörve. Rám nézett és a szeméből hatalmas szánalom, és félelem látszott.
- Jill, sajnálom. Nem tudtam mit fogsz szólni!- mondta majd meg akart ölelni.
- Ezért ott hagytál, egyedül? Azért nem jöttél haza?- üvöltöttem vele és egy hatalmas pofont adtam neki, amitől eltört a kezem - Francba!- ennyit bírtam kinyögni és Carlisle már jött is és próbálta helyrerakni.
- Elég vad vagy!- jegyezte meg Emmett.
- Nem direkt volt! Nem tudom, mi lehet velem!- mondtam mire Alice megrezzent.
- Alice?
- Semmi, semmi!- mondta, megfogta Reed-et és elmentek.
További napjaim ugyanígy teltek, semmi nem volt Jasperrel nem sokat voltunk a házban. Csak teltek múltak a napok, majd egyszer én ajánlottam fel, hogy használhatnánk a házat, pontosan karácsony előtt 1 héttel.
2011. január 4., kedd
16. fejezet
Kedves olvasóim!
Már mintha maradtatok, sajnálom elég rossz napon voltam túl, vagyis hónapon. Így azokon vezetem le a feszültséget akiket szeretek! Ez a legrosszabb szokásom. Próbálom el hagyni, de még nem jártam sikerrel. Mivel a nehezén túl vagyok, így remélem meg bocsájtotok, és elolvassátok a 16.-ik fejezetett és véleményeztek. Köszönöm és még egyszer sajnálom!
Puszi:
Stabby
Mikor másnap felébredtem, rájöttem, hogy életem legnagyobb hülyeségét tettem meg. Lefeküdtem Peterrel, csak azért, mert Alice megcsókolta Jazzt. Nem mertem tovább maradni, felöltöztem és indulni akartam, de nem volt itthon Peter, ezért úgy döntöttem megvárom. Legalább 1 órát vártam rá, mikor megérkezett láttam rajta, hogy ő még mindig szeret és a szemei halvány vörösek. Szóval nem öl embert, ez jó jel.
- Ez nem volt szép tőled!- mondtam neki.
- Most engem hibáztatsz? Nem tudom kiment kihez, hogy megcsalta élete értelme, ki mondta, hogy bújj velem ágyba?- kérdezte.
- De te kihasználtál!
- Én nem! Te akartál mindent, ha lefeküdtél volna Jazzel és igazán szeretnéd, akkor már túl lennétek rajta és nem hozzám futottál volna!- mondta olyan közönnyel, amitől felfordult a gyomrom.
- Nem érdekelsz!- mondtam majd elindultam az erdőben. Nem tudtam hol lehetek és hogy, merre találok haza. De egyet igen, hogy ezt el kell, mondanom Jazznek.
Most az egyszer igazat adok Peternek, ha igazán szeretném már tuti lefeküdtem volna vele. De várjunk csak, én már le akartam vele, de ő ellenezte. Tudtam, Jasper nem szeret! Felmásztam az egyik fára és onnan néztem, ahogy egy szarvas legelészik, majd Peter ráveti magát és megöli. Jó volt látni, hogy nem embert öl. Mikor meguntam elindultam haza, bár gőzöm sem volt merre vagyok, azért éreztem merre van a haza. Ahogy felerősödtek az illatok, már otthonosabban mozogtam. Megláttam, ahogy Esme kint kesereg az erkélyen a szobájuknál, sose szerette, ha valaki látja, hogy mennyire maga alatt van. Odamentem hozzá.
- Esme, miden rendben?
- Jill, jól vagy?
- Természetesen, sajnálom, hogy megijesztettelek!
- Nem gond, de ígérd meg, hogy legközelebb maradsz, és sosem csinálsz ilyesmit!
- Megígérem!- mondtam majd lementünk a nappaliba ahol a lányok a nyakamba ugrottak, de Alice felmorgott.
- Mond azt, hogy nem Peternél voltál!
- Meg kell, beszélnem valamit veletek!
- Jill, ugye nem?
- Jasper, tegnap annyira féltékeny voltam és ideges, hogy elmentem Peterhez az éjszaka és lefeküdtem vele!- mondtam neki hatalmas fájdalommal.
Nem válaszolt rám se nézett, csak felmorgott és elment, de Emmett és Edward is vele tartott. Nem tudom hova mehettek. Megijedtem, nem szeretem Petert, de a halálát sem kívánom. Alice csak bámult maga elé, tudtam, hogy azt figyeli hova és miért mentek a fiúk.
- Hol vannak? Mit csinálnak?- kérdeztem tőle.
- Petert most ölték meg, sajnálom!
Nem szóltam semmit, felrohantam a szobába magamra zártam az ajtót, tudtam, hogy nem sokat érek vele. De bezártam, és elkezdtem sírni. Majd Bella lépett be az erkélyről. A francba arról elfeledkeztem! Szitkozódtam magamba.
- Jill, miért tetted?
- Alice miért csókolhatja meg Jazzt?
- De Jasper miattad tette!
- Én meg magam miatt, Alice-el jártak, sőt férj és feleség voltak, ahogy én is Peterrel. Ha ő megcsókolhatta Alice-t, akkor én is lefeküdhettem vele!
- De mi lett volna, ha megöl? Peter vámpír, te nem! Nincs benned akkora erő, hogy megvédd magad egy
vámpírtámadással szemben! Még az edzések után sem!
- Bella, nem tudom miért tettem!- ismertem be, és vártam, hogy hazaérjenek a fiúk. Nem sokat vártam rájuk, de mikor bejöttek Jazz csak elsétált mellettem. A keze után nyúltam, de kihúzta úgy, mint én tegnap.
- Jazz! Állj meg!- kiabáltam rá.
- Mi az?
- Szeretlek!
- Én is!- és mintha semmi nem történt volna felment.
Odamentem Nessie-hez és elkezdtem sírni. Nem szólt semmit csak simogatta a hátamat, majd rá jöttem, hogy Jasper megsértve érzi magát. Ő nem feküdt le velem és azt hiszi, hogy máshoz járok ezzel a céllal. Fogtam magam és elindultam felfelé, mikor Emmett jött velem szembe, csak bólogatott, hogy Jazz-nek hatalmas szűksége van rám. Mikor felértem Jasper épp valamit pakolt a polcon.
- Szeretlek. Nem azért történt meg, hanem mert féltékeny voltam!- ismertem be.
- Én is szeretlek, de értsd meg Maria sokat árhatott volna neked. Amit nem élnék túl!- megcsókolt és az ágy felé kezdett tolni, mire én elhúzódtam tőle.
- Ne most, ne így! Majd ha megnyugszunk! Ha nem lesz semmi gond.
- Rendben, nem akartam erőltetni!
- Nem erőlteted, csak attól félsz, hogy azért nem akarok lefeküdni, mert valami gond van veled!- mosolyogtam, és megpusziltam. Mikor lementünk Rose egyedül volt a nappaliban, gondolom a többiek vadásznak. Majd Jazz otthagyott, mert neki is kellett már.
- Rosalie, sajnálom!
- Jill, nem gond. Megszoktam, hogy csak a buta szőkét látják bennem - mondat és elindult kifelé.
- Légyszíves maradj! Én, szeretlek, te vagy a kedvenc nővérem, nem akartalak elhanyagolni, de Bella és Alice már hiányoltak téged meg Emmett is. Nem akartam, hogy veszekedés legyen miattam - mondtam majd átöleltem, megpusziltam és ismét bőgtem.
Miért van, hogy, minden kisapróságon sírok? Kérdeztem magamtól. Mire Edward jött le a lépcsőn és megvonta a vállát. Szeretem, Edwardot hisz mindig tudta mikor mit kell tennie. Rose ismét egy vásárlós napot akart rám erőltetni, de Jasper kimentett.
- Sajnálom húgocskám, de Jill holnap velem lesz! Meglepetésem van számodra.
- Rendben, akkor viszont ki kell, csinosítsuk!- felrángatott az emeletre és mind a 3 lány jött utánunk, mindenkinek kiosztotta a feladatát. Bella a ruhát készítette elő, Alice a sminket, Nessie pedig a hozzá illő kiegészítőket amíg Rosalie a hajammal foglakozott.
- Ide nézz Bella, neked nem volt ilyen a hajad!- vigyorgott.
- Rose! Megbeszéltük nem emlegetjük az emberként való botlásaimat!- vágott vissza Bella.
- Alice nem látod hova viszi?- kérdezte Bella.
- Nem, Jasper már rá jött, hogy kell elrejteni előlem dolgokat!- morgolódott.
- Nyugi, így is szép ruhát találsz neki!- mondta Nessie.
A lányok szorgosan szépítetek legalább 3 órán keresztül válogatták, hogy milyen leszek holnap. Már álmosodtam, de ha ásítani mertem, Alice ideges volt. Aztán belátták, ha nem alszom, akkor holnap nehezebb dolguk lesz, mert akkor még a fekete karikákkal is küzdeniük kell. Végre engedték, hogy lemossam magamról a sminket és lefeküdhessek. De mikor bementem Jasper ült az ágyon. Odarohantam hozzá, magamra rántottam és csókolgattam.
- Aludj, a lányok biztos kifárasztottak!- mondat majd betakart és magára húzott. Olyan jól esett ez a gesztus, hogy azonnal elaludtam. Időm se volt megkérdezni, hogy hova is megyünk, meg hogy, miért?
Már mintha maradtatok, sajnálom elég rossz napon voltam túl, vagyis hónapon. Így azokon vezetem le a feszültséget akiket szeretek! Ez a legrosszabb szokásom. Próbálom el hagyni, de még nem jártam sikerrel. Mivel a nehezén túl vagyok, így remélem meg bocsájtotok, és elolvassátok a 16.-ik fejezetett és véleményeztek. Köszönöm és még egyszer sajnálom!
Puszi:
Stabby
Mikor másnap felébredtem, rájöttem, hogy életem legnagyobb hülyeségét tettem meg. Lefeküdtem Peterrel, csak azért, mert Alice megcsókolta Jazzt. Nem mertem tovább maradni, felöltöztem és indulni akartam, de nem volt itthon Peter, ezért úgy döntöttem megvárom. Legalább 1 órát vártam rá, mikor megérkezett láttam rajta, hogy ő még mindig szeret és a szemei halvány vörösek. Szóval nem öl embert, ez jó jel.
- Ez nem volt szép tőled!- mondtam neki.
- Most engem hibáztatsz? Nem tudom kiment kihez, hogy megcsalta élete értelme, ki mondta, hogy bújj velem ágyba?- kérdezte.
- De te kihasználtál!
- Én nem! Te akartál mindent, ha lefeküdtél volna Jazzel és igazán szeretnéd, akkor már túl lennétek rajta és nem hozzám futottál volna!- mondta olyan közönnyel, amitől felfordult a gyomrom.
- Nem érdekelsz!- mondtam majd elindultam az erdőben. Nem tudtam hol lehetek és hogy, merre találok haza. De egyet igen, hogy ezt el kell, mondanom Jazznek.
Most az egyszer igazat adok Peternek, ha igazán szeretném már tuti lefeküdtem volna vele. De várjunk csak, én már le akartam vele, de ő ellenezte. Tudtam, Jasper nem szeret! Felmásztam az egyik fára és onnan néztem, ahogy egy szarvas legelészik, majd Peter ráveti magát és megöli. Jó volt látni, hogy nem embert öl. Mikor meguntam elindultam haza, bár gőzöm sem volt merre vagyok, azért éreztem merre van a haza. Ahogy felerősödtek az illatok, már otthonosabban mozogtam. Megláttam, ahogy Esme kint kesereg az erkélyen a szobájuknál, sose szerette, ha valaki látja, hogy mennyire maga alatt van. Odamentem hozzá.
- Esme, miden rendben?
- Jill, jól vagy?
- Természetesen, sajnálom, hogy megijesztettelek!
- Nem gond, de ígérd meg, hogy legközelebb maradsz, és sosem csinálsz ilyesmit!
- Megígérem!- mondtam majd lementünk a nappaliba ahol a lányok a nyakamba ugrottak, de Alice felmorgott.
- Mond azt, hogy nem Peternél voltál!
- Meg kell, beszélnem valamit veletek!
- Jill, ugye nem?
- Jasper, tegnap annyira féltékeny voltam és ideges, hogy elmentem Peterhez az éjszaka és lefeküdtem vele!- mondtam neki hatalmas fájdalommal.
Nem válaszolt rám se nézett, csak felmorgott és elment, de Emmett és Edward is vele tartott. Nem tudom hova mehettek. Megijedtem, nem szeretem Petert, de a halálát sem kívánom. Alice csak bámult maga elé, tudtam, hogy azt figyeli hova és miért mentek a fiúk.
- Hol vannak? Mit csinálnak?- kérdeztem tőle.
- Petert most ölték meg, sajnálom!
Nem szóltam semmit, felrohantam a szobába magamra zártam az ajtót, tudtam, hogy nem sokat érek vele. De bezártam, és elkezdtem sírni. Majd Bella lépett be az erkélyről. A francba arról elfeledkeztem! Szitkozódtam magamba.
- Jill, miért tetted?
- Alice miért csókolhatja meg Jazzt?
- De Jasper miattad tette!
- Én meg magam miatt, Alice-el jártak, sőt férj és feleség voltak, ahogy én is Peterrel. Ha ő megcsókolhatta Alice-t, akkor én is lefeküdhettem vele!
- De mi lett volna, ha megöl? Peter vámpír, te nem! Nincs benned akkora erő, hogy megvédd magad egy
vámpírtámadással szemben! Még az edzések után sem!
- Bella, nem tudom miért tettem!- ismertem be, és vártam, hogy hazaérjenek a fiúk. Nem sokat vártam rájuk, de mikor bejöttek Jazz csak elsétált mellettem. A keze után nyúltam, de kihúzta úgy, mint én tegnap.
- Jazz! Állj meg!- kiabáltam rá.
- Mi az?
- Szeretlek!
- Én is!- és mintha semmi nem történt volna felment.
Odamentem Nessie-hez és elkezdtem sírni. Nem szólt semmit csak simogatta a hátamat, majd rá jöttem, hogy Jasper megsértve érzi magát. Ő nem feküdt le velem és azt hiszi, hogy máshoz járok ezzel a céllal. Fogtam magam és elindultam felfelé, mikor Emmett jött velem szembe, csak bólogatott, hogy Jazz-nek hatalmas szűksége van rám. Mikor felértem Jasper épp valamit pakolt a polcon.
- Szeretlek. Nem azért történt meg, hanem mert féltékeny voltam!- ismertem be.
- Én is szeretlek, de értsd meg Maria sokat árhatott volna neked. Amit nem élnék túl!- megcsókolt és az ágy felé kezdett tolni, mire én elhúzódtam tőle.
- Ne most, ne így! Majd ha megnyugszunk! Ha nem lesz semmi gond.
- Rendben, nem akartam erőltetni!
- Nem erőlteted, csak attól félsz, hogy azért nem akarok lefeküdni, mert valami gond van veled!- mosolyogtam, és megpusziltam. Mikor lementünk Rose egyedül volt a nappaliban, gondolom a többiek vadásznak. Majd Jazz otthagyott, mert neki is kellett már.
- Rosalie, sajnálom!
- Jill, nem gond. Megszoktam, hogy csak a buta szőkét látják bennem - mondat és elindult kifelé.
- Légyszíves maradj! Én, szeretlek, te vagy a kedvenc nővérem, nem akartalak elhanyagolni, de Bella és Alice már hiányoltak téged meg Emmett is. Nem akartam, hogy veszekedés legyen miattam - mondtam majd átöleltem, megpusziltam és ismét bőgtem.
Miért van, hogy, minden kisapróságon sírok? Kérdeztem magamtól. Mire Edward jött le a lépcsőn és megvonta a vállát. Szeretem, Edwardot hisz mindig tudta mikor mit kell tennie. Rose ismét egy vásárlós napot akart rám erőltetni, de Jasper kimentett.
- Sajnálom húgocskám, de Jill holnap velem lesz! Meglepetésem van számodra.
- Rendben, akkor viszont ki kell, csinosítsuk!- felrángatott az emeletre és mind a 3 lány jött utánunk, mindenkinek kiosztotta a feladatát. Bella a ruhát készítette elő, Alice a sminket, Nessie pedig a hozzá illő kiegészítőket amíg Rosalie a hajammal foglakozott.
- Ide nézz Bella, neked nem volt ilyen a hajad!- vigyorgott.
- Rose! Megbeszéltük nem emlegetjük az emberként való botlásaimat!- vágott vissza Bella.
- Alice nem látod hova viszi?- kérdezte Bella.
- Nem, Jasper már rá jött, hogy kell elrejteni előlem dolgokat!- morgolódott.
- Nyugi, így is szép ruhát találsz neki!- mondta Nessie.
A lányok szorgosan szépítetek legalább 3 órán keresztül válogatták, hogy milyen leszek holnap. Már álmosodtam, de ha ásítani mertem, Alice ideges volt. Aztán belátták, ha nem alszom, akkor holnap nehezebb dolguk lesz, mert akkor még a fekete karikákkal is küzdeniük kell. Végre engedték, hogy lemossam magamról a sminket és lefeküdhessek. De mikor bementem Jasper ült az ágyon. Odarohantam hozzá, magamra rántottam és csókolgattam.
- Aludj, a lányok biztos kifárasztottak!- mondat majd betakart és magára húzott. Olyan jól esett ez a gesztus, hogy azonnal elaludtam. Időm se volt megkérdezni, hogy hova is megyünk, meg hogy, miért?
2011. január 2., vasárnap
-.-'
Sziasztok!
Megszeretném köszöni, Dreamea-nak a segítséget. Mivel ő volt akinek a segítségével, megmenekült a blog és természetesen nem feledkezek meg esztiliröl akinek az alap ötlete adta meg azt, ahogy Dreamea megcsinálta fejit Sajnálom, hogy az elején kifelejtetelek, de pótoltam!
Úgy gondoltam ha nem tudom megírni a fejit akkor hagyom a blogot és bezárom. De ez nem csak a feji miatt volt, hanem a komik miatt is, nah jó nem kezdek el ismét nyavalyogni!
Az a ti dolgotok hogy írtok vagy sem! De tényleg olyan érzésem van, hogy 3-4 emberen kívül nem is olvassa senki :(
Ha rossz az írásom akkor írjatok, tippeket vagy valami mert már lassan ideg összeroppanást kapok.
Gondolom észre vettétek,hogy nem válaszolok a komikra, az nem másért van mert velük msn-en beszélem meg, többet ők sem tudnak, mint azok akik nem írnak komit. Sokat nyaggatnak, hogy legyen friss, elég sokszor frissitek de ez sem jó ötlet ezek szerint! Majd meglátom mi lesz...
Köszi:
Dreamea és Esztili!
Pusszi:
Stabby
Megszeretném köszöni, Dreamea-nak a segítséget. Mivel ő volt akinek a segítségével, megmenekült a blog és természetesen nem feledkezek meg esztiliröl akinek az alap ötlete adta meg azt, ahogy Dreamea megcsinálta fejit Sajnálom, hogy az elején kifelejtetelek, de pótoltam!
Úgy gondoltam ha nem tudom megírni a fejit akkor hagyom a blogot és bezárom. De ez nem csak a feji miatt volt, hanem a komik miatt is, nah jó nem kezdek el ismét nyavalyogni!
Az a ti dolgotok hogy írtok vagy sem! De tényleg olyan érzésem van, hogy 3-4 emberen kívül nem is olvassa senki :(
Ha rossz az írásom akkor írjatok, tippeket vagy valami mert már lassan ideg összeroppanást kapok.
Gondolom észre vettétek,hogy nem válaszolok a komikra, az nem másért van mert velük msn-en beszélem meg, többet ők sem tudnak, mint azok akik nem írnak komit. Sokat nyaggatnak, hogy legyen friss, elég sokszor frissitek de ez sem jó ötlet ezek szerint! Majd meglátom mi lesz...
Köszi:
Dreamea és Esztili!
Pusszi:
Stabby
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)