17, fejezet

Sziasztok,

meghoztam a 17.-ik fejit. Ma van az egyik kedvenc olvasómnak a születésnapja így ajandéként kapja meg, Boldog szülinapot Esztili :). Meg persze ti is. Remélem tetszik. A 18-as feji a 19-es jön párba mert a 18-as a novella azon nem változtattam így azért jön a 2 in 1-be... Remélem nem fogjátok bánni. Jó olvasást Pussz: Stabby :)



Másnap a lányok már 7 órakor az ajtón dörömböltek, ezért Jasper hangos morgásba kezdett. Én csak megsimítottam az arcát, mire elmosolyodott.

- Készen állsz? Ma lesz a legszebb napod, amit velem töltesz!

- Iiiiggeen!- próbáltam mondani és hatalmasat tüsszentetem.

- Kicsim jól vagy?- kérdezte Jazz, erre Alice törte be szó szerint az ajtót. Szegényből nem sok minden maradt.

- Alice! Mondtam már, hogy próbáld türtőztetni magad!- szólt rá Jazz közben egy zsepit adott nekem. De Alice nem válaszolt neki, csak odafurakodott hozzánk. Próbáltam Jasper közelébe maradni, de Alice-el nem lehet szembe szállni!

- Jill, mi a bajod?

- Megfázhattam, tegnap nagyon erős és hideg szél fújt!

- Ezt nem hiszem el, ezek szerint maradsz itthon!- mondta és tudtam, hogy ez nem kérés, hanem parancs.

- Igenis, kapitány!- mondtam amin Jasper felnevetett majd ismét tüsszentetem, mire megrezzent. Persze ha nem lenne bennem vámpír, akkor nem vettem volna észre.

Már a fejem is fájt, a torkom kapart, de nem úgy, mint mikor szomjaztam. Majd az orrom is bedugult, amin Emmett jót szórakozott. Persze ha ő nevetett, akkor én is. Amin mindenki jót mulatott, Nessie nem sokat volt otthon, mert Rosalie nehezen viseli el még mindig Jake-et. Hamar rájöttem, hogy vannak viszályok a tökéletes családban is. Nem zavart addig, míg nem vettem észre Jazzt, szarabbul nézett, ki mint én. Odamentem hozzá és megsimítottam az arcát.

- Jazz, jobb lenne, ha valahol messzebb lennél tőlem, mert nagyon rosszul festesz!

- Ennyire?

- Nem akartam mondani, mert ha én mondom, akkor tuti kibuksz!- mondta Alice és már távozott is, mert Reed mostanában egyedül edz, mert barátnőm félti, hogy kárt teszek bene.

Pedig sose tudnám bántani. Majd úgy döntöttem, hogy fogom magam és elmegyek sétálni. Nem tudom merre, de a házban nem maradok. Hagyom hadd romantikázzanak a többiek, Jazz meg el lett tiltva tőlem! Így maradt a séta, nem sokáig voltam egyedül társaságot kaptam, Alice jött utánam.

- Sajnálom, még nem beszéltük meg a tegnap estét.

- Értem - válaszoltam majd leültem egy kidőlt fára.

- Nem akartuk, hogy bajod essen, Mariának meg nem tudtuk volna megmagyarázni ezt az állapotodat. Nagyon sajnálom, láttam a szenvedést és a kínt, mikor megcsókoltam Jazzt. Ő is ugyanazt érezte, mint te, sosem bocsátaná meg, ha elhagynád!- mondta és ismét elkezdett ráncigálni a ház felé.

- Alice, hova viszel?- kérdeztem.

- Nem mondom meg!- majd bekötötte a szemem és elkezdett velem rohanni.

Sokáig mentünk, fogalmam sincs merre még az érzékeim is elhagytak. Nem tudtam semmit, azon gondolkodtam leveszem a kendőt, de nem engedte rácsapott a kezemre. Többször nem próbáltam. Mikor már feladtam lassan letett, kikötötte a kendőt és elém tárult a látványtól majdnem leeset az álam.

Jill és Jazz háza

- Alice, Hol vagyunk?- kérdeztem tőle. Mire ő csak megrántotta a vállát.

- Hát nálatok!- mondta olyan egyszerűséggel, amitől szédülni kezdtem.

- Nááállunk?- kérdeztem levegő után kapkodva.

-Igen, de ezt majd ő elmondja!- mutatott a házból kijövő Jazzre és elsietett mellőlem egyedül hagyva vele.

- Jill, ezt kapod tőlem!- mondta majd bevitt a házba.

- Jazz, ez gyönyörű! Miért kapom?

Nem válaszolt, csak megcsókolt és felkapott majd elindult velem a hálószoba felé. Rájöttem, hogy miért is kapom. Nem volt szükség több kérdésre, se semmire. Minden történt a maga útján, szépen lezajlott. Majd másnap felébredve Jasper sehol nem volt, csak egy levél az ő írásával:Jill!
Sajnálom, a tegnap estét majd elmegy érted Rose, ha felébredtél. Reggelit találsz a hűtőben.
JazzMikor olvastam nem tudtam mire véljem, csak akkor mikor feljebb akartam húzni magam az ágyban, hogy fáj a kezem. Nem tudom miért, de be volt lilulva, Jasper sehol nem volt.

Megijedtem, hogy mi is történt tegnap. Csak a legszebb emlékek jutnak eszembe. Ahogy Jazzel kinyilvánítjuk egymás iránt érzett szerelmünket, ahogy közelebb kerültünk egymáshoz, és forrón szeretkezünk. Semmi másra nem vágytam, csak hogy ismét lássam. Ma nem fog megtörténni hisz már itt lenne, ha látni akarna. Vajon az én hibám? Rosszul csináltam volna valamit? Miért nincs itt? Kérdezgettem magamtól, aminek az eredménye az lett, hogy ismét bőgni kezdtem!

Észre se vettem mikor Alice átjött, majd Rosalie nem kérdeztek semmit, nem mondtak egy mukkot se, hagyták hadd bőgjem ki magam. Egy darabig csak feküdtem az ágyban. Rose és Alice felváltva hordták a zsepiket, aztán rávettem magam, hogy felkeljek a lányok hoztak ruhát. Barátnőim kíséretében indultunk vissza a Cullen villába, mikor megláttam a házat görcsbe rándult a gyomrom, megálltam és kérdőn néztem rájuk.

- Gyere, nem tudom, hol van, de tuti, hogy nincs itthon!- győzködött Alice.

Majd felmentem és Esméhez bújva csak sírtam, tudta jól, hogy mi van. Mindenki tisztában volt azzal, hogy tegnap minden megtörtént Jasperrel. Mikor elszakadtam Esmétől Carlisle ellátta a kezemet. Nem szólt ő sem, elegem volt senki nem mondott semmit.

- Hol van?- kérdeztem az első szavam 2 nap után.

- Nem tudjuk, hazajött és elment a motorral!- mondat Edward.

- Nem akadályoztátok meg? Miért nem?- kezdtem dühös lenni.

- Sajnáljuk!- mondat majd elmentek és nyílt az ajtó. Ő lépett be! Megtörve és szinte meggyötörve. Rám nézett és a szeméből hatalmas szánalom, és félelem látszott.

- Jill, sajnálom. Nem tudtam mit fogsz szólni!- mondta majd meg akart ölelni.

- Ezért ott hagytál, egyedül? Azért nem jöttél haza?- üvöltöttem vele és egy hatalmas pofont adtam neki, amitől eltört a kezem - Francba!- ennyit bírtam kinyögni és Carlisle már jött is és próbálta helyrerakni.

- Elég vad vagy!- jegyezte meg Emmett.

- Nem direkt volt! Nem tudom, mi lehet velem!- mondtam mire Alice megrezzent.

- Alice?

- Semmi, semmi!- mondta, megfogta Reed-et és elmentek.

További napjaim ugyanígy teltek, semmi nem volt Jasperrel nem sokat voltunk a házban. Csak teltek múltak a napok, majd egyszer én ajánlottam fel, hogy használhatnánk a házat, pontosan karácsony előtt 1 héttel.