Helló!
Meghoztam a 15. fejit, Új év kedvéért! Meg persze Esztili és AliceHale nyaggatásáért. Remélem nem csalodok bennetek.
Boldog Új évet minden kedves olvasómnak!
15. fejezet
Hazaérve Jasper épp indult vadászni, majd Rosalie kihasználva, hogy Jazz nincs otthon elhívott vásárolni. Nem sok kedvem volt menni, de Rose-nak mindent megtennék. Így Alice, Rosalie, Bella és én elmentünk. Bella kedvesebb volt, gondolom Alice-el elsimították a gondjukat, így elfogadja, hogy Alice nem akarta lecserélni csak az életünket akarta helyrerázni. Sok szép ruhát választottunk, Bella vett nekem egy gyönyörű estélyit. Nem tudom, hol vehetném fel, de nem akartam megsérteni így elfogadtam. Majd Alice lefagyott úgy, mint mikor látomása van. Mikor ránéztem szinte meghűlt bennem a vér.
- Jill, most azonnal haza kell mennünk!- mondta az összes cuccot elvette tőlem és elkezdet ráncigálni a kocsi felé. Rose és Bella is csatlakozott hozzánk.
Hamar hazaértünk és ott volt egy nő. Nem ismertem, de ott állt a nappali kellős közepén. Jasper állt előtte és hatalmas fájdalom látszott az arcán mikor én is beléptem. A lányok védelmezőn elém álltak, láttam a szemét ugyanolyan vörös, mint amilyen az enyém volt Volterrába. Sose felejtem el azt, ahogy viselkednem kellet mikor ott voltam.
- Alice! Remélem nem vagy féltékeny, meglátogattam Jaspert. Nem akarok zűrt csak szerettem volna látni, hogy még együtt vagytok-e!- mondta mire Reeddel összenéztünk.
Vagyis a nő nem tudja, hogy Jazz és Alice már szétmentek. Tényleg nem megszokott a vámpírszakítás. Mikor Alice odalépett Jazzhez a féltékenység és düh járta át a testemet. Sosem voltam féltékeny típus főleg nem a barátnőmre. A nő felém lépett mire Emmett odaállt elém.
- Szia! Maria vagyok. Jaspert én változtattam át!- mondta önelégülten.
- Hello én Jill vagyok!- válaszoltam neki hatalmas undorral.
- Az unokahúgom! Friss vámpír nehezen viselkedik még! De próbálkozik!- mondta Emmett.
- Rendben, akkor nem sokat beszélek vele!- mosolygott és ismét Jazz mellé állt. Akkor a testem megfeszült. Hatalmas késztetést éreztem arra, hogy szétrúgjak egy-két segget. Viszont megéreztem a kutyaszagot. Emmettre pillantva láttam rajta, hogy fejben szól Edwardnak, ne jöjjenek, mert vendégünk van.
- Jazz, meg sem csókolod a barátnődet? Mikor utoljára láttalak elszakadni nem bírtatok egymástól!- gúnyoldott Maria.
Ha most megcsókolja, tuti megölöm! Ez a gondolat futott végig az agyamon. Alice odahajolt és megcsókolta Jazzt. Elmondhatatlan morgás szakadt ki a mellkasomból. Hirtelen ötlettől vezérelve kiugrottam az ablakon, észre se vettem, hogy hatalmas szélvihar volt odakint. Csak futottam, nem érdekelt semmi még az sem, hogy úrrá lett rajtam a vámpír. Nem érdekelt csak a futás, és az a kép volt a fejemben mikor a legjobb barátnőm megcsókolja életem szerelmét. A fájdalom, amit éreztem leírhatatlan volt.
Majd erős és forró karok kaptak el mikor egy fáról ugrottam volna le. Mikor szabadulni akartam nem engedett, éreztem a kutyaszagot, de ez nem Jake volt. Biztos valaki más a falkából. Nem fordultam meg csak próbáltam szabadulni. De nem ment, a karja olyan erősen közbe zárt, hogy levegőt alig bírtam venni. Arra még szükségem volt, nem lettem teljesen vámpír, de nem is fél vámpír. Mindenből elegem volt. Már ember se vagyok, de még vámpír sem. Hamar rájöttem, hogy nem illek sehová!
- Engedj el te korcs!- üvöltöttem rá.
- Nem! Nem tehettem, akkor Jake és Jazz ölne meg!
- Nem mindegy, hogy ki öl meg? Vagy én, vagy ők?
- Nem, mert ha te, akkor nem vagyok elég erős!- mondta röhögve.
- Jazznek nem is számítok! Ha számítanék neki nem csókolta volna meg Alice-t!
- Ha megnyugszol, elmagyarázom!
- Rendben!
- Én Paul vagyok! Jasper csak téged védett, nem akarta megkockáztatni, hogy Maria rád támadjon!
- Nem érdekel, most akkor is megyek!
- Jill, hova mész?
- Nem tudom!- ismertem be, majd mire rávettem magam, hogy visszamenjek a házba valaki leütötte Pault.
- Ki az?- kérdeztem félve.
Válasz nem jött, úgy döntöttem, ha Maria így is, úgy is megöl futni nem érdemes, Pault meg nem hagyom itt. Letérdeltem mellé és elkezdtem ébresztgetni. Szerencsére 5 perc után magához tért. Még szédült és nem nagyon tudott figyelni. Mikor fel akart állni majdnem visszacsúszott, így segítettem neki.
- Segítsek?
- Megköszönném! Jake tutira ki lesz bukva!
- Miért?
- Mert nekem kellet volna téged hazavinni, nem pedig fordítva!
- Nyugi, Jake-et bízd rám!- és elindultunk vissza a házba.
Sokáig tartott az út, nem hittem volna, hogy ilyen messze kerülök az otthonomtól, de mikor megláttam a fényeket megkönnyebbültem. Maria még ott volt, akkor nem ő támadott meg minket. Paul már nekem segített eléggé kifáradtam, hogy hazáig cipeltem, ő az első férfi, akinek
megengedtem Jazzen kívül, hogy ölbe vigyen. Mikor beértünk hirtelen mindenki körénk állt. Nem tudták mi a bajom, megköszöntem Paulnak a segítséget és megpusziltam. Mire ő csak megsimította az arcomat. Ezt csak Jazz és a csók miatt tettem mire Edward megfogta Pault és megköszönte. Mivel Jazz felhevült, hogy így köszöntem meg a segítségét.
- Merre voltál drágám? Már aggódtam érted!- szidott le Esme.
- Sajnálom, csak kiszelőztettem a fejem!- válaszoltam és elindultam felfelé. Nem bírtam tovább ott nézni, ahogy a szerelmemet barátnőm puszilgatja.
- Jill! Beszélnünk kell!- szólt utánam Bella.
- Megyek!
- Jill, Alice miattad teszi!
- Bella, mióta van, bennem vámpír azóta nem bírok az érzelmeimmel! Nem tehetek róla, tudom, hogy, nem direkt csinálják. - sírni kezdtem.
- Ne sírj! Jazz hamar kirakja!- mondta mosolyogva.
- Remélem!- majd elvéve a zsepit, amit adott megtöröltem a szemeimet.
- De ebben a viharban merre voltatok?
- Az erdőben, de valaki leütötte Pault!- kezdtem neki elmesélni, de tudtam, hogy Jazz csak rám figyel és egy halk morgást hallottam tőle.
- Jill, kivolt az?
- Fogalmam sincs, de ti sem tudtok mindent!- szorult össze a torkom mikor arra gondoltam, hogy el kell, mesélnem mindent.
- Kezdesz megijeszteni!
Miközben felidéztem neki hogy, mi is történt Volterrába, Bella megsajnált és bocsánatot kért a viselkedése miatt, meghatott nem hittem volna, hogy valaha is jóban leszek vele. Átölelt és megpuszilt.
- Bella, ma hol alszom? Már, mint nem úgy néz, ki mintha Maria el akarna menni, és már későre jár!
- Aludhatsz a mi szobánkba, majd áthúzom az ágyat, és itt maradok, nehogy Maria valami hülyeséget akarjon tenni!- mondta majd eltűnt és mentem utána hisz tisztában voltam hova megy.
A szobába érve Bella megmutatta mit-hol találok a fürdőben, végig az ajtóban állva várta, hogy végezzek. Hamar kész lettem, nem akartam a terhére lenni, mikor kijöttem megdicsért, hogy jól áll az a ruha, amit Rose választott alvós szerkónak.
Aztán lefeküdtem, Bella egy cd-t rakott be, amin Edward zongorázott. Neki írta ezt a számot, nagyon személyesen megjegyezte mikor ember volt mindig ezen aludt el. Közel éreztem magamhoz őt, rájöttem, hogy ő is ugyanolyan, mint én. Csak Bella vámpír én meg nem tudom mi! Mikor elaludtam, leült az egyik fotelba. Majd hangos morgásra ébredtem.
- Maria! Mit képzelsz?- ordított Emmett.
- Nem azt mondtad, hogy friss vámpír?
- De!
- Akkor miért alszik?- fintorgott Maria.
- Ehhez semmi közöd!
- Ha ezt megtudja a Volturi ismét bajban lesztek!- vigyorgott és áttörve az ablakot távozott.
Nem bírtam tovább és Bellához szaladtam és neki álltam sírni. Nessie és Alice is jöttek vigasztalni. Közbe odamentem ahol Maria az imént távozott, Jasper mögém állt és átölelt. Nem bírtam tovább kibontottam a kezeit és kiugrottam az ablakon, ismét szököm!
- Jill, ne menj!- hallottam meg Esme könyörgő hangját.
- Jill, szeretlek!- szólt utánam Jazz.
De már nem volt visszaút mentem és nem érdekelt hova és, hogy miért csak mentem. Nem érdekelt senki, ha Jazz szeret, akkor megmondta volna Mariának, hogy Alice-el már rég vége, és hogy engem szeret! Hisz ezt állítja! Akkor mi tartotta vissza? Most meg tudja milyen cél nélkül szeretni. Majd elindultam Petert megkeresni. Hamar ráakadtam. Mikor meglátott meglepődött, de örült. Odaértem csak megcsókoltam, nem gondolkoztam csak csókoltam. Volt valami abban, ahogy csókol, sose tudott ilyen szenvedéllyel csókolni. Lehet, hogy ezt is a vámpírlét tette vele? Nem érdekelt csak csókolni akartam, nem gondoltam senkire főleg nem Jazzre!
2010. december 31., péntek
2010. december 30., csütörtök
Szavazás vége!
Sziasztok!
Lezárult a szavazás, az jött ki, hogy a novella lesz az egyik fejezet. Így szeretnék egyútal segítséget kérni, sajna már 3 napja szenvedek az egyik fejezettel, nagy szűkségem lenne valakire aki tudna segíteni. Ha valaki jelentkezik el mondom a részleteket, hogy a többiek ne sejtsenek semmit. Meghálálom valahogy a segítséget, majd e-mail-be egyeztetünk. Az e-mail címem kint megtalálható. Vagy komiba is jelentkezhetek, nekem mindegy csak segítsen valaki lécci!! Eddig nem kértem tőletek semmit, és még azt a hülye komi határt is töröltem, miattatok!
Pusszi:
Stabby
Lezárult a szavazás, az jött ki, hogy a novella lesz az egyik fejezet. Így szeretnék egyútal segítséget kérni, sajna már 3 napja szenvedek az egyik fejezettel, nagy szűkségem lenne valakire aki tudna segíteni. Ha valaki jelentkezik el mondom a részleteket, hogy a többiek ne sejtsenek semmit. Meghálálom valahogy a segítséget, majd e-mail-be egyeztetünk. Az e-mail címem kint megtalálható. Vagy komiba is jelentkezhetek, nekem mindegy csak segítsen valaki lécci!! Eddig nem kértem tőletek semmit, és még azt a hülye komi határt is töröltem, miattatok!
Pusszi:
Stabby
2010. december 29., szerda
14. fejezet
Sziasztok!
Mivel már volt a kedvenc húgomnak a szülinapja (Boldog szülinapot AliceHale)és már egy ideje nyúznak,hogy rakjam fel a fejit, így hát tessék! Kicsit rövid let...De megpróbáltam mindent remélem tetszik..
Még valami, azt hittem hogy ha feloldom a komi határt akkor kapok komit, vagyis többet, de ez nem így lett, sőt még akik eddig írtak már azok sem írnak! Ez nagyon rosszul esett! Jó olvasást!
Az út rettentő sokáig tartott, de hála Felixnek, aki csomagolt emberi kaját, és egy napszemcsit, hogy takarja a szemem könnyebb volt. Mégis, hogy magyaráznám meg, hogy vörös a szemem, ha valaki rákérdezne? Az utat végig aludtam, mivel Volterrába nem mertem, hallottam hangokat, amik megrémisztettek. Így csak akkor szundítottam, ha Felix volt az ajtóban, tudtam ő nem engedné, hogy bántsanak. Egész végig rémálmaim voltak, csak arra gondoltam, hogy vége ennek, nemsokára otthon lehetek Jasperrel és a többiekkel!
Amikor leszállt a gép először megrémültem, hisz egy csomó ember volt körülöttem, éreztem a vérüket, amikkel itattak, de uralkodnom kell magamon! Ezt hajtogattam a fejemben, majd fogtam egy Taxit és Forksig elmentem vele. Ott megkerestem Jake-et hisz tudtam, hogy dolgozik. Mikor bementem a boltba megütött a kutyaszag. Most már értem milyen kutyákról beszélt Demetri! Odaléptem Jake-hez aki épp a fűszereket pakolta fel a polcra. Mikor észrevett felkapott és megszorongatott.
- Jill! Jól vagy?
- Jake, igen jól vagyok! De szeretnék hazajutni!- néztem rá könyörgően, hátha hazavisz.
- Rendben, nemsokára jövök! Csak le kell, adnom az infót a falkának, hogy ne keressenek!- mondta mosolyogva majd kirohant. 5 perc után már hazafelé vettük az irányt.
Nem szólt semmit, nem volt kíváncsi semmire. Nem mertem levenni a szemüvegemet féltem, hogy megijesztem. De miért nem érezte rajtam a vámpírszagot? Kérdeztem magamtól, mikor rá jöttem, hogy nem másért mert, én nem vagyok vámpír. Vagyis van bennem, de mégse teljesen. Felixszel egy csomó könyvet olvastunk, amikben voltak feljegyzések, hogy vannak emberek, akiknek a szervezete kilöki a vámpírmérget, így immunis rá! Hamar hazaértünk, mindenki ott volt kivéve Jaspert, a szívem majdnem megszakadt most, hogy végre haza kerültem még akkor sincs otthon. Mikor beléptem az ajtón, mindenki szomorkodott Rosalie éppen elindult felfelé mikor észrevett.
- Jill! Nem hiszem el! Jill itthon van!- kiáltotta erre mindenki közelebb jött. Alice és Rose felváltva ölelgettek. Egyszer csak Alice felkiáltott.
- Jillient Grant! Mi az, hogy blokkolod a jövődet?- kérdezte a maga kis buzgóságával, aminek az lett az eredménye, hogy elkezdtem sírni! A napszemüveget még nem mertem levenni. Alice odajött és ismét átölelt.
- Alice! Nem akartam, hogy utánam jöjjetek, azt meg főleg, nem hogy lásd mit tettek velem!- mondtam majd levettem a szemcsit. Mindenki szörnyülködni kezdett és ekkor nyílt az ajtó. Jasper lépett be rajta.
Olyan fájdalom, szerelem és kín futott végig rajtam mikor megláttam. Nem önmaga volt. Olyan, mint aki már egy ideje nem él, mintha nem vadászott volna. Majd odarohantam hozzá, és megcsókoltam. Nem tudom miért, de ez kellett, hisz ki tudja mikor lesz ismét ilyen. Amikor elszakadtam tőle, a szemeimbe nézett és látszott rajta a fájdalom, s a kín. Ismét megcsókolt mintha nem akarna többször elveszíteni.
- Jill!- mondta fájdalmasan és csak csókolt!
- Jazz, sosem fogok elmenni!
- Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek!
- Én is, hidd el én is!
Esmétől emberi ételt kaptam, amitől a közérzetem is jobb lett, de lehet, hogy, csak azért, mert ott volt a családom! Mikor végeztem felmentem a szobámba és letusoltam. A zuhany alatt állva rájöttem, hogy miért történt ez. Az első ruhadarabot magamra kapva futottam le a nappaliba. Megváltozott a hangulat, mindenki boldog, mosolyognak, beszélgetnek, felszabadultak. Nem akartam elrontani a kedvüket így nem mondtam el, úgy döntöttem később megmondom. Én is csatlakoztam hozzájuk, Jasper végre 2 hónap után elment vadászni. A szemeimben ismét látható lett egy kis zöld rész, hála az emberi ételnek és az alvásnak.
Mikor visszaért Jasper, leült mellém én meg úgy döntöttem, hogy kényelmesebb, ha az ölében foglalok helyet. Úgy beszélgettünk tovább, megtudtam, hogy senki nem csinált semmit, míg távol voltam, Jake és a falka állandóan kerestek addig a bizonyos hívásig. Majd megismerkedtem a falka többi tagjával! Aranyosak csak a vámpír részem büdinek tartja őket. Volt köztük egy fiatal fiú ő nem félt tőlem, pedig figyelmeztették, hogy bennem is van vámpír. Nem foglakozott vele, sőt rengeteget, beszélt és mindenre kíváncsi volt. Mikor elmeséltem csak ájuldozott, persze a Felixes részt kihagytam. Megígértem neki, így nem is mondom el. Majd arra kért, hogy mutassam meg neki a képességemet. Megmutattam neki, mire Edward halk kuncogásba tört ki.
- Mit mutatott neki?- kérdezte Bella.
- Semmit, csak azt, hogy így fog járni, ha nem vigyáz a lányokkal!
- Vicces vagy Jill!- mondat Seth és a falkával együtt elmentek.
Mi pedig visszavonultunk Jasper is jött velem a szobámba. Leültünk az ágyra és csak nézet, semmit nem tett csak nézett. Éreztem, hogy álmosodom Jasper felemelt és berakott óvatosan az ágyba, betakart és lágy csókot adott. Majd elment, pedig jobban szeretem volna, ha marad, féltem az álmoktól. Ma nem voltak rémálmaim, felébredve Rosalie jött be az ajtón.
- Helló! Ma mihez van kedved?
- Szia! Ma szeretnék futni egyet, ha visszajöttem, akkor ígérem, hogy, a tiétek vagyok!- mosolyogtam és megkerestem Jazzt.
- Szia, Kicsim! Hogy aludtál?
- Szia, szerelmem! Köszönöm jól! De miért nem maradtál?
- Mert akkor biztos nem tudtam volna türtőztetni magam!- magához húzott és megcsókolt. Szeretem mikor ilyen, mindig is ezt akartam. Egy ilyen szerető férjet, aki nem erőltet semmit. Kinyilvánítja az érzéseit.
- Most megyek futni!- lágy csókot leheltem a szájára és már nem is voltam a házban.
Futás közben rájöttem, hogy szeretem Jaspert és a családot, akkor ezért raboltak el és engedtek szabadon! Nem is az volt a cél, hogy én velük legyek, hanem hogy, mire képesek, ha rólam van szó. Míg dolgozott az adrenalin bennem addig csak futottam, nem foglalkoztam semmivel és senkivel. Egyre bátrabb lettem feltört belőlem a vámpír, egyre elképesztőbb mutatványokat hajtottam végre! Hallottam, hogy valaki suhan mögöttem, megfordultam és nem volt ott senki. Mikor folytatni akartam az utam hirtelen egy kemény testbe ütköztem.
- Jill! Veszélyben vagy! Megtudták, hogy elengedtelek, meg akarnak ölni, főleg Jane! Mert ő az egyetlen, aki szerelmes Demetribe, de nem áll vele össze, mert Demetri a húgának tekinti!
- Akkor miért akar megölni? Hisz otthagytam, nyugodtan megtarthatja, nekem nem kell! Ott van Jasper!
- Vagyis Jasperrel összejöttetek?
- Igen és sose fogom elhagyni!- mondtam majd elindultam visszafelé, nem jött utánam.
Bár nem tudom, hogy higgyek-e neki! Mi van, hogyha ez is csak egy csel? Hogy elválasszanak Jaspertől és a többiektől, hogy könnyebben végezzenek velem?
Mivel már volt a kedvenc húgomnak a szülinapja (Boldog szülinapot AliceHale)és már egy ideje nyúznak,hogy rakjam fel a fejit, így hát tessék! Kicsit rövid let...De megpróbáltam mindent remélem tetszik..
Még valami, azt hittem hogy ha feloldom a komi határt akkor kapok komit, vagyis többet, de ez nem így lett, sőt még akik eddig írtak már azok sem írnak! Ez nagyon rosszul esett! Jó olvasást!
Az út rettentő sokáig tartott, de hála Felixnek, aki csomagolt emberi kaját, és egy napszemcsit, hogy takarja a szemem könnyebb volt. Mégis, hogy magyaráznám meg, hogy vörös a szemem, ha valaki rákérdezne? Az utat végig aludtam, mivel Volterrába nem mertem, hallottam hangokat, amik megrémisztettek. Így csak akkor szundítottam, ha Felix volt az ajtóban, tudtam ő nem engedné, hogy bántsanak. Egész végig rémálmaim voltak, csak arra gondoltam, hogy vége ennek, nemsokára otthon lehetek Jasperrel és a többiekkel!
Amikor leszállt a gép először megrémültem, hisz egy csomó ember volt körülöttem, éreztem a vérüket, amikkel itattak, de uralkodnom kell magamon! Ezt hajtogattam a fejemben, majd fogtam egy Taxit és Forksig elmentem vele. Ott megkerestem Jake-et hisz tudtam, hogy dolgozik. Mikor bementem a boltba megütött a kutyaszag. Most már értem milyen kutyákról beszélt Demetri! Odaléptem Jake-hez aki épp a fűszereket pakolta fel a polcra. Mikor észrevett felkapott és megszorongatott.
- Jill! Jól vagy?
- Jake, igen jól vagyok! De szeretnék hazajutni!- néztem rá könyörgően, hátha hazavisz.
- Rendben, nemsokára jövök! Csak le kell, adnom az infót a falkának, hogy ne keressenek!- mondta mosolyogva majd kirohant. 5 perc után már hazafelé vettük az irányt.
Nem szólt semmit, nem volt kíváncsi semmire. Nem mertem levenni a szemüvegemet féltem, hogy megijesztem. De miért nem érezte rajtam a vámpírszagot? Kérdeztem magamtól, mikor rá jöttem, hogy nem másért mert, én nem vagyok vámpír. Vagyis van bennem, de mégse teljesen. Felixszel egy csomó könyvet olvastunk, amikben voltak feljegyzések, hogy vannak emberek, akiknek a szervezete kilöki a vámpírmérget, így immunis rá! Hamar hazaértünk, mindenki ott volt kivéve Jaspert, a szívem majdnem megszakadt most, hogy végre haza kerültem még akkor sincs otthon. Mikor beléptem az ajtón, mindenki szomorkodott Rosalie éppen elindult felfelé mikor észrevett.
- Jill! Nem hiszem el! Jill itthon van!- kiáltotta erre mindenki közelebb jött. Alice és Rose felváltva ölelgettek. Egyszer csak Alice felkiáltott.
- Jillient Grant! Mi az, hogy blokkolod a jövődet?- kérdezte a maga kis buzgóságával, aminek az lett az eredménye, hogy elkezdtem sírni! A napszemüveget még nem mertem levenni. Alice odajött és ismét átölelt.
- Alice! Nem akartam, hogy utánam jöjjetek, azt meg főleg, nem hogy lásd mit tettek velem!- mondtam majd levettem a szemcsit. Mindenki szörnyülködni kezdett és ekkor nyílt az ajtó. Jasper lépett be rajta.
Olyan fájdalom, szerelem és kín futott végig rajtam mikor megláttam. Nem önmaga volt. Olyan, mint aki már egy ideje nem él, mintha nem vadászott volna. Majd odarohantam hozzá, és megcsókoltam. Nem tudom miért, de ez kellett, hisz ki tudja mikor lesz ismét ilyen. Amikor elszakadtam tőle, a szemeimbe nézett és látszott rajta a fájdalom, s a kín. Ismét megcsókolt mintha nem akarna többször elveszíteni.
- Jill!- mondta fájdalmasan és csak csókolt!
- Jazz, sosem fogok elmenni!
- Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek!
- Én is, hidd el én is!
Esmétől emberi ételt kaptam, amitől a közérzetem is jobb lett, de lehet, hogy, csak azért, mert ott volt a családom! Mikor végeztem felmentem a szobámba és letusoltam. A zuhany alatt állva rájöttem, hogy miért történt ez. Az első ruhadarabot magamra kapva futottam le a nappaliba. Megváltozott a hangulat, mindenki boldog, mosolyognak, beszélgetnek, felszabadultak. Nem akartam elrontani a kedvüket így nem mondtam el, úgy döntöttem később megmondom. Én is csatlakoztam hozzájuk, Jasper végre 2 hónap után elment vadászni. A szemeimben ismét látható lett egy kis zöld rész, hála az emberi ételnek és az alvásnak.
Mikor visszaért Jasper, leült mellém én meg úgy döntöttem, hogy kényelmesebb, ha az ölében foglalok helyet. Úgy beszélgettünk tovább, megtudtam, hogy senki nem csinált semmit, míg távol voltam, Jake és a falka állandóan kerestek addig a bizonyos hívásig. Majd megismerkedtem a falka többi tagjával! Aranyosak csak a vámpír részem büdinek tartja őket. Volt köztük egy fiatal fiú ő nem félt tőlem, pedig figyelmeztették, hogy bennem is van vámpír. Nem foglakozott vele, sőt rengeteget, beszélt és mindenre kíváncsi volt. Mikor elmeséltem csak ájuldozott, persze a Felixes részt kihagytam. Megígértem neki, így nem is mondom el. Majd arra kért, hogy mutassam meg neki a képességemet. Megmutattam neki, mire Edward halk kuncogásba tört ki.
- Mit mutatott neki?- kérdezte Bella.
- Semmit, csak azt, hogy így fog járni, ha nem vigyáz a lányokkal!
- Vicces vagy Jill!- mondat Seth és a falkával együtt elmentek.
Mi pedig visszavonultunk Jasper is jött velem a szobámba. Leültünk az ágyra és csak nézet, semmit nem tett csak nézett. Éreztem, hogy álmosodom Jasper felemelt és berakott óvatosan az ágyba, betakart és lágy csókot adott. Majd elment, pedig jobban szeretem volna, ha marad, féltem az álmoktól. Ma nem voltak rémálmaim, felébredve Rosalie jött be az ajtón.
- Helló! Ma mihez van kedved?
- Szia! Ma szeretnék futni egyet, ha visszajöttem, akkor ígérem, hogy, a tiétek vagyok!- mosolyogtam és megkerestem Jazzt.
- Szia, Kicsim! Hogy aludtál?
- Szia, szerelmem! Köszönöm jól! De miért nem maradtál?
- Mert akkor biztos nem tudtam volna türtőztetni magam!- magához húzott és megcsókolt. Szeretem mikor ilyen, mindig is ezt akartam. Egy ilyen szerető férjet, aki nem erőltet semmit. Kinyilvánítja az érzéseit.
- Most megyek futni!- lágy csókot leheltem a szájára és már nem is voltam a házban.
Futás közben rájöttem, hogy szeretem Jaspert és a családot, akkor ezért raboltak el és engedtek szabadon! Nem is az volt a cél, hogy én velük legyek, hanem hogy, mire képesek, ha rólam van szó. Míg dolgozott az adrenalin bennem addig csak futottam, nem foglalkoztam semmivel és senkivel. Egyre bátrabb lettem feltört belőlem a vámpír, egyre elképesztőbb mutatványokat hajtottam végre! Hallottam, hogy valaki suhan mögöttem, megfordultam és nem volt ott senki. Mikor folytatni akartam az utam hirtelen egy kemény testbe ütköztem.
- Jill! Veszélyben vagy! Megtudták, hogy elengedtelek, meg akarnak ölni, főleg Jane! Mert ő az egyetlen, aki szerelmes Demetribe, de nem áll vele össze, mert Demetri a húgának tekinti!
- Akkor miért akar megölni? Hisz otthagytam, nyugodtan megtarthatja, nekem nem kell! Ott van Jasper!
- Vagyis Jasperrel összejöttetek?
- Igen és sose fogom elhagyni!- mondtam majd elindultam visszafelé, nem jött utánam.
Bár nem tudom, hogy higgyek-e neki! Mi van, hogyha ez is csak egy csel? Hogy elválasszanak Jaspertől és a többiektől, hogy könnyebben végezzenek velem?
2010. december 25., szombat
Megleptés!!
Sziasztok Kedveseim!
Nem akartam tegnap elárulni, de kaptok tőlem egy kis ajándékot! Kaptok egy Novellát amiben Jill és Jasper karácsonyát olvashatjátok. Ez nem a blog hű így nincs köze a blogban történéseihez vagy ami fog történni. Kellemes olvasást!
Boldog Karácsonyt!!
A legszebb karácsonyi ajándék!
Jasperrel már két hónapja úgy élünk, mint a házasok. Alice és Reed is ideköltöztek, így Esme örömére bővítettük a házat. Végre együtt a család. Bármit megtettem volna azért, hogy így maradhasson, de tudtam, hogy nemsokára Alice el fog menni Reeddel. Mivel közeleg az átváltozásának kitűzött időpont. Nem akarták itt csinálni, mert nem voltak biztosak abban, hogy Reed nem bántana. Rengeteg edzés volt mögöttünk, de még nem éreztem magam felkészültnek így most én vettetem el a vámpírrá válást. Aminek Jasper nagyon örült, már minden megtörtént, aminek meg kellett történnie, nem esett bajom, csak az egyik kezem zúzódott meg. De Carlisle szakszerű ellátásának köszönhetően hamar meggyógyultam.
Alice-el pont vásárlási napot terveztünk. De a reggelem nem úgy indult, mint ahogy kellet volna, mikor belépett Alice fel akartam kelni az ágyból viszont megszédültem. Barátnőm odafutott hozzám és jéghideg kezei szinte sisteregtek a homlokomon.
- Jill! Minden rendben? Hisz te lázas vagy! - jegyezte meg.
- Nem… - ennyit bírtam kinyögni és már rohantam a fürdő felé. Kiadtam magamból a tegnapi vacsorámat. Nem tudom mi jött rám, vagy miért. De már rég visszakaptam emberi mivoltomat. Nem is emlékszem mikor érzetem késztetést arra, hogy vérrel táplálkozzak, de most nagyon kellene. Alice bejött utánam.
- Jill! Nem, ez nem történhet meg! - kiáltott majd kirohant a fürdőből egyenesen Carlisle szobájába. Majd visszatért a dokival.
- Jillien! Miért változott a szeme ismét vörösre?
- Nem tudom! De nem érzem jól magam!
- Mi a baja?
- Hányingerem van, szédülök, és rettentő vérszomjam van.
- Carlisle ez, hogy lehet? - izgult barátnőm miattam.
- Nem tudom! De keresek rá magyarázatot - mondta majd elviharzott.
- Jill, nem akartam megkérdezni, de fontos! Mikor voltatok együtt Jasperrel?
- Úgy 1 hete. Nem tudom pontosan. De miért?
- Mostanában van egy látomásom, egy babáról. Nem tudtam, hogy kié és mikor lesz. De lehet, hogy terhes vagy!
- Ismét babát várok?- kérdeztem tőle könnyes szemmel. Visszaemlékezve a borzalmas múltamra, ami nem is volt olyan régen.
- Hatalmas veszélyben vagy, a babáról nem is beszélve!
- Alice, meg akarom tartani!
- Ha megtartod, akkor te is vámpír leszel, óriási fájdalmaid lesznek. A baba meg fél vámpír lesz! Olyan, mint Nessie, nem akarlak lebeszélni, hisz azt adhatod Jazznek, amit tőlem sose kaphatott meg - mondta és lekísért a nappaliba.
Carlisle megvizsgált és kiderült, hogy igaza volt Alice-nek. A többiek éppen a karácsonyfát díszítették, ami gyönyörű lesz. Emmett pont Rose-t fényképezte le mikor egy ezüstszínű boával pózolt. Majd villant a vaku, és elcsípte mikor Jasper megcsókol, végre egy közös kép, már egy ideje együtt vagyunk, de kép még nem készült rólunk. Alice kikapva Emmett kezéből a gépet odafutott a számítógéphez és kinyomtatta, majd felrakta a falra a többiek mellé. Így családtagnak éreztem magam, hisz ott voltam, mint Jasper barátnője, és egyben gyermeke anyja. Hirtelen belenyilallt a hasamba mire Alice mellettem termett és felkísért. Jazz értetlenül állt, ahogy a többiek is. Carlisle is feljött és közölte, hogy vért kell, innom, mert a babának szűksége van rá. Ahogy megittam szemeim ismét zöldre váltottak így kiderült, hogy csak akkor vörös a szemem, ha a baba éhes.
Alice-el becsomagoltuk az ajándékokat. A lányok gyönyörű ruhákat kapnak, a fiúk meg cd-t és a kocsikhoz, motorokhoz alkatrészeket. Van egy meglepetés, amit még Alice sem tud. Ezt én adom a lányoknak. Minden lány beleértve Bellát és Nessie-t kap tőlem egy karkötőt, ami összetartozásunkat jelképezi. Következet Jasper ajándéka, beleraktam a kedvenc cd-jét és egy új inget, de Alice-el megbeszéltük, hogy az ingbe belecsomagoljuk a babacipőket. Mert annál szebb ajándékot nem is kaphatna, mint egy babát.
Eljött az este, mindenki boldog és most Alice fényképezget. Rose-al készült képünket is kirakta, majd egy csoportkép ahol a család minden tagja rajt van. Ezután jött az ajándékozás. Mindenki örült, még Emmett sem tett gúnyos megjegyzést a ruhákra. Mert mindig megjegyzi, hogy úgy se marad épségben. És eljött az én ajándékom, kezembe véve nagyon könnyűnek tűnt. Kibontottam, de ismét egy kisebb dobozt találtam, és megint, és megint ez így ment, míg egy apró díszdoboz került elő. Könnyes lettem, nem hittem a szememnek. Jasper egy jegygyűrűt vett nekem. Letérdelt és így szólt!
- Jillien Grant, hozzám jönnél feleségül?- könnyeim potyogtak és csak bólogatni bírtam, persze Alice ezt is megörökítette.
Gyors puszi után odaadtam neki az én ajándékomat.
Szorgosan bontogatta, látszott rajta hogy csak az foglalkoztatja, hogy igent mondtam neki. Mikor meglátta a cd-t és az inget odahajolt hozzám, és lágy mégis szenvedélyes csókkal köszönte meg. Ekkor Emmett mondta, hogy mutassa meg neki az inget, legnagyobb meglepetésére kiestek a babacipők.
- Jill! - ennyit mondott majd felkapott és körbeforgatott. Csókolgatott ott ahol ért. Addig még Carlisle rá nem szólt.
- Fiam, jobb lenne, ha letennéd! Nem kéne megszédülnie, a baba így is kínozza - szólt rá apai szigorral.
- Rendben! - letetett, mindenki gratulált az esküvő és a baba miatt.
Odaadtam a karkötőket, aminek az lett az eredménye, hogy most is elkezdtem sírni, Esme és a többiek úgy festettek benne, mint valami topmodellek. Alice segített nekem is így már minden lányon volt egy egyen karkötő.
Esme és Carlisle adták oda az ő ajándékukat, ami egy nyaklánc volt a Cullen címerrel. Most már végérvényesen is a család tagja vagyok. Mindenkin látszott, hogy örül. Mikor vége lett mindennek felmentünk a szobánkba.
- Kicsim, mikor tudtad meg?
- Tegnap reggel mikor elmentünk Alice-el vásárolni! De nem állt szándékomban elmondani. Azt akartam, hogy ez legyen a legszebb karácsonyi meglepetésed!
- Nekem te és a kicsi vagytok a legszebb ajándékaim!- mondta majd odahajolt a hasamhoz, simogatni kezdte és beszélt hozzá.
- De remélem, tudod, hogy át kell, változtatnotok!- mosolyogtam rá.
- Tudom, nem örülök neki, de ezt kell tennem, mert, szeretlek és babát vársz tőlem!
- Boldog karácsonyt kicsim – mondtam neki nevetve.
- Neked is – megcsókolt és egyszer csak elkiáltotta magát, hisz tudta mindenki hallja őt:
BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!
Nem akartam tegnap elárulni, de kaptok tőlem egy kis ajándékot! Kaptok egy Novellát amiben Jill és Jasper karácsonyát olvashatjátok. Ez nem a blog hű így nincs köze a blogban történéseihez vagy ami fog történni. Kellemes olvasást!
Boldog Karácsonyt!!
A legszebb karácsonyi ajándék!
Jasperrel már két hónapja úgy élünk, mint a házasok. Alice és Reed is ideköltöztek, így Esme örömére bővítettük a házat. Végre együtt a család. Bármit megtettem volna azért, hogy így maradhasson, de tudtam, hogy nemsokára Alice el fog menni Reeddel. Mivel közeleg az átváltozásának kitűzött időpont. Nem akarták itt csinálni, mert nem voltak biztosak abban, hogy Reed nem bántana. Rengeteg edzés volt mögöttünk, de még nem éreztem magam felkészültnek így most én vettetem el a vámpírrá válást. Aminek Jasper nagyon örült, már minden megtörtént, aminek meg kellett történnie, nem esett bajom, csak az egyik kezem zúzódott meg. De Carlisle szakszerű ellátásának köszönhetően hamar meggyógyultam.
Alice-el pont vásárlási napot terveztünk. De a reggelem nem úgy indult, mint ahogy kellet volna, mikor belépett Alice fel akartam kelni az ágyból viszont megszédültem. Barátnőm odafutott hozzám és jéghideg kezei szinte sisteregtek a homlokomon.
- Jill! Minden rendben? Hisz te lázas vagy! - jegyezte meg.
- Nem… - ennyit bírtam kinyögni és már rohantam a fürdő felé. Kiadtam magamból a tegnapi vacsorámat. Nem tudom mi jött rám, vagy miért. De már rég visszakaptam emberi mivoltomat. Nem is emlékszem mikor érzetem késztetést arra, hogy vérrel táplálkozzak, de most nagyon kellene. Alice bejött utánam.
- Jill! Nem, ez nem történhet meg! - kiáltott majd kirohant a fürdőből egyenesen Carlisle szobájába. Majd visszatért a dokival.
- Jillien! Miért változott a szeme ismét vörösre?
- Nem tudom! De nem érzem jól magam!
- Mi a baja?
- Hányingerem van, szédülök, és rettentő vérszomjam van.
- Carlisle ez, hogy lehet? - izgult barátnőm miattam.
- Nem tudom! De keresek rá magyarázatot - mondta majd elviharzott.
- Jill, nem akartam megkérdezni, de fontos! Mikor voltatok együtt Jasperrel?
- Úgy 1 hete. Nem tudom pontosan. De miért?
- Mostanában van egy látomásom, egy babáról. Nem tudtam, hogy kié és mikor lesz. De lehet, hogy terhes vagy!
- Ismét babát várok?- kérdeztem tőle könnyes szemmel. Visszaemlékezve a borzalmas múltamra, ami nem is volt olyan régen.
- Hatalmas veszélyben vagy, a babáról nem is beszélve!
- Alice, meg akarom tartani!
- Ha megtartod, akkor te is vámpír leszel, óriási fájdalmaid lesznek. A baba meg fél vámpír lesz! Olyan, mint Nessie, nem akarlak lebeszélni, hisz azt adhatod Jazznek, amit tőlem sose kaphatott meg - mondta és lekísért a nappaliba.
Carlisle megvizsgált és kiderült, hogy igaza volt Alice-nek. A többiek éppen a karácsonyfát díszítették, ami gyönyörű lesz. Emmett pont Rose-t fényképezte le mikor egy ezüstszínű boával pózolt. Majd villant a vaku, és elcsípte mikor Jasper megcsókol, végre egy közös kép, már egy ideje együtt vagyunk, de kép még nem készült rólunk. Alice kikapva Emmett kezéből a gépet odafutott a számítógéphez és kinyomtatta, majd felrakta a falra a többiek mellé. Így családtagnak éreztem magam, hisz ott voltam, mint Jasper barátnője, és egyben gyermeke anyja. Hirtelen belenyilallt a hasamba mire Alice mellettem termett és felkísért. Jazz értetlenül állt, ahogy a többiek is. Carlisle is feljött és közölte, hogy vért kell, innom, mert a babának szűksége van rá. Ahogy megittam szemeim ismét zöldre váltottak így kiderült, hogy csak akkor vörös a szemem, ha a baba éhes.
Alice-el becsomagoltuk az ajándékokat. A lányok gyönyörű ruhákat kapnak, a fiúk meg cd-t és a kocsikhoz, motorokhoz alkatrészeket. Van egy meglepetés, amit még Alice sem tud. Ezt én adom a lányoknak. Minden lány beleértve Bellát és Nessie-t kap tőlem egy karkötőt, ami összetartozásunkat jelképezi. Következet Jasper ajándéka, beleraktam a kedvenc cd-jét és egy új inget, de Alice-el megbeszéltük, hogy az ingbe belecsomagoljuk a babacipőket. Mert annál szebb ajándékot nem is kaphatna, mint egy babát.
Eljött az este, mindenki boldog és most Alice fényképezget. Rose-al készült képünket is kirakta, majd egy csoportkép ahol a család minden tagja rajt van. Ezután jött az ajándékozás. Mindenki örült, még Emmett sem tett gúnyos megjegyzést a ruhákra. Mert mindig megjegyzi, hogy úgy se marad épségben. És eljött az én ajándékom, kezembe véve nagyon könnyűnek tűnt. Kibontottam, de ismét egy kisebb dobozt találtam, és megint, és megint ez így ment, míg egy apró díszdoboz került elő. Könnyes lettem, nem hittem a szememnek. Jasper egy jegygyűrűt vett nekem. Letérdelt és így szólt!
- Jillien Grant, hozzám jönnél feleségül?- könnyeim potyogtak és csak bólogatni bírtam, persze Alice ezt is megörökítette.
 |
| Jill jegygyürűje |
Szorgosan bontogatta, látszott rajta hogy csak az foglalkoztatja, hogy igent mondtam neki. Mikor meglátta a cd-t és az inget odahajolt hozzám, és lágy mégis szenvedélyes csókkal köszönte meg. Ekkor Emmett mondta, hogy mutassa meg neki az inget, legnagyobb meglepetésére kiestek a babacipők.
- Jill! - ennyit mondott majd felkapott és körbeforgatott. Csókolgatott ott ahol ért. Addig még Carlisle rá nem szólt.
- Fiam, jobb lenne, ha letennéd! Nem kéne megszédülnie, a baba így is kínozza - szólt rá apai szigorral.
- Rendben! - letetett, mindenki gratulált az esküvő és a baba miatt.
Odaadtam a karkötőket, aminek az lett az eredménye, hogy most is elkezdtem sírni, Esme és a többiek úgy festettek benne, mint valami topmodellek. Alice segített nekem is így már minden lányon volt egy egyen karkötő.
 |
| A lányok karkötői |
Esme és Carlisle adták oda az ő ajándékukat, ami egy nyaklánc volt a Cullen címerrel. Most már végérvényesen is a család tagja vagyok. Mindenkin látszott, hogy örül. Mikor vége lett mindennek felmentünk a szobánkba.
 |
| Jill nyaklánca |
- Tegnap reggel mikor elmentünk Alice-el vásárolni! De nem állt szándékomban elmondani. Azt akartam, hogy ez legyen a legszebb karácsonyi meglepetésed!
- Nekem te és a kicsi vagytok a legszebb ajándékaim!- mondta majd odahajolt a hasamhoz, simogatni kezdte és beszélt hozzá.
- De remélem, tudod, hogy át kell, változtatnotok!- mosolyogtam rá.
- Tudom, nem örülök neki, de ezt kell tennem, mert, szeretlek és babát vársz tőlem!
- Boldog karácsonyt kicsim – mondtam neki nevetve.
- Neked is – megcsókolt és egyszer csak elkiáltotta magát, hisz tudta mindenki hallja őt:
BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!
2010. december 24., péntek
13. fejezet
Sziasztok!
Először is, Kellemes Ünnepeket! Minden kedves olvasómnak és látogatómnak. Köszönöm nektek a bizalmat, és hogy megtisztelek azzal, hogy olvassátok az írásaimat. Ma van a szeretett ünnepe, így úgy döntöttem hogy, megmutathassam mennyire szeretlek titeket. gy felrakom a 13. fejezhetett. Remélem tetszeni fog és a kérdésekre választ adhat.
Pusszi:
Stabby :)
Először is, Kellemes Ünnepeket! Minden kedves olvasómnak és látogatómnak. Köszönöm nektek a bizalmat, és hogy megtisztelek azzal, hogy olvassátok az írásaimat. Ma van a szeretett ünnepe, így úgy döntöttem hogy, megmutathassam mennyire szeretlek titeket. gy felrakom a 13. fejezhetett. Remélem tetszeni fog és a kérdésekre választ adhat.
Pusszi:
Stabby :)
Mikor letett rájöttem, hogy nem más, mint aki megharapott a klubban. De mit akar, miért nem visz vissza? Csak néz és méreget, megkerül, nem ért valamit, de én se értek már semmit. Majd hirtelen rám támad és nekiszorít egy fának.
 |
| Demetri a támadó |
- Ki mentett meg? - üvöltötte.
- Jasper! - mondtam neki olyan stílusban, ahogy ő beszélt velem.
- Vagyis emlékszel igaz, mindenre emlékszel!
- Igen, nem akartam, hogy bajuk essen, így nem mondtam meg nekik az igazat! Most vámpír vagyok vagy sem? - kérdeztem tőle.
- Az vagy, nem is érdekel, hogy miért változtattalak át?
- Miért?
- Mert megláttam benned életem asszonyát, akit sosem hagyok el és ő sem hagyhat el!
- Na, az ki van zárva! Vissza akarok menni!
- Redben, de akkor vagy Edwardnak, vagy Alice-nek kell velem jönnie Volterrába!
- Nem, akkor megyek én, de honnan fogom tudni, hogy nem ölnek meg?
- Nem fognak, mert kell a képességed!
- Ez jó vicc! Nincs is képességem, ha lenne már tuti, hogy megöltelek volna.
- Majd rájössz, hogy kell irányítani. Addig pedig meg lesz az esküvőnk!
- Nem, én Jasper Hale-t szeretem! Soha senki nem választhat el tőle! Már a keresésemre indultak és hamar megtalálnak!
- Ebben nem vagyok olyan biztos, még a kutyáitok sem fognak szagot találni, velem van Alec így az összes képességet kikapcsolta.
Hirtelen ütést éreztem. Mikor felkeltem olyan voltam, mint aki 1 héten át aludt. Valami kastély szerűségben lehetek, de senki nem volt a szobámba. Csak a négy rideg fal vett körül. Remélem, Alice nem indul megkeresni, vagy bármelyik Cullen, mert ha jól vettem ki a szavaiból őket akarják. Aztán eszembe jutott a képesség, vajon nekem milyen lehet? Alice látja a jövőt, Edward hallja a gondolatokat. Akkor én? Majd megpróbálom később.
- Jill, drágám már azt hittem az emberi éned előkerült! Hoztam neked egy kis vacsorát - mondta Demetri és behozott egy fiatal lányt, alig lehetett 16 éves. A kaparó érzés előjött, de nem akarom bántani.
- Nem, embert nem ölök! - ordítottam, majd egy laza mozdulattal mögé kerültem és a lányt elengedtem.
- Úgyse fog menekülni!
- Nem baj, de én nem ölök embert! F. B.I. ügynök voltam nekem a dolgom az volt, hogy életeket mentsek. Nem, hogy elvegyek!
- Jillien, vagy megszoksz, vagy meghalsz - vigyorgott majd elment.
Ezt minden nap eljátszottuk. Már lassan 3 hónapja hogy itt vagyok. Már rá jöttem, hogy képeket tudok vetíteni a fejükbe, és el tudom velük hitetni, hogy ott vannak vagy, hogy ez történik velük! Kezdtem élvezni, de ekkor megkaptam Alecot, hogy kapcsolja ki a képességeimet.
Egyszer magamra hagytak, biztos csoportos vacsi volt, amin sose veszek részt, a tükröket elvitték a szobámból nem aludtam egy ideje. Csak vért adnak inni, de én rosszul vagyok tőle. Emberi ételt is csak Felix hoz hetente egyszer. A héten is kaptam, de elkobozta Demeteri. Szerencsére még az esküvőnk nem volt meg. Majd eszembe jutott, hogy Felix behozta a telómat.
- Jasper! - mondtam neki olyan stílusban, ahogy ő beszélt velem.
- Vagyis emlékszel igaz, mindenre emlékszel!
- Igen, nem akartam, hogy bajuk essen, így nem mondtam meg nekik az igazat! Most vámpír vagyok vagy sem? - kérdeztem tőle.
- Az vagy, nem is érdekel, hogy miért változtattalak át?
- Miért?
- Mert megláttam benned életem asszonyát, akit sosem hagyok el és ő sem hagyhat el!
- Na, az ki van zárva! Vissza akarok menni!
- Redben, de akkor vagy Edwardnak, vagy Alice-nek kell velem jönnie Volterrába!
- Nem, akkor megyek én, de honnan fogom tudni, hogy nem ölnek meg?
- Nem fognak, mert kell a képességed!
- Ez jó vicc! Nincs is képességem, ha lenne már tuti, hogy megöltelek volna.
- Majd rájössz, hogy kell irányítani. Addig pedig meg lesz az esküvőnk!
- Nem, én Jasper Hale-t szeretem! Soha senki nem választhat el tőle! Már a keresésemre indultak és hamar megtalálnak!
- Ebben nem vagyok olyan biztos, még a kutyáitok sem fognak szagot találni, velem van Alec így az összes képességet kikapcsolta.
Hirtelen ütést éreztem. Mikor felkeltem olyan voltam, mint aki 1 héten át aludt. Valami kastély szerűségben lehetek, de senki nem volt a szobámba. Csak a négy rideg fal vett körül. Remélem, Alice nem indul megkeresni, vagy bármelyik Cullen, mert ha jól vettem ki a szavaiból őket akarják. Aztán eszembe jutott a képesség, vajon nekem milyen lehet? Alice látja a jövőt, Edward hallja a gondolatokat. Akkor én? Majd megpróbálom később.
- Jill, drágám már azt hittem az emberi éned előkerült! Hoztam neked egy kis vacsorát - mondta Demetri és behozott egy fiatal lányt, alig lehetett 16 éves. A kaparó érzés előjött, de nem akarom bántani.
- Nem, embert nem ölök! - ordítottam, majd egy laza mozdulattal mögé kerültem és a lányt elengedtem.
- Úgyse fog menekülni!
- Nem baj, de én nem ölök embert! F. B.I. ügynök voltam nekem a dolgom az volt, hogy életeket mentsek. Nem, hogy elvegyek!
- Jillien, vagy megszoksz, vagy meghalsz - vigyorgott majd elment.
Ezt minden nap eljátszottuk. Már lassan 3 hónapja hogy itt vagyok. Már rá jöttem, hogy képeket tudok vetíteni a fejükbe, és el tudom velük hitetni, hogy ott vannak vagy, hogy ez történik velük! Kezdtem élvezni, de ekkor megkaptam Alecot, hogy kapcsolja ki a képességeimet.
Egyszer magamra hagytak, biztos csoportos vacsi volt, amin sose veszek részt, a tükröket elvitték a szobámból nem aludtam egy ideje. Csak vért adnak inni, de én rosszul vagyok tőle. Emberi ételt is csak Felix hoz hetente egyszer. A héten is kaptam, de elkobozta Demeteri. Szerencsére még az esküvőnk nem volt meg. Majd eszembe jutott, hogy Felix behozta a telómat.
 |
| Felix |
Kikerestem Alice számát és már tárcsáztam is. De közbe találtam egy pici tükördarabot, amin megnéztem magam. A szemeimből eltűnt a zöld csak vörös volt.
Alice nem vette fel, lehet, hogy vadászik. Majd egy óra semmittevés után rezegni kezdett a telefon. Alice volt. Megörültem, hisz mióta elhoztak még híremet se hallották.
- Alice! Hiányzol és mindenki hiányzik! Haza akarok menni! De vámpír lettem vagy nem tudom, mert nem szeretem a vért.
- Jill! Hol vagy? Miért nem látom a jövődet? Érted megyünk!
- Nem Alice titeket akarnak. Volterrába vagyok, ne gyertek ide! - fogtam és letettem.
Bejött Felix, hozott enni miután végeztem megfogta a kezem és kirángatott a szobából. Nem tudom hova visz, de végre használhatom a képességemet. Gyorsan el akartam vakítani, hogy menekülni tudhassak. De megszólalt.
- Itt lesznek az őrök, ha haza akarsz jutni, akkor csak annyit, lássanak, hogy egyedül vagyok - mondta én pedig cselekedtem. Nem tudom, miért bízok benne, de megtettem!
- Miért segítesz?
- Mert Demetri már több száz vámpírt ölt meg, azért mert nem szerették, vagy nem tetszett vagy éppen, mert megunta őket! Te meg szereted a családodat. Így hazaengedlek, az első reptéren találsz egy csomagot olyan néven, hogy Jillien Hale, azok a ruháid és a papírjaid az első gépre szállj fel és már haza is mehetsz, de egyet ígérj meg. Sose mondod meg, hogy én engedtelek el, más vagy, mint mi! Hallottam minden egyes rosszullétedet. Te nem vagy vámpír! - majd hagyott hadd menjek.
Jasper szemszöge:
Kerestük mindenhol az illat eltűnt sehol nem érzem, a farkasok is tehetetlenek. Jake és én még este kutattunk, de semmi így én is befejeztem. Nem tudom ki és, hogy hova vitte, de ha egyszer kiderül, biztos megölöm! Először elhagy a szerelmem utána meg elrabolják, majd meglátják, hogy velem szórakozni nem lehet! Felhívtam Alice-t, hogy most azonnal jöjjön ide. Nem kellet neki sok idő, mert 5 perc alatt ott volt a villában.
- Jasper, igazán sajnálom! De nem láttam semmit. Pedig figyeltem a jövőjét! - mondta mikor beléptem az ajtón.
- Alice, hogy merted felvenni a kapcsolatot Jilliennel?
- Jazz… - eddig jutott majd észrevettem, hogy látomása van.
- Mit látsz, mond már végre, hogy mit látsz! - kezdtem el rángatni, de nem válaszolt, Edward elhúzott mellőle és leültette az egyik fotelba minél messzebb tőlem.
- Nem, az nem lehet! Hogy lehet ilyen felelőtlen? - nézett a párjára.
- Ugye nem? - kérdezett vissza.
- Nem, nem bántotta Petert nem is találkozott vele, hanem elment valakivel. De nem látom kivel, és hogy hova. Kikapcsolt mindent.
Ez ment három hónapig, én csak ültem a szobámba és néztem ki a fejemből. Ha fel is keltem csak vadászni, vagy csak Jill szobájába mentem át. Ott volt mindene, ruhák cd-ék, filmek és persze a parfümök. Szerintem nem lett volna rá szűkségem, mert nagyon finom illata volt. Hiányzik, mert szeretem, amit sose mondtam el. Nem csókoltam meg, mert féltem, hogy úrrá lesz rajtam a vámpírlét. Most meg itt sóvárgok utána, de egy hangos kiáltás megzavart!
- Jasper! Jillien keresett. Most hívom vissza! - hallottam meg Alice hangját. Lesiettem a lépcsőn és már fel is vette Jill.
- Alice! Hiányzol és mindenki hiányzik! Haza akarok menni! De vámpír lettem vagy nem tudom, mert nem szeretem a vért - mondta azon a selymes hangján a halott szívem összeszorult, hogy vért kell innia.
- Jill! Hol vagy? Miért nem látom a jövődet? Érted megyünk!
- Nem Alice titeket akarnak. Volterrába vagyok, ne gyertek ide! - majd hirtelen letette a telefont.
Nem bírtam ezt a tétlenséget, fogtam magam kiugrottam az ablakon és csak rohantam. Nem tudom hova és miért csak mentem. Nem bírtam a gondolatot hogy a szerelmem, aki nem vámpír mégis vért kell innia. Elmegyek Volterrába és egyedül kiirtom az egész királyi családot! Közben elejtettem legalább három szarvast, pedig nem voltam szomjas csak ideges, nem tudtam másképp levezetni az energiáimat. Nem akartam, hogy ez otthon jöjjön elő, mert akaratlanul is bánthattam volna valakit. Lehet, hogy pont Alice lett volna az. Annyi szép év után elhagyott, ezért a srácért. Majd kerestem még egy szarvast és úgy döntöttem, hogy ez elég volt haza mentem. Mindenki ott volt a nappaliba és szörnyülködtek.
Alice nem vette fel, lehet, hogy vadászik. Majd egy óra semmittevés után rezegni kezdett a telefon. Alice volt. Megörültem, hisz mióta elhoztak még híremet se hallották.
- Alice! Hiányzol és mindenki hiányzik! Haza akarok menni! De vámpír lettem vagy nem tudom, mert nem szeretem a vért.
- Jill! Hol vagy? Miért nem látom a jövődet? Érted megyünk!
- Nem Alice titeket akarnak. Volterrába vagyok, ne gyertek ide! - fogtam és letettem.
Bejött Felix, hozott enni miután végeztem megfogta a kezem és kirángatott a szobából. Nem tudom hova visz, de végre használhatom a képességemet. Gyorsan el akartam vakítani, hogy menekülni tudhassak. De megszólalt.
- Itt lesznek az őrök, ha haza akarsz jutni, akkor csak annyit, lássanak, hogy egyedül vagyok - mondta én pedig cselekedtem. Nem tudom, miért bízok benne, de megtettem!
- Miért segítesz?
- Mert Demetri már több száz vámpírt ölt meg, azért mert nem szerették, vagy nem tetszett vagy éppen, mert megunta őket! Te meg szereted a családodat. Így hazaengedlek, az első reptéren találsz egy csomagot olyan néven, hogy Jillien Hale, azok a ruháid és a papírjaid az első gépre szállj fel és már haza is mehetsz, de egyet ígérj meg. Sose mondod meg, hogy én engedtelek el, más vagy, mint mi! Hallottam minden egyes rosszullétedet. Te nem vagy vámpír! - majd hagyott hadd menjek.
Jasper szemszöge:
Kerestük mindenhol az illat eltűnt sehol nem érzem, a farkasok is tehetetlenek. Jake és én még este kutattunk, de semmi így én is befejeztem. Nem tudom ki és, hogy hova vitte, de ha egyszer kiderül, biztos megölöm! Először elhagy a szerelmem utána meg elrabolják, majd meglátják, hogy velem szórakozni nem lehet! Felhívtam Alice-t, hogy most azonnal jöjjön ide. Nem kellet neki sok idő, mert 5 perc alatt ott volt a villában.
- Jasper, igazán sajnálom! De nem láttam semmit. Pedig figyeltem a jövőjét! - mondta mikor beléptem az ajtón.
- Alice, hogy merted felvenni a kapcsolatot Jilliennel?
- Jazz… - eddig jutott majd észrevettem, hogy látomása van.
- Mit látsz, mond már végre, hogy mit látsz! - kezdtem el rángatni, de nem válaszolt, Edward elhúzott mellőle és leültette az egyik fotelba minél messzebb tőlem.
- Nem, az nem lehet! Hogy lehet ilyen felelőtlen? - nézett a párjára.
- Ugye nem? - kérdezett vissza.
- Nem, nem bántotta Petert nem is találkozott vele, hanem elment valakivel. De nem látom kivel, és hogy hova. Kikapcsolt mindent.
Ez ment három hónapig, én csak ültem a szobámba és néztem ki a fejemből. Ha fel is keltem csak vadászni, vagy csak Jill szobájába mentem át. Ott volt mindene, ruhák cd-ék, filmek és persze a parfümök. Szerintem nem lett volna rá szűkségem, mert nagyon finom illata volt. Hiányzik, mert szeretem, amit sose mondtam el. Nem csókoltam meg, mert féltem, hogy úrrá lesz rajtam a vámpírlét. Most meg itt sóvárgok utána, de egy hangos kiáltás megzavart!
- Jasper! Jillien keresett. Most hívom vissza! - hallottam meg Alice hangját. Lesiettem a lépcsőn és már fel is vette Jill.
- Alice! Hiányzol és mindenki hiányzik! Haza akarok menni! De vámpír lettem vagy nem tudom, mert nem szeretem a vért - mondta azon a selymes hangján a halott szívem összeszorult, hogy vért kell innia.
- Jill! Hol vagy? Miért nem látom a jövődet? Érted megyünk!
- Nem Alice titeket akarnak. Volterrába vagyok, ne gyertek ide! - majd hirtelen letette a telefont.
Nem bírtam ezt a tétlenséget, fogtam magam kiugrottam az ablakon és csak rohantam. Nem tudom hova és miért csak mentem. Nem bírtam a gondolatot hogy a szerelmem, aki nem vámpír mégis vért kell innia. Elmegyek Volterrába és egyedül kiirtom az egész királyi családot! Közben elejtettem legalább három szarvast, pedig nem voltam szomjas csak ideges, nem tudtam másképp levezetni az energiáimat. Nem akartam, hogy ez otthon jöjjön elő, mert akaratlanul is bánthattam volna valakit. Lehet, hogy pont Alice lett volna az. Annyi szép év után elhagyott, ezért a srácért. Majd kerestem még egy szarvast és úgy döntöttem, hogy ez elég volt haza mentem. Mindenki ott volt a nappaliba és szörnyülködtek.
2010. december 22., szerda
Jó hír!
Úgy döntöttem feloldom a komi határt! Nem zavar ha csak egy komi is lesz vagy ha egy se! Most már csak 3 ember miatt fogom írni akikre számíthatok! Attól még szeretem a többi olvasómat is, de ők azok akik mindig ott vannak és írnak! Mert így nem fogok előbbre jutni hisz a múltkor sem lett meg szombatra az 5 komi! De nem baj, majd írok és rendszeresen lesz friss, ha meg lesz ha nem!
Puszi:
Stabby
Puszi:
Stabby
2010. december 19., vasárnap
12.fejezet
Drága olvasok!
A mostani frisst köszönhetitek AliceHalenek és Esztilinek! Bár volt egy brutális balesetem,amit köszönhetek saját magamnak. Azért megtaláltam a Fejit. Mert sajnos agyrázkodásom lett, így nagyábol mindent elfelejtetem, így ezek után nem tudom mikor lesz Friss. Ahhoz eszembe kéne jutnia a történéseknek. Sajnálom! Ja AliceHale sajnálom hogy rád hoztam a frászt,és köszi h aggódsz!
Puszi:
Stabby:)
Hatalmas fájdalom járta át a testem minden egyes kis apró részét. A nyakamtól indult s mindenhova beférkőzött. Több százszor megfeszültem és lángokban égtem szinte könyörögtem, hogy hadd haljak, meg mint ezt a kínt érezzem. Nem értettem semmit csak a hangokat figyeltem. Főleg azt nem, hogy miért nem ismerősek. Majd belém nyilallt. Peter, a baba, vajon mi lehet velük? Hol lehetek? A szemeimet ki se bírom nyitni, mert annyira égnek és a fájdalom semmit nem enged! Majd egyszer csak hatalmasat dobbant a szívem a fájdalom megszűnt, ahogy a hangok is. Próbáltam felébredni, de hatalmas fényesség tárult elém mikor megszoktam akkor láttam, hogy tisztább, világosabb és élesebb a látásom. Egy lány ült mellettem, aki megijedt és hátra lépett, meglökött egy asztalt, amiről le akart esni egy pohár, de gyorsabb voltam, mint ő, mert mire odakapott már én vissza is raktam.
- Mi a baj? - értetlenül nézve rá meg akartam kérdezni, hogy ki ő, és hogy mit akar, de ekkor jött egy idősebb férfi.
- Jill, jól van?
- Igen, köszönöm, jól sőt kiválóan csak a nyakam fáj!
- Rendben, emlékszel, hogy ki tette ezt?
- Mit? Az igazság, hogy azt se tudom, hogy maguk kicsodák - vallottam be.
- Jillien! Én Carlisle vagyok a doktora, és a családommal élsz.
- Aha, akkor hol a jegyesem? - kérdeztem mire mindenki megfagyott.
- Ezt nem hiszem el! - lett dühös egy szőke hajú srác mikor szembe került velem nem értetem, hogy miért.
-Jillien tényleg nem emlékszel semmire? - kérdezte közben megfogta a kezem.
- Nem sajnálom! - majd kihúztam a kezemet a kezeiből.
Tovább folytatták a beszélgetésüket én addig kimentem a konyhába körülnézni. Elhaladtam a szekrény előtt és megláttam magam a szemeim zöldes-vöröses színben játszottak. Nem értetem semmit hisz mindig zöldek voltak. A családot sem úgy viselkednek velem, mintha a lányuk lennék. Aztán megjelent egy idősebb nő valószínű az anyuka.
- Kicsim úgy sajnálom! Nem szabadott volna megtörténnie! - átölelt és anyaian vigasztalt.
- Mi történt velem?
- Ezt majd később megbeszéljük. Nem vagy szomjas?
- De, sőt nagyon is - mondtam és hatalmas szomjúság lett úrrá rajtam.
- Mire vágysz? – jött be az ajtón egy barna hajú lány.
- Most, mire vágyok? Egy jéghideg Colára - mondtam mire mindenki berohant a konyhába.
- Jill, te most üdítőt akarsz inni? - kérdezte a szőke hajú lány.
- Miért mi mást?
- Valami nem stimmel, a szemei még, úgy ahogy zöldek, a bőre sem hideg és nincs vérszomja. Hallgassátok! Van szívverése! Nem értem, hogy mi történt akkor! - mondta a doki aztán felviharzott a szobájába és bezárkózott. A többiek értetlenül álltak velem szembe, megkapva a Colámat megittam és egyedül maradtam a hölggyel, aki vigasztalt.
- Mi történt velem? - tettem fel a kérdést ismét.
- Nem tudom Jill, de ígérem Carlisle kideríti. De hívj Esmének - mondta majd felkísért a szobámba ahol magamra hagyott. Kerestem egy tükröt és nézegetni kezdtem magam.
Nem lettem szebb csak a szemem színe változott a látásom jobb lett. A hallásomra se panaszkodhatok. A gyorsasággal sose volt problémám, de még engem is megrémítet, hogy milyen hamar elkaptam a poharat. Észrevettem a harapás nyomot a nyakamon odakaptam és éreztem, hogy még fáj. Vajon mi történhetett, mi tette ezt velem? Több ezer kérdés motoszkált bennem. Az ablakban megjelent egy alacsony lány, ő vajon hogy került ide?
- Jill, emlékszel valamire?
- Nem semmire, de te honnan ismersz?
- Alice vagyok! Velem voltál, amikor megtörtént a baj. Figyelj meg kellet, nézzelek, mert nem láttam a jövődet és megijedtem. Vámpír lettél?
- Hogy mi lettem?
- Semmi, semmi. Most mennem kell, ne haragudj, de nem mondhatod el senkinek sem, hogy itt jártam – és már távozott is.
Vámpír? Hogy én vámpír? Az lehetetlen én nem hiszek bennük, már csak az hiányzik, hogy kiderüljön, vannak vérfarkasok és alakváltók, mert akkor tuti, hogy megőrültem. De akkor hogyan magyarázom meg ezeket a változásokat? Ekkor bejött Carlisle.
-Jillien, egy darabig eltart, mire eszébe jutnak a történtek, de ne próbálja meg siettetni őket. Ha van, valami más észrevétele ezeken kívül akkor azonnal szóljon – mondta és ismét elment.
Na, szép még a dokim se tudja mi a bajom. Akkor én honnan tudjam. Bár tetszik az új énem. Ügyesebb, mint a régi és gyorsabb. Sok jó tulajdonságom lett, de ezt minek köszönhetem? Ez járt végig az agyamban. A szőke lány miért ijedt meg tőlem, és a srác miért lett dühös, vajon ők most hol vannak? Kezdtem bepánikolni, mikor elöntött egy nyugalom hullám, amit tudtam, hogy ezek nem az én érzelmeim. Biztos voltam, mert ilyen könnyen nem nyugszok. Sőt van, mikor képes vagyok órákat dühöngeni. Kezdek félni magamtól. Mi lehet velem? Hirtelen berontott az ajtón egy árny, felkapott és rohant velem az erdőbe, hiába próbáltam küzdeni ellene nem sikerült. Csak rohant és rohant.
Jasper szemszöge:
Nehezemre esett elszakadni tőle, a vére nagyon csábító és finom. Éreztem minden egyes kis fájdalmát, olyan volt mintha ismét én is átváltoznék. De valami nem volt rendben Jillel, miközben szívtam a vérét nem éreztem a mérget. Kerestem, de sehol nem találtam. Majdnem megöltem. Ez az egyetlen, amit sose tudnék megbocsátani magamnak, hogy képes lettem volna életem értelmét meggyilkolni. De várjunk, mi ez? Jill szíve egy utolsót dobbant, de olyat hogy még nekem is fájt. A testében megszűntek a görcsök, ellazultan feküdt a kanapén nem engedtem felvinni nehogy nagyobb baja legyen. Már két napja ezt csinálja most már biztos, hogy átváltozik! Nem akartam még, élvezhette volna az életet emberként. Most hogy magyarázom meg neki, azt hogy mi is történt vele. Jelenleg csak a bosszú fogja hajtani és megvadulhat. Nem akarom elveszteni a dühe miatt. Már nyitogatja a szemeit. Uram add, hogy ne vörösek legyenek! Könyörögtem pedig nekem még lelkem sincs, én már a pokolra vagyok, ítélve csak ő ne legyen!
Rosalie ült mellette, aki megijedt és hátralépett, meglökött egy asztalt, amiről le akart esni egy pohár, de gyorsabb volt nála, mert mire ő odakapott már Jill visszarakta.
- Mi a baj? - értetlenül nézett rá majd apa lépett hozzá, de nem ismerte meg.
- Jill, jól van?
- Igen, köszönöm, jól sőt kiválóan csak a nyakam fáj! - kapott a nyakához éreztem, hogy nagyon fáj neki még az érintése is.
- Rendben, emlékszel, hogy ki tette ezt? - kérdezte apa közben vizsgálta.
- Mit? Az igazság, hogy azt se tudom, hogy maguk kicsodák – vallotta be.
- Jillien! Én Carlisle vagyok a doktora, és a családommal élsz.
- Aha, akkor hol a jegyesem? - kérdezte és úgy éreztem, hogy kitépik halott szívemet a mellkasomból. Semmire nem emlékszik! Rám se, de még a családomra se. De arra a szemét Peterre igen, aki megcsalta, elhagyta és megölte a babáját!
- Ezt nem hiszem el! - nagyon dühös lettem. Megláttam a szemeit amint az zöld és a vörös színekben pompázik. Nem értetem, hogy most miért ilyen. Lenne neki csak zöld vagy csak vörös.
-Jillien tényleg nem emlékszel semmire? - kérdeztem közben megfogtam a kezét hátha eszébe jutok.
- Nem sajnálom! - és kihúzta a kezét a kezeimből, amire még dühösebb lettem.
Nem hiszem el, hogy nem ismer meg. Én szeretem és az érzelmei alapján ő is szeretett, de most semmi. Az érzelmeit nem is érzem. Mintha taszítana, minket nem is lenne kíváncsi arra, hogy mi történt vele vagy bármire. Emlékszem mikor Maria átváltoztatott sok minden érdekelt és legalább két napig csak beszélgetünk arról, hogy mi lettem, hogy mit kell csinálnom. De Jillien nem! Kiment Esmével a konyhába hirtelen mindenki utánuk rohant. Én is mentem, mert nem figyeltem csak azt éreztem, hogy mindenki ideges és izgatott egyben. Emmett volt a legfurcsább, mintha valami kihívás elé állítottuk volna. Ahogy beértem őket azt hallom, hogy Esme faggatja Jillt.
- Ezt majd később megbeszéljük. Nem vagy szomjas?
- De, sőt nagyon is –mondtam és hatalmas szomjúság lett úrrá rajta olyan erős, hogy én is megszomjaztam.
- Mire vágysz? - jött be Bella.
- Most, mire vágyok? Egy jéghideg Colára - válaszolta.
- Jill, te most üdítőt akarsz inni? - kérdezte Rose.
- Miért mi mást?
- Valami nem stimmel, a szemei még, úgy ahogy zöldek, a bőre sem hideg és nincs vérszomja. Hallgassátok! Van szívverése! Nem értem, hogy mi történt akkor! - mondta apa aztán felviharzott a szobájába és bezárkózott. Esme és Jill elmentek fel az emeletre én meg leültem és magamat okoltam ezért, ami vele történt. Nem voltam elég gyors, vagy mi lehetett a baj? Nem hiszem el hogy ez történt vele. Most már illő lenne elbeszélgetnünk Peterrel, Emmett örülni fog neki. Érzem, hogy az ő keze van ebben, mert még szereti. De Em most ment el Rose-al vadászni majd, ha hazajön. Ő az ilyenekből nem szeret kimaradni. Na, és persze kell valaki, aki visszafog, hátha megölöm, mielőtt mondhatna valamit. Pont akkor jött le Esme a lépcsőn mikor indultam volna fel Jillhez remélve, hogy valamit megtudhatok legalább azt, hogy szeret e.
- Esme, Jillien fent van?
- Igen fiam, de hagyd most. Össze van zavarodva, nem ért semmit.
- Bocsáss meg anya tudod, hogy szeretlek, de most fel kell mennem hozzá - kikerültem és felsiettem a szobájába, de csak a hűlt helyét találtam. Éreztem két fajta vámpír szagát. Az egyik édes és émelyítő olyan, mint Alice-nek volt régen. A másik, mint egy nomád vámpíré, majd belém hasított a felismerés. Jill barátnője Alice, és ő volt vele a klubban a fiú pedig a barátja onnan tudta, hogy mit kell tenni, és hogy hova hozza. De ki ez, aki itt volt.
- Nem! - kiáltottam. Mire a család összes tagja bent volt Jillien szobájába.
- Jazz, mi a baj? - kérdezte Rose.
- Valaki elrabolta Jillt! De Alice is itt volt - mindenkin a meglepettséget éreztem kivéve egy embert méghozzá anyánkat. - Anya mit tudsz? - szegeztem hozzá a kérdésemet. Edward felmorgott, hogy vegyek vissza. De hogy? Ő is ilyen volt mikor Belláról volt szó.
- Fiam, nagyon sajnálom. Alice kereste meg Jillt. Nagyon jóba lettek, de ez nem változtat a véleményemen, hogy ő még attól a lányom. Sajnálom, de Jill odament aludni. Alice elhívta, felkészítő edzéseket tartott neki és Reednek, mert Jill megkérte, hogy változtassa át. De Alice nem ment bele. Viszont Reednek már nem sok kell, hogy az legyen ő volt az a srác, aki behozta. Jill sokat mesélt róla, boldog volt, nem akart megbántani téged és mást se. Ezért tartottuk titokban. Még én sem találkoztam vele. Sajnálom - mondta majd kirohant és Bella is, mert Alice a legjobb barátnője volt és úgy érzi most lecserélték Jillre.
Minden lány elment. Csak mi fiúk maradtunk megbeszéltük, hogy a farkasokat is bevonjuk a keresésbe. Könnyebben, nagyobb távon és remélhetőleg előbb meglesz.
A mostani frisst köszönhetitek AliceHalenek és Esztilinek! Bár volt egy brutális balesetem,amit köszönhetek saját magamnak. Azért megtaláltam a Fejit. Mert sajnos agyrázkodásom lett, így nagyábol mindent elfelejtetem, így ezek után nem tudom mikor lesz Friss. Ahhoz eszembe kéne jutnia a történéseknek. Sajnálom! Ja AliceHale sajnálom hogy rád hoztam a frászt,és köszi h aggódsz!
Puszi:
Stabby:)
Hatalmas fájdalom járta át a testem minden egyes kis apró részét. A nyakamtól indult s mindenhova beférkőzött. Több százszor megfeszültem és lángokban égtem szinte könyörögtem, hogy hadd haljak, meg mint ezt a kínt érezzem. Nem értettem semmit csak a hangokat figyeltem. Főleg azt nem, hogy miért nem ismerősek. Majd belém nyilallt. Peter, a baba, vajon mi lehet velük? Hol lehetek? A szemeimet ki se bírom nyitni, mert annyira égnek és a fájdalom semmit nem enged! Majd egyszer csak hatalmasat dobbant a szívem a fájdalom megszűnt, ahogy a hangok is. Próbáltam felébredni, de hatalmas fényesség tárult elém mikor megszoktam akkor láttam, hogy tisztább, világosabb és élesebb a látásom. Egy lány ült mellettem, aki megijedt és hátra lépett, meglökött egy asztalt, amiről le akart esni egy pohár, de gyorsabb voltam, mint ő, mert mire odakapott már én vissza is raktam.
- Mi a baj? - értetlenül nézve rá meg akartam kérdezni, hogy ki ő, és hogy mit akar, de ekkor jött egy idősebb férfi.
- Jill, jól van?
- Igen, köszönöm, jól sőt kiválóan csak a nyakam fáj!
- Rendben, emlékszel, hogy ki tette ezt?
- Mit? Az igazság, hogy azt se tudom, hogy maguk kicsodák - vallottam be.
- Jillien! Én Carlisle vagyok a doktora, és a családommal élsz.
- Aha, akkor hol a jegyesem? - kérdeztem mire mindenki megfagyott.
- Ezt nem hiszem el! - lett dühös egy szőke hajú srác mikor szembe került velem nem értetem, hogy miért.
-Jillien tényleg nem emlékszel semmire? - kérdezte közben megfogta a kezem.
- Nem sajnálom! - majd kihúztam a kezemet a kezeiből.
Tovább folytatták a beszélgetésüket én addig kimentem a konyhába körülnézni. Elhaladtam a szekrény előtt és megláttam magam a szemeim zöldes-vöröses színben játszottak. Nem értetem semmit hisz mindig zöldek voltak. A családot sem úgy viselkednek velem, mintha a lányuk lennék. Aztán megjelent egy idősebb nő valószínű az anyuka.
- Kicsim úgy sajnálom! Nem szabadott volna megtörténnie! - átölelt és anyaian vigasztalt.
- Mi történt velem?
- Ezt majd később megbeszéljük. Nem vagy szomjas?
- De, sőt nagyon is - mondtam és hatalmas szomjúság lett úrrá rajtam.
- Mire vágysz? – jött be az ajtón egy barna hajú lány.
- Most, mire vágyok? Egy jéghideg Colára - mondtam mire mindenki berohant a konyhába.
- Jill, te most üdítőt akarsz inni? - kérdezte a szőke hajú lány.
- Miért mi mást?
- Valami nem stimmel, a szemei még, úgy ahogy zöldek, a bőre sem hideg és nincs vérszomja. Hallgassátok! Van szívverése! Nem értem, hogy mi történt akkor! - mondta a doki aztán felviharzott a szobájába és bezárkózott. A többiek értetlenül álltak velem szembe, megkapva a Colámat megittam és egyedül maradtam a hölggyel, aki vigasztalt.
- Mi történt velem? - tettem fel a kérdést ismét.
- Nem tudom Jill, de ígérem Carlisle kideríti. De hívj Esmének - mondta majd felkísért a szobámba ahol magamra hagyott. Kerestem egy tükröt és nézegetni kezdtem magam.
Nem lettem szebb csak a szemem színe változott a látásom jobb lett. A hallásomra se panaszkodhatok. A gyorsasággal sose volt problémám, de még engem is megrémítet, hogy milyen hamar elkaptam a poharat. Észrevettem a harapás nyomot a nyakamon odakaptam és éreztem, hogy még fáj. Vajon mi történhetett, mi tette ezt velem? Több ezer kérdés motoszkált bennem. Az ablakban megjelent egy alacsony lány, ő vajon hogy került ide?
- Jill, emlékszel valamire?
- Nem semmire, de te honnan ismersz?
- Alice vagyok! Velem voltál, amikor megtörtént a baj. Figyelj meg kellet, nézzelek, mert nem láttam a jövődet és megijedtem. Vámpír lettél?
- Hogy mi lettem?
- Semmi, semmi. Most mennem kell, ne haragudj, de nem mondhatod el senkinek sem, hogy itt jártam – és már távozott is.
Vámpír? Hogy én vámpír? Az lehetetlen én nem hiszek bennük, már csak az hiányzik, hogy kiderüljön, vannak vérfarkasok és alakváltók, mert akkor tuti, hogy megőrültem. De akkor hogyan magyarázom meg ezeket a változásokat? Ekkor bejött Carlisle.
-Jillien, egy darabig eltart, mire eszébe jutnak a történtek, de ne próbálja meg siettetni őket. Ha van, valami más észrevétele ezeken kívül akkor azonnal szóljon – mondta és ismét elment.
Na, szép még a dokim se tudja mi a bajom. Akkor én honnan tudjam. Bár tetszik az új énem. Ügyesebb, mint a régi és gyorsabb. Sok jó tulajdonságom lett, de ezt minek köszönhetem? Ez járt végig az agyamban. A szőke lány miért ijedt meg tőlem, és a srác miért lett dühös, vajon ők most hol vannak? Kezdtem bepánikolni, mikor elöntött egy nyugalom hullám, amit tudtam, hogy ezek nem az én érzelmeim. Biztos voltam, mert ilyen könnyen nem nyugszok. Sőt van, mikor képes vagyok órákat dühöngeni. Kezdek félni magamtól. Mi lehet velem? Hirtelen berontott az ajtón egy árny, felkapott és rohant velem az erdőbe, hiába próbáltam küzdeni ellene nem sikerült. Csak rohant és rohant.
Jasper szemszöge:
Nehezemre esett elszakadni tőle, a vére nagyon csábító és finom. Éreztem minden egyes kis fájdalmát, olyan volt mintha ismét én is átváltoznék. De valami nem volt rendben Jillel, miközben szívtam a vérét nem éreztem a mérget. Kerestem, de sehol nem találtam. Majdnem megöltem. Ez az egyetlen, amit sose tudnék megbocsátani magamnak, hogy képes lettem volna életem értelmét meggyilkolni. De várjunk, mi ez? Jill szíve egy utolsót dobbant, de olyat hogy még nekem is fájt. A testében megszűntek a görcsök, ellazultan feküdt a kanapén nem engedtem felvinni nehogy nagyobb baja legyen. Már két napja ezt csinálja most már biztos, hogy átváltozik! Nem akartam még, élvezhette volna az életet emberként. Most hogy magyarázom meg neki, azt hogy mi is történt vele. Jelenleg csak a bosszú fogja hajtani és megvadulhat. Nem akarom elveszteni a dühe miatt. Már nyitogatja a szemeit. Uram add, hogy ne vörösek legyenek! Könyörögtem pedig nekem még lelkem sincs, én már a pokolra vagyok, ítélve csak ő ne legyen!
Rosalie ült mellette, aki megijedt és hátralépett, meglökött egy asztalt, amiről le akart esni egy pohár, de gyorsabb volt nála, mert mire ő odakapott már Jill visszarakta.
- Mi a baj? - értetlenül nézett rá majd apa lépett hozzá, de nem ismerte meg.
- Jill, jól van?
- Igen, köszönöm, jól sőt kiválóan csak a nyakam fáj! - kapott a nyakához éreztem, hogy nagyon fáj neki még az érintése is.
- Rendben, emlékszel, hogy ki tette ezt? - kérdezte apa közben vizsgálta.
- Mit? Az igazság, hogy azt se tudom, hogy maguk kicsodák – vallotta be.
- Jillien! Én Carlisle vagyok a doktora, és a családommal élsz.
- Aha, akkor hol a jegyesem? - kérdezte és úgy éreztem, hogy kitépik halott szívemet a mellkasomból. Semmire nem emlékszik! Rám se, de még a családomra se. De arra a szemét Peterre igen, aki megcsalta, elhagyta és megölte a babáját!
- Ezt nem hiszem el! - nagyon dühös lettem. Megláttam a szemeit amint az zöld és a vörös színekben pompázik. Nem értetem, hogy most miért ilyen. Lenne neki csak zöld vagy csak vörös.
-Jillien tényleg nem emlékszel semmire? - kérdeztem közben megfogtam a kezét hátha eszébe jutok.
- Nem sajnálom! - és kihúzta a kezét a kezeimből, amire még dühösebb lettem.
Nem hiszem el, hogy nem ismer meg. Én szeretem és az érzelmei alapján ő is szeretett, de most semmi. Az érzelmeit nem is érzem. Mintha taszítana, minket nem is lenne kíváncsi arra, hogy mi történt vele vagy bármire. Emlékszem mikor Maria átváltoztatott sok minden érdekelt és legalább két napig csak beszélgetünk arról, hogy mi lettem, hogy mit kell csinálnom. De Jillien nem! Kiment Esmével a konyhába hirtelen mindenki utánuk rohant. Én is mentem, mert nem figyeltem csak azt éreztem, hogy mindenki ideges és izgatott egyben. Emmett volt a legfurcsább, mintha valami kihívás elé állítottuk volna. Ahogy beértem őket azt hallom, hogy Esme faggatja Jillt.
- Ezt majd később megbeszéljük. Nem vagy szomjas?
- De, sőt nagyon is –mondtam és hatalmas szomjúság lett úrrá rajta olyan erős, hogy én is megszomjaztam.
- Mire vágysz? - jött be Bella.
- Most, mire vágyok? Egy jéghideg Colára - válaszolta.
- Jill, te most üdítőt akarsz inni? - kérdezte Rose.
- Miért mi mást?
- Valami nem stimmel, a szemei még, úgy ahogy zöldek, a bőre sem hideg és nincs vérszomja. Hallgassátok! Van szívverése! Nem értem, hogy mi történt akkor! - mondta apa aztán felviharzott a szobájába és bezárkózott. Esme és Jill elmentek fel az emeletre én meg leültem és magamat okoltam ezért, ami vele történt. Nem voltam elég gyors, vagy mi lehetett a baj? Nem hiszem el hogy ez történt vele. Most már illő lenne elbeszélgetnünk Peterrel, Emmett örülni fog neki. Érzem, hogy az ő keze van ebben, mert még szereti. De Em most ment el Rose-al vadászni majd, ha hazajön. Ő az ilyenekből nem szeret kimaradni. Na, és persze kell valaki, aki visszafog, hátha megölöm, mielőtt mondhatna valamit. Pont akkor jött le Esme a lépcsőn mikor indultam volna fel Jillhez remélve, hogy valamit megtudhatok legalább azt, hogy szeret e.
- Esme, Jillien fent van?
- Igen fiam, de hagyd most. Össze van zavarodva, nem ért semmit.
- Bocsáss meg anya tudod, hogy szeretlek, de most fel kell mennem hozzá - kikerültem és felsiettem a szobájába, de csak a hűlt helyét találtam. Éreztem két fajta vámpír szagát. Az egyik édes és émelyítő olyan, mint Alice-nek volt régen. A másik, mint egy nomád vámpíré, majd belém hasított a felismerés. Jill barátnője Alice, és ő volt vele a klubban a fiú pedig a barátja onnan tudta, hogy mit kell tenni, és hogy hova hozza. De ki ez, aki itt volt.
- Nem! - kiáltottam. Mire a család összes tagja bent volt Jillien szobájába.
- Jazz, mi a baj? - kérdezte Rose.
- Valaki elrabolta Jillt! De Alice is itt volt - mindenkin a meglepettséget éreztem kivéve egy embert méghozzá anyánkat. - Anya mit tudsz? - szegeztem hozzá a kérdésemet. Edward felmorgott, hogy vegyek vissza. De hogy? Ő is ilyen volt mikor Belláról volt szó.
- Fiam, nagyon sajnálom. Alice kereste meg Jillt. Nagyon jóba lettek, de ez nem változtat a véleményemen, hogy ő még attól a lányom. Sajnálom, de Jill odament aludni. Alice elhívta, felkészítő edzéseket tartott neki és Reednek, mert Jill megkérte, hogy változtassa át. De Alice nem ment bele. Viszont Reednek már nem sok kell, hogy az legyen ő volt az a srác, aki behozta. Jill sokat mesélt róla, boldog volt, nem akart megbántani téged és mást se. Ezért tartottuk titokban. Még én sem találkoztam vele. Sajnálom - mondta majd kirohant és Bella is, mert Alice a legjobb barátnője volt és úgy érzi most lecserélték Jillre.
Minden lány elment. Csak mi fiúk maradtunk megbeszéltük, hogy a farkasokat is bevonjuk a keresésbe. Könnyebben, nagyobb távon és remélhetőleg előbb meglesz.
Infók!
Sziasztok kedveskéim!
Látom nem akartok tovább olvasni! Úgy döntöttem hogy , ha meg is lesz azaz 1 komi akkor az nap felrakom a a fejit! De enm ehez kel a komi hanem a 11.fejihez. Mivel már kezdem úgy érezni hogy csak 2-3 ember olvassa! Amit köszönök nektek! De hova tüntek azok akik eddig komiztak?
Izelítő hogy mi is várható kövi fejiből, hátha meg jön a komi író kedvetek!
- Valami nem stimmel, a szemei még, úgy ahogy zöldek, a bőre sem hideg és nincs vérszomja. Hallgassátok! Van szívverése! Nem értem, hogy mi történt akkor! - mondta a doki aztán felviharzott a szobájába és bezárkózott. A többiek értetlenül álltak velem szembe, megkapva a Colámat megittam és egyedül maradtam a hölggyel, aki vigasztalt.
- Mi történt velem? - tettem fel a kérdést ismét.
- Nem tudom Jill, de ígérem Carlisle kideríti. De hívj Esmének - mondta majd felkísért a szobámba ahol magamra hagyott. Kerestem egy tükröt és nézegetni kezdtem magam.
Látom nem akartok tovább olvasni! Úgy döntöttem hogy , ha meg is lesz azaz 1 komi akkor az nap felrakom a a fejit! De enm ehez kel a komi hanem a 11.fejihez. Mivel már kezdem úgy érezni hogy csak 2-3 ember olvassa! Amit köszönök nektek! De hova tüntek azok akik eddig komiztak?
Izelítő hogy mi is várható kövi fejiből, hátha meg jön a komi író kedvetek!
- Valami nem stimmel, a szemei még, úgy ahogy zöldek, a bőre sem hideg és nincs vérszomja. Hallgassátok! Van szívverése! Nem értem, hogy mi történt akkor! - mondta a doki aztán felviharzott a szobájába és bezárkózott. A többiek értetlenül álltak velem szembe, megkapva a Colámat megittam és egyedül maradtam a hölggyel, aki vigasztalt.
- Mi történt velem? - tettem fel a kérdést ismét.
- Nem tudom Jill, de ígérem Carlisle kideríti. De hívj Esmének - mondta majd felkísért a szobámba ahol magamra hagyott. Kerestem egy tükröt és nézegetni kezdtem magam.
2010. december 15., szerda
11. fejezet
Drágáim!
Meghoztam a fejit. Remélem nem kell csalódjak bennetek! Ezt nem akartam nagyon érzelmesre inkább az eseményekre helyeztem a súly pontot. Bár lesz benne egy kevés érzelem de az nagyon kevés. Megismerkedhetünk Alice barátjával. De a történetükkel még mindig nem. De a többit a fejezetből megtudjátok!
Jó olvasást és komikat!
Puszi:
Stabby :)
Emmett szemszöge:
Visszatérve a vadászatról láttam, hogy Jill elment. Esme a kertben gondozza a virágokat, olyan szép, amikor leköti magát. Jasper pedig ismét olvas. Majd elindultam a lépcsőn felfelé Edwardék szobája előtt elhaladva hallottam, hogy ők sem unatkoznak. Nessie és Jake elmentek La Pushba, de vajon Rose most mit csinálhat? Biztos ismét vásárolni akar, vagy ruhákat válogat, vagy épp próbálgat. Mióta itt van Jill visszakaptam az én egyetlenemet. Bár ez a baleset amiben Jill elvetélt durva volt! Így se csíptem Petert, de most már nagyon irritáló! Kezdem unni, mivel már vámpír, majd jól elszórakozok vele. A szobaajtóba érve látom, hogy Rose mindent szétdobált és hisztérikusan morog olyan mintha nem is ő lenne, de Jill bármikor hazaérhet, le kell őt állítanom. Odamentem hozzá és megkérdeztem tőle mi a baja, de nem válaszolt csak fogta magát és lefeküdt az ágyra, mármint arra, ami megmaradt belőle. Most ez nem az én hibám, pedig általában miattam szokta így végezni.
- Rosalie! Mi a bajod? Válaszolj! - Mondtam neki ingerülten.
- Semmi hagyj békén! – Ordította, felvett a földről egy képet és simogatni kezdte.
Egy vámpír megbolondulhat? Tettem fel magamba a kérdést! Majd hallottam, ahogy Rosalie fogta magát és kiugrott az ablakon és már csak a lombok mozgását láttam. Nem akartam, hogy baja essen, de nem mentem utána. Jobb lesz mindenkinek, ha máshol tombolja ki magát. Kíváncsiságból megnéztem fotót és rájöttem, hogy ez Jill babájának az ultrahangja. Rosaliet jobban megviselte, mint Jillient.
- Szia Emmett! Hogy vagy? - kérdezte Jill.
- Szia Jillien. Köszönöm én jól! Rosalie elment itthonról majd jön – válaszoltam gyorsan ezzel is jelezve, hogy nem vagyok beszélgetős kedvembe.
- Rendben! Meg mondanád neki, hogy ma egy barátnőmnél alszom? Ne keressen, majd jövök - mondta és kilibegett az ajtón.
Nem várta meg azt, hogy megkérdezhessem milyen barátnő. Na, mindegy, majd ha haza jön. De Rose már úgy 2 órája ment el. Hol lehet? Én szeretem, de ha Jill nem depis akkor neki sem kéne annak lennie! Mi történhetett Jasperrel és Jillel tegnap. Hallottam, hogy Jill szívverése felgyorsult, ahogy a levegő vételének száma is. Lehet, hogy végre megtörtént? Na, most megyek, és ki faggatom drága öcsikémet! A lépcsőn leérve Jasper még mindig ott ült és a könyvet olvasta. Leugrottam mellé, amire csak egy hangos morgás volt a válasza.
- Mi van öcsi sajt medvéket hoztál a szobába, mert nagyon furcsa hangokat hallottam az éjjel - és rákacsintottam.
-Emmett! Sajna én nem vagyok most vicces kedvemben - morogta.
- Rendben öcskös! Akkor csak annyit mondj, hogy mi történt tegnap veled is Jillel? Enyhén felpörgetted a kiscsajt!
- Nem érted, hogy ehhez semmi közöd! - Morgott most már elég idegesen és felviharzott a szobájába.
Nem értem, ha nem vérszerinti rokonok, akkor is egyszerre van problémájuk! Gondolkoztam majd bejött Esme. Próbáltam higgadtnak tűnni vagy legalábbis nem full idegnek, mint ahogy a többiek.
- Mi a baj? - Kérdezte óvatosan majd leült a szembe lévő fotelba.
- Semmi, csak se Rose-al se Jazzel nem lehet beszélni. Nem tudom, mi van velük. Senki nem akar nekem mondani semmit.
- Figyelj Rose túl közel engedte magához Jillt, Jasper meg még nem jutott túl Alicen. Most hatalmas nyomás van rajtuk. Főleg a tegnapelőtti kis harc miatt. Tudod, hogy Jaspert mennyire bántotta, hogy Jillt kitépték a kezei közül, és persze a harc, amin meg kellet ölnünk azt a lányt, aki átváltoztatta Petert. De ő elmenekült Jill pedig elvetélt miatta. Rosalie a sajátjának képzelte Jill babáját. Szerette, amit egyikünknek sem szabad megengedni. Főleg, hogy ne legyenek úrrá rajtunk az emberi érzelmeink - szinte ittam a szavait.
Nem gondoltam erre. Főleg a Jazzes részre nem. Edward és Bella akkor jöttek le az emeletről mikor én elgondolkodtam Esme szavain. Mire hangos röhögésbe tört ki Edward, Bella bután nézett rá. Nessie és Jake akkor jöttek be az ajtón. Velük jött Paul is. A szoknyavadász, tényleg már csak rá van szükségünk. Nem szólok inkább semmit.
- Mi a baj Em? Te nem szoktál ilyen lenni - ugrott a nyakamba Nessie.
- Semmi csajszi! Most megyek. Megkeresem Rosaliet.
Jillien szemszöge:
Sajna nem történt semmi a levegővétel sem segített, mert most ő nem hagyta magát! Miért van ez, hogy aminek meg kell, történni az sose fog? Mikor kiment Jazz rezgett a telóm, egy ismeretlen szám volt. Nem tudtam ki az csak reménykedtem, hogy nem Peter. Egy kis várakozás után felvettem és egy halk selymes vékony hang szólt bele.
- Jillient Grant! Mi lenne, ha nem Peterre gondolnál? - kérdezte Alice.
- Szia! Mi újság?
- Semmi, nincs kedved ma nálunk aludni? Szeretnék valamit mondani.
- Miért?
- Csak van egy meglepetésem, aminek örülni fogsz főleg, hogy Reed találta ki. Akkor jössz?
- Persze de szólok előtte Rosalienak meg Esmenek.
Letetem a telefont és csak bámultam ki az ablakon. Azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy Alice Ryant még nem akarja átváltozatni. Majd elmentem Rose-ék szobájához. Hatalmas kupi közepén Emmett állt. Lehet, hogy összevesztek. Majd kiböktem, amit akartam.
- Szia Emmett! Hogy vagy?
- Szia Jillien. Köszönöm én jól! Rosalie elment itthonról majd jön.
- Rendben! Meg mondanád neki, hogy ma egy barátnőmnél alszom? Ne keressen. Majd haza jövök!
Majd lesiettem Esmehez aki a virágos kertben a virágokat gondozta. Egy darabig csak néztem, ahogy aprólékos kis finom mozdulatokkal rendezgeti őket. Olyan nyugodt volt, mint amilyen én voltam a balesett előtt. De Alice-nek hála meg se látszik rajtam, hogy volt egyáltalán ilyen bajom. Úgy döntöttem, hogy a tettek mezejére lépek és beszélek vele.
- Szia Esme!
- Szia Jill. Miben segíthetek?
- Szeretnék ma az egyik"barátnőmnél" aludni! - utalva Alicera.
- Rendben nyugodtan. Üdvözlöm a barátnődet - mosolygott majd folytatta.
Felmentem összepakolni a cuccaimat és felkaptam a táskámat, a kabátomat elindultam a város felé. Kb. 30 percet sétáltam mire megláttam Alice sárga Porsche-ját. Beültem a kocsiba és indultunk hozzájuk. Reed már kint várt a tornácon.
- Szia Jillien! - mosolygott.
-Szia, Reed! Milyen meglepi, van számomra?
- Majd meglátod.
- Értem. De mikor, már furdal a kíváncsiság!
- Az még várhat, előtte nektek vacsorázni kéne! Ha nem zavar, akkor én most elmennék és én is „vacsoráznék” - majd kiugrott az ablakon és eltűnt. Magunkra hagyva minket, bírom a barátját aranyos, de ő miért akar vámpír lenni? Majd hangot adva gondolataimnak megkérdeztem. - Reed te miért akarsz vámpír lenni?
- Mert szeretem Alice-t, nem akarom elveszíteni, mindig vele akarok maradni, de úgy nem megy, hogy én ember, ő meg vámpír.
- Értem, vagyis nagy a szerelem köztetek. Jasper engem elhanyagol. Szerintem, azért mert nem hiszi el, hogy nincs nagy bajom abból, hogy elvetéltem. Az a gyerek nem volt az enyém szerettem volna egyet, de így ahogy Peter viselkedik jobb neki hogy nem született meg. Tudom, hogy ez szörnyen hangzik, de nem lett volna szép boldog élete. Főleg hogy az apja egy vámpír. Én azért szeretnék vámpír lenni, hogy megölhessem őt, mert ezt tette velem.
- Jill, ne azért tedd, mert bosszúra szomjazol. Azzal csak ártasz magadnak. Figyelj, mi van akkor, ha megölöd, és ismét ember akarsz lenni? Nem tudsz ismét azzá válni, mindig vámpír maradsz.
- Tudom, de most ez a célom! A többit majd utána kitalálom – leültünk enni, vagyis túlzás hogy enni, mert az asztalon gyümölcsök voltak. Mintha valaki étrendet váltott volna nekünk. Kérdőn néztem Reedre, aki csak megvonta a vállát, majd megfogta a csuklómat és levezetett egy lépcsőn az alaksorba tátva maradt a szám nem hittem el, amit látok. Egy edzőterem volt Alice házának a pincéjében.
- Jössz? Alice nemsokára hazaér és kezdődhet az edzés- vigyorgott Reed.
- Milyen edzés?
- Hát az, ami kell, hogy vámpír legyen belőlünk. Vagy esetlen akarsz lenni. Abban egyetértek Alice-el, hogy jobb, ha felkészülünk előbb. Kezdjük harccal?- mondta majd felém ütött, amit még idejében kikerültem.
-Kezdjük! –kiáltottam majd egy jól célzott rúgással térde rúgtam, aminek az lett az eredménye, hogy Reed a földre került. Megijedtem és odamentem hozzá mire ő megfogta a bokámat és maga mellé rántott.
- Milyen figyelmetlen vagy!- majd felálltunk és folytattuk. Ütés-ütést követett sok lila és zöld folttal lettem gazdagabb. Bár Reed próbálta kikerülni az ütéseimet rajta is lett egy-kettő. Nem is vettem észre, hogy Alice visszajött minket figyel és mosolyog, de ha én Alice-t figyelem, akkor… és eddig jutottam a monológommal, mert ekkor Reed megütötte az arcomat. Na, tessék így jár, aki elmélkedik felrepedt a szám.
- Jill, sajnálom nem akartalak így megütni!
- Nem gond én nem figyeltem - majd felsegített mivel az ütés miatt a földre kerültem.
- Mivel tudnám jóvátenni?
- Egy bulival. Menjünk buliba - tettem fel az ajánlatot, amin Alice kapva kapott mivel még sosem voltak együtt buliba.
Felsiettünk a házba, barátnőm felöltöztetett valami különleges vagáns ruciba, de ő is jól nézet ki. Mikor belenéztem a tükörbe rájöttem, hogy ez nem én vagyok. Nem az a Jillien, aki régen voltam, nincs meg a babám a jegyesem, csak egy család, amiről nem tudok semmit. Egy férfi, akibe szerelmes vagyok, de még jóformán nem is ismerem. Erre elkezdtek hullani a könnyeim, és csak sírtam, és sírtam. Majd Alice hideg kezei öleltek át és hagyott hadd jöjjenek ki az érzelmeim. Nem akartam ezt a Cullen villában megtenni, nem szeretem, ha gyengének látnak, hisz nem vagyok az, tudom, hogy ilyenkor megengedhetem magamnak, de nem erős vagyok és túl leszek rajta. Csak kell, egy kis idő mire felépülök a traumámból. Remélem Rosaliet nem érintette meg nagyon ez az ügy, hisz azóta nem is beszéltem vele csak Alice-el kezdem őt elhanyagolni. El kéne neki is mondani. Mikor végre abbahagytam Alice bólintott, hogy ha gondolom, akkor elmondhatjuk Rosenak. Lementünk a kocsikhoz mivel Reed külön jött, és elindultunk a város felé. Láttam egy csomó vörös szemű férfit és nőt. Most már jobban figyelek a vámpírokra. Eddig azt hittem, hogy csak kontak lencsét hordanak, de nem ők vámpírok. Mit kereshetnek bent a városban?
- Vadásznak - törte meg a csendet Alice - Láttam, hogy meg akarod kérdezni mit, keresnek itt.
- Ja, jó! Bocsi mindig elfelejtem, hogy te is az vagy.
- Nem gond én sose tudnék embert bántani. Vannak még egy páran, akik ilyen életmódot élnek, mint én.
Hogy embert nem bántanak csak állatokat. Nem olyan jó, de legalább nem embert.
- Hogy érteted, hogy kevesen? - néztem rá kíváncsian majd eszembe jutott az álmom, amiben Rose megöl egy szarvast.
- Ezen a részen csak két család. A többi nomád. A városi klubokban felszedik a vacsorájukat, mintha csak azt akarnák majd kiérve a városból levadásszák őket.
- Két család? De te csak egyedül vagy.
- Denaliba van, az egyik család másikról nem beszélhetek.
Észrevettem a nyakláncát, olyan, mint Rose-é csak kisebb a fiúkon is láttam már ezt a mintát a csuklójukon. Vajon mit jelent? Alice csak bámult maga elé és vezetett. A klubba beérve Alice-el levettük a kabátot ő elment valami italt venni Reed elkísérte én meg maradtam a táncparketten. Ahogy kikerültek a látószögemből odalépet mellém egy magas férfi.
- Szia, szépségem! Jössz táncolni?
- Helló! Nem bocsi - próbáltam elmenni, de megrántotta a kezem.
- De jössz. Sőt feljössz velem a lakásomra – mondta, de megláttam a szemeit.
- Nem abban biztos lehetsz! Főleg ha a lakásod a városon kívül van az erdőben valahol! - morogtam rá.
- Csak nem a Cullen csajjal vagy? - fintorgott.
- De! Engedj el.
- Rendben akkor hagyok valami emléket neki rajtad! - mondta majd megharapta a nyakam.
A fájdalom végig járta a testemet. Próbáltam állva maradni, de nem ment. Alice visszatérve meglátta a harapást és azonnal kikísért a klubból nagyon gyorsan hajtott. Az utolsó mérföldön már Reed vitt. Alice-től kapott utasításokat betartva berontott a házba. Mindenki riadtan figyelte, ahogy letesz a nappaliba a kanapéra.
- Te kivagy? - morgott fel Edward.
- Ne, ő mentett meg, hagyjátok hadd menjen, egy vámpír megharapott. Hagyjatok, hadd változzak át! - könyörögtem Carlislenak.
- Az ki van zárva! Nem lehetsz vámpír! - mondta Rosalie.
- De én az akarok lenni! Meg fogom ölni Petert a baba és Hydra miatt - majd testem megfeszült.
- Nem! - ordított Jasper.
Oda hajolt a nyakamhoz ahol volt a harapás, és elkezdte szívni. Nagyon fájt jobban, mint amit eddig éreztem. Sikítottam, sírtam, és amit csak el lehet képzelni. Ilyen nagy fájdalmat sose éreztem. Észrevettem, hogy lassan elfogy a vérem éreztem, ahogy Jasper az utolsó cseppig kiszívja. Nem Jasper nem tenne, ilyet sose ölne meg. Hisz ő nem is vámpír, nem lehet az. Alice azért hagyta el, mert az lett és nem akarta bántani. Remélem csak ez az oka semmi más titok nincsen. Rosalie is elmondta volna, ha valami más lett volna. De éreztem, ahogy az utolsó cseppek távoznak a nyakamon keresztül.
- Jasper! Látom.
Meghoztam a fejit. Remélem nem kell csalódjak bennetek! Ezt nem akartam nagyon érzelmesre inkább az eseményekre helyeztem a súly pontot. Bár lesz benne egy kevés érzelem de az nagyon kevés. Megismerkedhetünk Alice barátjával. De a történetükkel még mindig nem. De a többit a fejezetből megtudjátok!
Jó olvasást és komikat!
Puszi:
Stabby :)
Emmett szemszöge:
Visszatérve a vadászatról láttam, hogy Jill elment. Esme a kertben gondozza a virágokat, olyan szép, amikor leköti magát. Jasper pedig ismét olvas. Majd elindultam a lépcsőn felfelé Edwardék szobája előtt elhaladva hallottam, hogy ők sem unatkoznak. Nessie és Jake elmentek La Pushba, de vajon Rose most mit csinálhat? Biztos ismét vásárolni akar, vagy ruhákat válogat, vagy épp próbálgat. Mióta itt van Jill visszakaptam az én egyetlenemet. Bár ez a baleset amiben Jill elvetélt durva volt! Így se csíptem Petert, de most már nagyon irritáló! Kezdem unni, mivel már vámpír, majd jól elszórakozok vele. A szobaajtóba érve látom, hogy Rose mindent szétdobált és hisztérikusan morog olyan mintha nem is ő lenne, de Jill bármikor hazaérhet, le kell őt állítanom. Odamentem hozzá és megkérdeztem tőle mi a baja, de nem válaszolt csak fogta magát és lefeküdt az ágyra, mármint arra, ami megmaradt belőle. Most ez nem az én hibám, pedig általában miattam szokta így végezni.
- Rosalie! Mi a bajod? Válaszolj! - Mondtam neki ingerülten.
- Semmi hagyj békén! – Ordította, felvett a földről egy képet és simogatni kezdte.
Egy vámpír megbolondulhat? Tettem fel magamba a kérdést! Majd hallottam, ahogy Rosalie fogta magát és kiugrott az ablakon és már csak a lombok mozgását láttam. Nem akartam, hogy baja essen, de nem mentem utána. Jobb lesz mindenkinek, ha máshol tombolja ki magát. Kíváncsiságból megnéztem fotót és rájöttem, hogy ez Jill babájának az ultrahangja. Rosaliet jobban megviselte, mint Jillient.
- Szia Emmett! Hogy vagy? - kérdezte Jill.
- Szia Jillien. Köszönöm én jól! Rosalie elment itthonról majd jön – válaszoltam gyorsan ezzel is jelezve, hogy nem vagyok beszélgetős kedvembe.
- Rendben! Meg mondanád neki, hogy ma egy barátnőmnél alszom? Ne keressen, majd jövök - mondta és kilibegett az ajtón.
Nem várta meg azt, hogy megkérdezhessem milyen barátnő. Na, mindegy, majd ha haza jön. De Rose már úgy 2 órája ment el. Hol lehet? Én szeretem, de ha Jill nem depis akkor neki sem kéne annak lennie! Mi történhetett Jasperrel és Jillel tegnap. Hallottam, hogy Jill szívverése felgyorsult, ahogy a levegő vételének száma is. Lehet, hogy végre megtörtént? Na, most megyek, és ki faggatom drága öcsikémet! A lépcsőn leérve Jasper még mindig ott ült és a könyvet olvasta. Leugrottam mellé, amire csak egy hangos morgás volt a válasza.
- Mi van öcsi sajt medvéket hoztál a szobába, mert nagyon furcsa hangokat hallottam az éjjel - és rákacsintottam.
-Emmett! Sajna én nem vagyok most vicces kedvemben - morogta.
- Rendben öcskös! Akkor csak annyit mondj, hogy mi történt tegnap veled is Jillel? Enyhén felpörgetted a kiscsajt!
- Nem érted, hogy ehhez semmi közöd! - Morgott most már elég idegesen és felviharzott a szobájába.
Nem értem, ha nem vérszerinti rokonok, akkor is egyszerre van problémájuk! Gondolkoztam majd bejött Esme. Próbáltam higgadtnak tűnni vagy legalábbis nem full idegnek, mint ahogy a többiek.
- Mi a baj? - Kérdezte óvatosan majd leült a szembe lévő fotelba.
- Semmi, csak se Rose-al se Jazzel nem lehet beszélni. Nem tudom, mi van velük. Senki nem akar nekem mondani semmit.
- Figyelj Rose túl közel engedte magához Jillt, Jasper meg még nem jutott túl Alicen. Most hatalmas nyomás van rajtuk. Főleg a tegnapelőtti kis harc miatt. Tudod, hogy Jaspert mennyire bántotta, hogy Jillt kitépték a kezei közül, és persze a harc, amin meg kellet ölnünk azt a lányt, aki átváltoztatta Petert. De ő elmenekült Jill pedig elvetélt miatta. Rosalie a sajátjának képzelte Jill babáját. Szerette, amit egyikünknek sem szabad megengedni. Főleg, hogy ne legyenek úrrá rajtunk az emberi érzelmeink - szinte ittam a szavait.
Nem gondoltam erre. Főleg a Jazzes részre nem. Edward és Bella akkor jöttek le az emeletről mikor én elgondolkodtam Esme szavain. Mire hangos röhögésbe tört ki Edward, Bella bután nézett rá. Nessie és Jake akkor jöttek be az ajtón. Velük jött Paul is. A szoknyavadász, tényleg már csak rá van szükségünk. Nem szólok inkább semmit.
- Mi a baj Em? Te nem szoktál ilyen lenni - ugrott a nyakamba Nessie.
- Semmi csajszi! Most megyek. Megkeresem Rosaliet.
Jillien szemszöge:
Sajna nem történt semmi a levegővétel sem segített, mert most ő nem hagyta magát! Miért van ez, hogy aminek meg kell, történni az sose fog? Mikor kiment Jazz rezgett a telóm, egy ismeretlen szám volt. Nem tudtam ki az csak reménykedtem, hogy nem Peter. Egy kis várakozás után felvettem és egy halk selymes vékony hang szólt bele.
- Jillient Grant! Mi lenne, ha nem Peterre gondolnál? - kérdezte Alice.
- Szia! Mi újság?
- Semmi, nincs kedved ma nálunk aludni? Szeretnék valamit mondani.
- Miért?
- Csak van egy meglepetésem, aminek örülni fogsz főleg, hogy Reed találta ki. Akkor jössz?
- Persze de szólok előtte Rosalienak meg Esmenek.
Letetem a telefont és csak bámultam ki az ablakon. Azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy Alice Ryant még nem akarja átváltozatni. Majd elmentem Rose-ék szobájához. Hatalmas kupi közepén Emmett állt. Lehet, hogy összevesztek. Majd kiböktem, amit akartam.
- Szia Emmett! Hogy vagy?
- Szia Jillien. Köszönöm én jól! Rosalie elment itthonról majd jön.
- Rendben! Meg mondanád neki, hogy ma egy barátnőmnél alszom? Ne keressen. Majd haza jövök!
Majd lesiettem Esmehez aki a virágos kertben a virágokat gondozta. Egy darabig csak néztem, ahogy aprólékos kis finom mozdulatokkal rendezgeti őket. Olyan nyugodt volt, mint amilyen én voltam a balesett előtt. De Alice-nek hála meg se látszik rajtam, hogy volt egyáltalán ilyen bajom. Úgy döntöttem, hogy a tettek mezejére lépek és beszélek vele.
- Szia Esme!
- Szia Jill. Miben segíthetek?
- Szeretnék ma az egyik"barátnőmnél" aludni! - utalva Alicera.
- Rendben nyugodtan. Üdvözlöm a barátnődet - mosolygott majd folytatta.
Felmentem összepakolni a cuccaimat és felkaptam a táskámat, a kabátomat elindultam a város felé. Kb. 30 percet sétáltam mire megláttam Alice sárga Porsche-ját. Beültem a kocsiba és indultunk hozzájuk. Reed már kint várt a tornácon.
- Szia Jillien! - mosolygott.
-Szia, Reed! Milyen meglepi, van számomra?
- Majd meglátod.
- Értem. De mikor, már furdal a kíváncsiság!
- Az még várhat, előtte nektek vacsorázni kéne! Ha nem zavar, akkor én most elmennék és én is „vacsoráznék” - majd kiugrott az ablakon és eltűnt. Magunkra hagyva minket, bírom a barátját aranyos, de ő miért akar vámpír lenni? Majd hangot adva gondolataimnak megkérdeztem. - Reed te miért akarsz vámpír lenni?
- Mert szeretem Alice-t, nem akarom elveszíteni, mindig vele akarok maradni, de úgy nem megy, hogy én ember, ő meg vámpír.
- Értem, vagyis nagy a szerelem köztetek. Jasper engem elhanyagol. Szerintem, azért mert nem hiszi el, hogy nincs nagy bajom abból, hogy elvetéltem. Az a gyerek nem volt az enyém szerettem volna egyet, de így ahogy Peter viselkedik jobb neki hogy nem született meg. Tudom, hogy ez szörnyen hangzik, de nem lett volna szép boldog élete. Főleg hogy az apja egy vámpír. Én azért szeretnék vámpír lenni, hogy megölhessem őt, mert ezt tette velem.
- Jill, ne azért tedd, mert bosszúra szomjazol. Azzal csak ártasz magadnak. Figyelj, mi van akkor, ha megölöd, és ismét ember akarsz lenni? Nem tudsz ismét azzá válni, mindig vámpír maradsz.
- Tudom, de most ez a célom! A többit majd utána kitalálom – leültünk enni, vagyis túlzás hogy enni, mert az asztalon gyümölcsök voltak. Mintha valaki étrendet váltott volna nekünk. Kérdőn néztem Reedre, aki csak megvonta a vállát, majd megfogta a csuklómat és levezetett egy lépcsőn az alaksorba tátva maradt a szám nem hittem el, amit látok. Egy edzőterem volt Alice házának a pincéjében.
- Jössz? Alice nemsokára hazaér és kezdődhet az edzés- vigyorgott Reed.
- Milyen edzés?
- Hát az, ami kell, hogy vámpír legyen belőlünk. Vagy esetlen akarsz lenni. Abban egyetértek Alice-el, hogy jobb, ha felkészülünk előbb. Kezdjük harccal?- mondta majd felém ütött, amit még idejében kikerültem.
-Kezdjük! –kiáltottam majd egy jól célzott rúgással térde rúgtam, aminek az lett az eredménye, hogy Reed a földre került. Megijedtem és odamentem hozzá mire ő megfogta a bokámat és maga mellé rántott.
- Milyen figyelmetlen vagy!- majd felálltunk és folytattuk. Ütés-ütést követett sok lila és zöld folttal lettem gazdagabb. Bár Reed próbálta kikerülni az ütéseimet rajta is lett egy-kettő. Nem is vettem észre, hogy Alice visszajött minket figyel és mosolyog, de ha én Alice-t figyelem, akkor… és eddig jutottam a monológommal, mert ekkor Reed megütötte az arcomat. Na, tessék így jár, aki elmélkedik felrepedt a szám.
- Jill, sajnálom nem akartalak így megütni!
- Nem gond én nem figyeltem - majd felsegített mivel az ütés miatt a földre kerültem.
- Mivel tudnám jóvátenni?
- Egy bulival. Menjünk buliba - tettem fel az ajánlatot, amin Alice kapva kapott mivel még sosem voltak együtt buliba.
Felsiettünk a házba, barátnőm felöltöztetett valami különleges vagáns ruciba, de ő is jól nézet ki. Mikor belenéztem a tükörbe rájöttem, hogy ez nem én vagyok. Nem az a Jillien, aki régen voltam, nincs meg a babám a jegyesem, csak egy család, amiről nem tudok semmit. Egy férfi, akibe szerelmes vagyok, de még jóformán nem is ismerem. Erre elkezdtek hullani a könnyeim, és csak sírtam, és sírtam. Majd Alice hideg kezei öleltek át és hagyott hadd jöjjenek ki az érzelmeim. Nem akartam ezt a Cullen villában megtenni, nem szeretem, ha gyengének látnak, hisz nem vagyok az, tudom, hogy ilyenkor megengedhetem magamnak, de nem erős vagyok és túl leszek rajta. Csak kell, egy kis idő mire felépülök a traumámból. Remélem Rosaliet nem érintette meg nagyon ez az ügy, hisz azóta nem is beszéltem vele csak Alice-el kezdem őt elhanyagolni. El kéne neki is mondani. Mikor végre abbahagytam Alice bólintott, hogy ha gondolom, akkor elmondhatjuk Rosenak. Lementünk a kocsikhoz mivel Reed külön jött, és elindultunk a város felé. Láttam egy csomó vörös szemű férfit és nőt. Most már jobban figyelek a vámpírokra. Eddig azt hittem, hogy csak kontak lencsét hordanak, de nem ők vámpírok. Mit kereshetnek bent a városban?
- Vadásznak - törte meg a csendet Alice - Láttam, hogy meg akarod kérdezni mit, keresnek itt.
- Ja, jó! Bocsi mindig elfelejtem, hogy te is az vagy.
- Nem gond én sose tudnék embert bántani. Vannak még egy páran, akik ilyen életmódot élnek, mint én.
Hogy embert nem bántanak csak állatokat. Nem olyan jó, de legalább nem embert.
- Hogy érteted, hogy kevesen? - néztem rá kíváncsian majd eszembe jutott az álmom, amiben Rose megöl egy szarvast.
- Ezen a részen csak két család. A többi nomád. A városi klubokban felszedik a vacsorájukat, mintha csak azt akarnák majd kiérve a városból levadásszák őket.
- Két család? De te csak egyedül vagy.
- Denaliba van, az egyik család másikról nem beszélhetek.
Észrevettem a nyakláncát, olyan, mint Rose-é csak kisebb a fiúkon is láttam már ezt a mintát a csuklójukon. Vajon mit jelent? Alice csak bámult maga elé és vezetett. A klubba beérve Alice-el levettük a kabátot ő elment valami italt venni Reed elkísérte én meg maradtam a táncparketten. Ahogy kikerültek a látószögemből odalépet mellém egy magas férfi.
- Szia, szépségem! Jössz táncolni?
- Helló! Nem bocsi - próbáltam elmenni, de megrántotta a kezem.
- De jössz. Sőt feljössz velem a lakásomra – mondta, de megláttam a szemeit.
- Nem abban biztos lehetsz! Főleg ha a lakásod a városon kívül van az erdőben valahol! - morogtam rá.
- Csak nem a Cullen csajjal vagy? - fintorgott.
- De! Engedj el.
- Rendben akkor hagyok valami emléket neki rajtad! - mondta majd megharapta a nyakam.
A fájdalom végig járta a testemet. Próbáltam állva maradni, de nem ment. Alice visszatérve meglátta a harapást és azonnal kikísért a klubból nagyon gyorsan hajtott. Az utolsó mérföldön már Reed vitt. Alice-től kapott utasításokat betartva berontott a házba. Mindenki riadtan figyelte, ahogy letesz a nappaliba a kanapéra.
- Te kivagy? - morgott fel Edward.
- Ne, ő mentett meg, hagyjátok hadd menjen, egy vámpír megharapott. Hagyjatok, hadd változzak át! - könyörögtem Carlislenak.
- Az ki van zárva! Nem lehetsz vámpír! - mondta Rosalie.
- De én az akarok lenni! Meg fogom ölni Petert a baba és Hydra miatt - majd testem megfeszült.
- Nem! - ordított Jasper.
Oda hajolt a nyakamhoz ahol volt a harapás, és elkezdte szívni. Nagyon fájt jobban, mint amit eddig éreztem. Sikítottam, sírtam, és amit csak el lehet képzelni. Ilyen nagy fájdalmat sose éreztem. Észrevettem, hogy lassan elfogy a vérem éreztem, ahogy Jasper az utolsó cseppig kiszívja. Nem Jasper nem tenne, ilyet sose ölne meg. Hisz ő nem is vámpír, nem lehet az. Alice azért hagyta el, mert az lett és nem akarta bántani. Remélem csak ez az oka semmi más titok nincsen. Rosalie is elmondta volna, ha valami más lett volna. De éreztem, ahogy az utolsó cseppek távoznak a nyakamon keresztül.
- Jasper! Látom.
2010. december 14., kedd
Kompromisszum!
Drágáim!
Mivel egy nap alatt össze jöttek a komik és volt benne olyan amit nem r.o írt főleg h kritika volt amit díjazok így ha még 2-3 komit írtok akkor felrakom a friss fejit! Ami érzelmekben és eseményekben lesz gazdag! Sok minden történik!
Egy kis ízelítő:
Felmentem összepakolni a cuccaimat és felkaptam a táskámat, a kabátomat elindultam a város felé. Kb. 30 percet sétáltam mire megláttam Alice sárga Porsche-ját. Beültem a kocsiba és indultunk hozzájuk. Reed már kint várt a tornácon.
- Szia Jillien! - mosolygott.
- Szia, Reed! Milyen meglepi, van számomra?
- Majd meglátod.
- Értem. De mikor, már furdal a kíváncsiság!
- Az még várhat, előtte nektek vacsorázni kéne! Ha nem zavar, akkor én most elmennék és én is „vacsoráznék” - majd kiugrott az ablakon és eltűnt. Magunkra hagyva minket, bírom a barátját aranyos, de ő miért akar vámpír lenni? Majd hangot adva gondolataimnak megkérdeztem. - Reed te miért akarsz vámpír lenni?
- Mert szeretem Alicet, nem akarom elveszíteni, mindig vele akarok maradni, de úgy nem megy, hogy én ember, ő meg vámpír.
Mivel egy nap alatt össze jöttek a komik és volt benne olyan amit nem r.o írt főleg h kritika volt amit díjazok így ha még 2-3 komit írtok akkor felrakom a friss fejit! Ami érzelmekben és eseményekben lesz gazdag! Sok minden történik!
Egy kis ízelítő:
Felmentem összepakolni a cuccaimat és felkaptam a táskámat, a kabátomat elindultam a város felé. Kb. 30 percet sétáltam mire megláttam Alice sárga Porsche-ját. Beültem a kocsiba és indultunk hozzájuk. Reed már kint várt a tornácon.
- Szia Jillien! - mosolygott.
- Szia, Reed! Milyen meglepi, van számomra?
- Majd meglátod.
- Értem. De mikor, már furdal a kíváncsiság!
- Az még várhat, előtte nektek vacsorázni kéne! Ha nem zavar, akkor én most elmennék és én is „vacsoráznék” - majd kiugrott az ablakon és eltűnt. Magunkra hagyva minket, bírom a barátját aranyos, de ő miért akar vámpír lenni? Majd hangot adva gondolataimnak megkérdeztem. - Reed te miért akarsz vámpír lenni?
- Mert szeretem Alicet, nem akarom elveszíteni, mindig vele akarok maradni, de úgy nem megy, hogy én ember, ő meg vámpír.
2010. december 12., vasárnap
Friss!
Helló kedves Olvasóim!
Fel raktam a 10 fejit! De van mellé rosz hírem is!
Sajnálom de ma nagyon rosz napom van/volt. Igy a Tündivel egyetértve én is úgy döntöttem hogy nem fogok frissíteni csak akkor ha lesz 5!!! db komi.
Ez van sajnálom de én kiteszem szívemet lelkemet hogy olvashassatok ti meg nem tudtok 3-4 kominál többet össze hozni!!! Bakker nem fog az a szerencsétlen billentyűzet elkopni!!!! Már elegem van azzal h írnak azok akiket szeretek. Ne értsétek félre a többieket is szeretem de ez nem megoldás h a fejikkel foglalkozom a Vizsgáim helyet én egyetemista vagyok és nem álltalános iskolás!! Tudom nem kéne panaszkodjak. De nem bírom ki!! Nem haltok bele 1 sorba csak annyi is elég lenne hogy "szép volt" vagy "tetszet" nem sok de nekem ez is jól esik. Imádom AliceHale-t Tündit és természetesen az Ismeretlent aki mindig ír. Sajna nem tok nevet igy nem tudlak megnevezni!!!
Na mindegy csak szólok h ez volt az utolsó feji ami meg volt elöre írva ugy h még véletlenűl se tudnék felrakni ideje elött,mert a Tündinek is idő kell mire átnézni mert ő a Bétám ami azért kell mert Diszlexiás vagyok.
Ha valami gond van vagy valami nem tetszik "komiba" Jellezétek. Remélem azért azt tudjátok hogy hol is kell írni azt a szerencsétlen komit. Mert ha nem akkor csak szóljatok segítek!! Csak ha nem szóltok akkor sajna nem megy mert nem vagyok Edward!!!
Azért szeretlek titekett:
Stabby :)
Fel raktam a 10 fejit! De van mellé rosz hírem is!
Sajnálom de ma nagyon rosz napom van/volt. Igy a Tündivel egyetértve én is úgy döntöttem hogy nem fogok frissíteni csak akkor ha lesz 5!!! db komi.
Ez van sajnálom de én kiteszem szívemet lelkemet hogy olvashassatok ti meg nem tudtok 3-4 kominál többet össze hozni!!! Bakker nem fog az a szerencsétlen billentyűzet elkopni!!!! Már elegem van azzal h írnak azok akiket szeretek. Ne értsétek félre a többieket is szeretem de ez nem megoldás h a fejikkel foglalkozom a Vizsgáim helyet én egyetemista vagyok és nem álltalános iskolás!! Tudom nem kéne panaszkodjak. De nem bírom ki!! Nem haltok bele 1 sorba csak annyi is elég lenne hogy "szép volt" vagy "tetszet" nem sok de nekem ez is jól esik. Imádom AliceHale-t Tündit és természetesen az Ismeretlent aki mindig ír. Sajna nem tok nevet igy nem tudlak megnevezni!!!
Na mindegy csak szólok h ez volt az utolsó feji ami meg volt elöre írva ugy h még véletlenűl se tudnék felrakni ideje elött,mert a Tündinek is idő kell mire átnézni mert ő a Bétám ami azért kell mert Diszlexiás vagyok.
Ha valami gond van vagy valami nem tetszik "komiba" Jellezétek. Remélem azért azt tudjátok hogy hol is kell írni azt a szerencsétlen komit. Mert ha nem akkor csak szóljatok segítek!! Csak ha nem szóltok akkor sajna nem megy mert nem vagyok Edward!!!
Azért szeretlek titekett:
Stabby :)
10. fejezet
Jasper letett az ágyra majd elsimította a hajam közelebb hajolt, szinte a szívemet a torkomban érzetem. Annyira akartam, hogy megcsókoljon, hogy szinte majd kiugrott a helyéről. Ekkor eszembe jutott Peter. Mennyire utálom, hogy mindig ilyenkor ugranak be az ilyenek!
– Ne! Nem hevertem még ki Petert! - mondtam majd úgy csináltam, mint aki álmos és lefeküdtem az ágyban. Halottam, ahogy Jasper ki megy a szobából és le a lépcsőn aztán csapódott az ajtó.
Jaspernek mi a baja? Én tehetek róla? Nem hagyhatom, hogy elmenjen! Folytattam az aggódást. Felkaptam a kabátomat és indultam is lefelé a lépcsőn, de szembetaláltam magam Nessie-vel és Jake-el.
– Szia Jill. Hova mész? - kérdezték óvatosan. Mintha nem tudnák! Komolyan hova máshova mennék, mint Jasper után?
– Jasper elment és utána! Félreértette az egészet! - mondtam és megpróbáltam őket kikerülni.
– Ne, menj, hagyd lenyugodni! - mondta Nessie.
– Sajnálom, de megyek, ha tetszik, ha nem! - mondtam Jake-et félrelökve, aztán lefutottam a lépcsőn ki a házból. A garázsban nem volt a motorja. Ezek szerint autóval kell mennem, de a kulcs a szobába van!
Visszarohantam majd ismét egy párba ütköztem. Most Edward és Bella jöttek velem szembe. Ők nem szóltak mintha hallották volna, hogy csak ne kérdezzenek semmit!
Na, jó már meg van, a kulcs akkor mehetek. Kint tanácstalanul álltam a sírás kerülgetett, hirtelen eszembe jutott a sikátor. Nem tudom miért a város felé vettem az irányt. Miért ne alapból vonzom, a veszélyt, de egyszer úgyis meghalok valamibe! Pont egy sikátorban kell mennem! Nagyon jó lesz, és ha letelik a 9 hónap, akkor tuti megölnek hisz Peter megígérte. Na, mindegy most Jasper a fontos és hogy merre lehet.
Majd hirtelen egy árny sietett el mellettem. Megijedtem ki lehet az?? Aztán megláttam Petert a kocsi motorháztetején. Annyira megrémültem, hogy elrántottam a kormányt. Ziháltam nem kaptam levegőt. Egy másik árny lerántotta őt a kocsiról, de már késő volt az autó egyenesen egy fa felé tartott. Nagy csattanást hallottam és már csak a nyilallást éreztem a hasamba. Egy hatalmas sikoly ennyit tudtam még tenni. A másik árny hirtelen ott termett mellettem.
– Szia! Kiszedlek! – mondta és elkezdte az ajtót nyitogatni. - Figyelj beszélned, kell hozzám. Nem szabad besokkolnod! Segítek neked! – mondta, de az ajtót nem tudta kinyitni így letépte.
– Rendben! - válaszoltam és ismét éreztem a fájdalmat.
– Ez most kellemetlen lesz! Mi a neved? Honnan indultál hajnali 2-kor és hova tartottál?
– ÁÁÁÁ! Ez fájt. A Cullen villából jöttem és a városba tartottam! – mondtam, de egyből a hasamhoz kaptam.
– Sajnálom, valahogy ki kellett vegyelek! Minden rendben?
– Nem fáj a kezem és a hasam.
– A kezed az eltört a hasad meg vérzik.
– Micsoda? - hirtelen lenézve megláttam a rengeteg vért. Nem ez nem lehet. Peter megölte a babánkat. Ezt még megbosszulom!
– Miért?
– Terhes vagyok! Vagyis voltam!
– Akkor beviszlek egy kórházba.
– Ne vigyél inkább a Cullen villába.
– Nem azt nem tehetem!
– Hogy mi van? Miért nem?
– Mert a vámpír üldözött és meg akar találni! Elviszlek egy biztonságos helyre.
– Nem és nem! Én a Cullen villába akarok menni!
– Sajnálom, de ő egy vadász és te vagy az áldozata!
– Nem érdekel! A családdal akarok lenni. Jaspert akarom látni. Még nem is tudja, hogy szeretem, és nem halhatok meg anélkül, hogy elmondanám!
– Sajnálom, de ezt most meg kell értened! - egy erős ütést mért a hátamra aztán elsötétült minden!
Úgy 3 óra múlva tértem magamhoz. A ruháimat elégették, mert éreztem a füst szagot megláttam, ahogy egy lány pakolja be a tűzbe.
– Hé! Azok a ruháim! - mondtam neki dühösen.
– Felébredtél? Sajnálom, de el kellet, valahogy hoznom téged. A ruháidat meg úgy se tudnád felvenni, mert véresek és mocskosak voltak.
– Remek. Akkor miben leszek, és hol vagyok?
- Irina adott ruhát. Denaliba vagy! Én Eleazar vagyok. Cullenek a legjobb barátaink. Ne aggódj jó kezekben vagy és már elindultak érted. De van egy rossz hírem. - kezdte el, de tudtam, hogy mit akar.
– A baba? Igaz? Nem élte túl?? - vált hisztérikussá a hangom.
– Nagyon sajnálom. - lehajtotta a fejét. Éreztem, hogy Peterrel nem lehet alkudni. Alice sem hitte volna, hogy ez megtörténik.
Nagy merengésemben megláttam egy lányt, aki morogni kezdet.
– Tanya maradj!
– Maradjak, hisz itt van Bella is! - mondta nagy undorral.
– Hagyd békén Bellát! – ordibáltam rá.
– Miért mit csinálsz?
- Majd meglátod!
Egyszer csak belépett az ajtón Jasper, Rosalie, Emmett, Edward és Bella. Jasper szélsebesen futott hozzám.
– Annyira sajnálom! Jól vagy?
– Jasper! Igen jól vagyok. Az a szemét Peter, miatta elvetéltem. De megbosszulom.
– Nyugi Jill. Nem tudod hisz ő vámpír te meg ember.
– Jasper! Amit tegnap este szerettél volna…- mondtam majd közelebb húzódtam és csak vártam.
– Jillien hazaviszlek! – mondta. Miután felkapott, a takarót az egyik lány levette és már a kocsinál is voltunk. Rosalie beült hátra velem Emmett vezetett Jasper meg másodpercenként nézett felém.
– Jillien! Úgy sajnálom! Nem akartalak bajba sodorni. – marcangolta magát lehajtott fejjel.
– Jasper nem te voltál, hanem Peter. Eleazar nem ölte meg majd én! Vámpír leszek és megölöm!
– Kicsim, hogy akarsz vámpír lenni?
– Tényleg, hogy? - kérdezték a többiek is.
Nem válaszoltam hisz én ismerek vámpírt, aki szívesen segít nekem. Nem mondhatom el nekik, mert megígértem. De Alice biztosan segít. Hazaérve ott volt mindenki. Gyors kupaktanács után úgy döntöttek, hogy maradhatok örökre a házban, vagyis ide költözök. A fiúk vállalták a pakolást. Addig én elmentem és kerestem az erdőben egy félre eső kis helyet. Találtam is egy szép tisztást. Majd kiáltottam egyet.
– Alice! - nem kellett sokat várnom kb. fél perc után kilépett a sűrűből egy férfivel.
– Szia! Sajnálom, de láttam, hogy Eleazar megy így nem léphetem közbe! Nagyon sajnálom.
– Nem kell, hagyd csak. Szeretnék kérni valamit.
– Mit?
- Változtass át! Szeretnék vámpír lenni!
– Nem ezt, nem tudom teljesíteni!
– Miért? Meg akarom ölni Petert, és ha emberként nem megy, akkor én is az leszek.
– Nem Jasper sokat jelentett és Rosalie is, nem tehetem meg velük!
– De ezt miattam csináld nem miattuk.
– Nem sajnálom. Ő a barátom Reed.
 |
| Alice pasija |
– Helló! Jill vagyok!
– Szia, én Reed. Már sokat halottam rólad.
– Figyelj, a másik ötleted viszont tetszik!
– Honnan tudod az ötleteimet?
– A jövőbe látok. Vannak vámpírok, akiknek különös képességeik vannak.
– Értem. Melyik tetszik?
– A vagány! Segítek neked vagány csajszit faragni magadból! - mondta majd elindultunk emberi tempóba a fák felé. Ott állt az autójuk. - Gyere, megyünk vásárolni! - elmentünk és egy csomó ruhát és kiegészítőt választottunk. Hazaérve mindenemet eldobtam.
Helyette bepakoltam a szenvedélyesebb cuccokat, kiegészítőket. Meglepődtem mennyire élveztem a napot, amit Alice-el tölthettem. Még meg se kérdeztem, hogy miért szakítottak Jasperrel. Nem baj, majd legközelebb. Holnap úgyis 10 körül találkozunk a tisztáson, mert mutatni akar egy-két dolgot és hoz valami meglepetést is. Ekkor Jasper lépett be a szobámba.
– Jill. Beszélhetnénk?
– Természetesen.
– Mit művelsz? Hol vannak a ruhák és a babacuccok?
– Megváltozok, majd meglátod, milyen leszek. A baba dolgait meg eldobtam. Úgy, mint az emlékeimet.
Mondtam aztán lefeküdtem az ágyra és csak néztem, ahogy ott áll és engem bámul. Mi lenne, ha most azonnal rávetném magam? Vajon ellenállna? Vagy nem? Milyen lehet vele csókolózni? Vagy éppen az, ha vagány leszek, megcsinálom! Jutottam dűlőre, de Jasper odalépett és leült az ágyra. Hozzám hajolt, vennem kellett egy mély levegőt, mert érezni akartam minden egyes porcikáját majd…
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)