21. fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a 21 fejit, szóval nem vagyok büszke magamra ezzel a fejivel, nekem nem tetszik, igy lehet szídni is! Köszönöm a komikat és a dícséreteket jól estek, és még1x köszi Dreamea. Szóval jó olvasást! :) A feji első része nem tudom, miért ilyen, lécci nézétek el nekem:( Bocsi!!


Mikor kinyitottam a szemeimet, senkit nem láttam. Csak azt, hogy látásom élesedett, a mozgásom kecsesebb és mintha az erőm is megnövekedett volna. Furcsálltam, hogy nem volt itt senki. Körül akartam nézni odalent, de mire kigondoltam már a lépcsőn sétáltam. Majd láttam, ahogy Esme és Rose két babát etetnek és gondoznak. Mikor megláttak a szemeik ijedséget és meglepődöttséget tükröztek. Majd Rosalie azonnal ott termet mellettem és megölelt, végre megláthattam drága kicsi lányomat!



- Jill, hogyan lehet, hogy átváltoztál?- érdeklődött Esme egy öleléssel társítva.



- Nem tudom, csak annyit, hogy amikor megkaptam az injekciót, hatalmas fájdalom járta át a szívemet. Majd az, hogy Carlisle közli Jazzel, hogy meghaltam. Hol vannak a többiek? - kérdeztem miközben megláttam a másik lányomat.

Cassandra és Charlotte

- Jill, mindenki úgy tudta, hogy halott vagy. Így Jasper elment. A többiek utána és már csak egy telefont kaptunk, hogy Jazz a Volturihoz tart, hogy megöljék! - mondta Rosalie, erre megremegtem. Nem tudtam mit csináljak. Jazz meg akar halni! - El kéne menned, vadászni! - szólt ismét Rose.

- Persze, megyek! - mondtam majd egy laza mozdulattal indultam is.

Furcsa volt, de a katonai és F. B.I.-os kiképzésnek hála hamar ment. Van valami abban, hogy ez vele jár, hisz senki nem mutatta és én már túl vagyok rajta. Hazaérve karomba foghattam pici lányaimat. Majd egy kép ugrott be Jazznek a fejét letépi Demetri bosszúból ettől Cassie elkezdett sírni. Megnyugtattam és megkértem Rosalie-t, hogy jöjjön velem Volterrába.

- Rosalie, gyere velem! Meg kell, akadályozzam!

- Rendben! Összepakolok! - mondta majd a kicsiket elvéve Esmétől, aki jött velünk csak Nessie maradt, már úton voltunk Volterrába. Rosalie intézett egy magánrepülőt. Kiderült, hogy Alice ezt az utat választotta. 1 óra várakozás után már repültünk is.

Nem voltam fáradt nem voltam szomjas, csak a lányaimra és Jazzre bírtam koncentrálni. Cassie képeket tud vetíteni, mint én, Charlotte pedig az érzelmekre tud hatni, mint Jazz, de van egy olyan érzésem, hogy még tartogatnak
meglepetéseket a lányok. Rám mosolygott Rosalie.

- Mi a baj? - kérdeztem.

- Semmi, neked nagyobb az akaraterőd, mint Bellának, ő mindig odaadta Nessie-t mikor már nem bírta te meg már lassan 30 perce csak nézed őket. Annyira kitartó vagy! Megfoghatnám valamelyiket?

- Természetesen! Parancsolj, itt van Charlie!

- Charlie? Az fiú név!- ráncolta össze a homlokát.

- Tudom, de így hívták a húgomat. De ő 4 évesen meghalt! - emlékeztem vissza.

- Óh! Sajnálom - kért elnézést és elvette Charlie-t.

- Ne sajnáld! Már kihevertem, és Tyler rosszabbul viselte, mint én! - mondtam majd ismét Cassie-re figyeltem.

2 óra múlva a gép leszállt. Egyből a palotához siettünk mikor odaértünk nem volt sehol senki, így beengedtük magunkat a folyosón Heidi ment el mellettünk. Mikor meglátott a szája tátva maradt.

- Jill, te élsz?

- Igen! Jazz? - kérdeztem elhaló hanggal.

- Sietned kell, Dem most akarja megbosszulni a halálodat!- mondta majd mutatta az utat.

Mikor beléptünk az elém táruló látványtól elszörnyedtem. Megláttam, ahogy Demetri épp arra készül, hogy letépje Jazz fejét. Hangos sikításomra mindenki rám nézett.

- Ne! Demetri, én élek! Engedd el! - morogtam rá majd Alice oda suhant mellém és elvette Cassie-t.

- Jill, te hogy-hogy élsz?- kérdezte közben pedig elengedte Jaspert.

- Nem tudom, a szervezetem a szülés után automatikusan átalakult, a méreg ismét kilökődött belőlem! - mondtam majd odamentem Jazzhez és megcsókoltam.

- Szeretlek! - mondta majd újból és újból megcsókolt.

- Én is szeretlek! De megkértelek, hogy ne csinálj őrültséget. - szidtam le.

Aro jött oda mellém, megfogta a kezem és csak figyelt miden egyes kis rezzenésemre kíváncsi volt, nem szólt semmit. Őt követte Jane.

- Jill, ez volt a legrosszabb dolog, amit tehettél! Most megfizetsz, azért mert Demetrivel így bántál! - elvigyorodott majd éles fájdalom érte elmémet és térdre rogytam. Edward és Jazz próbálták meggyőzni, hogy hagyja abba.

Nem figyelt rájuk, csak tovább kínzott. Tudtam jól, hogy szereti Demetrit, és tudtam, hogy Demetri szeret engem, így könyörgőn néztem Dem-re aki csak bólintott és odament Jane-hez, akinek megfogta a vállát. Ettől nagyon boldog lett, abbahagyta a kínzást. Mikor felálltam Aro csak annyit súgott utánunk.

- Gratulálok! - csapódott az ajtó, és indultunk kifelé. Semmi mást nem csináltak csak vizsgálgattak és azt kérdezgették, hogy történt.

- Jill, tudtam! - Felix jött oda és felkapott. Körbe pörgetett és letett.

- Köszönöm! - rámosolyogtam és ő becsukta a palota kapuit.

Úgy döntöttünk, ha már itt vagyunk, körülnézünk, a lányoknak akartunk babakocsit venni, de rájöttünk, hogy nem kéne. Így mindig más cipelte őket. Bár a legtöbbet velem és Jazzel voltak. Mikor az egyik utcába befordultunk, Cassie mutatott egy képet, egy régi ismerősömről oda fordultam hozzá és véletlenül neki mentem egy idegenek a többiek összerezzentek. Bocsánatot akartam kérni tőle, de észrevettem, hogy ő nem más, mint a régi kiképzőm David. Majd mikor megláttam a szája is tátva maradt és a nyakába ugrottam mire a többiek is megmozdultak. Nem, láthatólag de tudtam, hogy megijedtek azt hitték, hogy meg akarom ölni.

- Jillien! De gyönyörű lettél! Szebb, vagy mint valaha. - dicsért agyba, főbe. Amitől Jazz enyhén féltékeny lett.

- Köszönöm! El se hiszem, hogy itt találkozunk. Hogy vagy? - kérdeztem és eszembe jutott a családom.

- Jól a feleségemmel vagyok itt, nyaralunk! Képzeld babánk lesz. - mesélte hatalmas mosollyal. Ő volt a legjobb, tőle tanultam a kések használatát, a fegyvertartás és a pontos célzást.

- Gratulálok! - mondtam neki és ismét megöleltem. Aztán megjelent a barátnője, nincsen nagy hasa, sőt emberi szemmel nem is látható még. - El is felejtetem! Ők itt a családom, a férjem Jasper, a lányaim Cassie és Charlie, és a többiek Carlisle, Esme Bella, Edward, Rosalie és Emmett. - mutattam be őket.

- Jó napot! Sajnálom, nem tudtam, hogy férjhez mentél. - nézett kérdőn.

- Én se tudtam, hogy van feleséged. - vágtam vissza mire elnevettük magunkat.

- Gratulálok a lányaidhoz, gyönyörűek! - dicsérte őket.

- Köszönöm. De ígérjetek meg valamit. Holnap menjetek haza! Jobb otthon, mint itt, hiszen elég rossz időt mond mindvégig. - mosolyogtam, pedig nem volt kedvem, mert pici lányom megmutatta, hogy Demetri holnap este tombolni fog és David meg a felesége is az étlapon lesz.

- Ma este már repülünk haza. - mondta majd elköszöntek és mentek is, haza akartam menni, nem voltam kíváncsi Dem mészárlására. Ha ezt nem fogja megállítani a Volturi akkor valamiért fontos nekik Demetri.

Hazafelé nem sokat beszélgettünk, csak Jazz nézett, vagyis bámult, nem hitte el, hogy végre a család teljes körű tagja vagyok. Annyira boldog voltam, voltunk majd Emmett felvihogott.

- Tesó, jobb lesz, ha visszafogod magad! Ha nem akkor tuti ráugrok Rose-ra.

- Emmett! - szólt rá Esme óvatosan hisz Esmét elfelejtettem olyan kis nyugodt és csendes volt.

- Sajnálom! - hajtotta le a fejét, majd Charlie-t kikapva a kezemből elkezdett vele játszani. Hazafelé mindenki mosolyogott majd Alice-nek látomása lett. Edward felmordult.

- Ha hazaérek, akkor kettétépem, nem érdekel! Ha még egyszer megteszi, megölöm!

- Mi a baj? - kérdeztük egyszerre.

- Jake kihasználta, hogy mindenki otthon hagyta Nessie-t és megcsókolta! - tört ki belőle.

Mindenki megnyugodott azt hittük nagyobb a baj. Már arra gondoltunk, hogy valami új vámpírcsalád költözik a környékre vagy Nessie-vel történt valami rossz. De csak egy csók, az nem baj. Valamikor úgyis túl kellett esniük rajta. Bár nem tudom mikor történt volna meg mivel Ed állandóan a nyomukba lohol. Kijelentésén csak felnevettünk, mire Ed elvonult Bellával a repülő másik végébe. A babákat letettük aludni, őket is megviselte az út és az, hogy majdnem elvesztették az apjukat. Aztán halk, de mégis felismerhető röhögés jött Emmett felől.

- Edward! Ti mit csináltok? Az előbb még fel akartál robbanni, vagy ez csak feszültség levezetés?

Ismét röhögtünk, de Edward nem válaszolt neki. Inkább folytatták Bellával, ahogy Em nevezte a feszültség levezetést. Majd Bella csak ennyit súgott.

- Ezt köszönhetitek Jazznek, aki nem bírja visszafogni magát!

Mikor hazaértünk Edward felviharzott a szobájukba Bellával, ahogy a többiek is csatlakoztak az ötletükhöz. A piciket felvittük és letettük az ágyra gyorsan változnak már nagyon nagyok. Pedig tegnapelőtt születek. Jazz mondta, hogy Nessie is gyorsan fejlődött, de nem ennyire, majd mikor végre elaludtak, mi is elmentünk és felavattuk az ágyunkat. Nyugalmunkat telefonom csipogása zavarta meg. Alice küldött egy sms-t, hogy Reednek holnap lesz az átváltoztatása, de hagyott egy címet ahol tudunk új ágyat venni.