10. fejezet

Jasper letett az ágyra majd elsimította a hajam közelebb hajolt, szinte a szívemet a torkomban érzetem. Annyira akartam, hogy megcsókoljon, hogy szinte majd kiugrott a helyéről. Ekkor eszembe jutott Peter. Mennyire utálom, hogy mindig ilyenkor ugranak be az ilyenek!

– Ne! Nem hevertem még ki Petert! - mondtam majd úgy csináltam, mint aki álmos és lefeküdtem az ágyban. Halottam, ahogy Jasper ki megy a szobából és le a lépcsőn aztán csapódott az ajtó.

Jaspernek mi a baja? Én tehetek róla? Nem hagyhatom, hogy elmenjen! Folytattam az aggódást. Felkaptam a kabátomat és indultam is lefelé a lépcsőn, de szembetaláltam magam Nessie-vel és Jake-el.

– Szia Jill. Hova mész? - kérdezték óvatosan. Mintha nem tudnák! Komolyan hova máshova mennék, mint Jasper után?

– Jasper elment és utána! Félreértette az egészet! - mondtam és megpróbáltam őket kikerülni.

– Ne, menj, hagyd lenyugodni! - mondta Nessie.

– Sajnálom, de megyek, ha tetszik, ha nem! - mondtam Jake-et félrelökve, aztán lefutottam a lépcsőn ki a házból. A garázsban nem volt a motorja. Ezek szerint autóval kell mennem, de a kulcs a szobába van!

Visszarohantam majd ismét egy párba ütköztem. Most Edward és Bella jöttek velem szembe. Ők nem szóltak mintha hallották volna, hogy csak ne kérdezzenek semmit!

Na, jó már meg van, a kulcs akkor mehetek. Kint tanácstalanul álltam a sírás kerülgetett, hirtelen eszembe jutott a sikátor. Nem tudom miért a város felé vettem az irányt. Miért ne alapból vonzom, a veszélyt, de egyszer úgyis meghalok valamibe! Pont egy sikátorban kell mennem! Nagyon jó lesz, és ha letelik a 9 hónap, akkor tuti megölnek hisz Peter megígérte. Na, mindegy most Jasper a fontos és hogy merre lehet.

Majd hirtelen egy árny sietett el mellettem. Megijedtem ki lehet az?? Aztán megláttam Petert a kocsi motorháztetején. Annyira megrémültem, hogy elrántottam a kormányt. Ziháltam nem kaptam levegőt. Egy másik árny lerántotta őt a kocsiról, de már késő volt az autó egyenesen egy fa felé tartott. Nagy csattanást hallottam és már csak a nyilallást éreztem a hasamba. Egy hatalmas sikoly ennyit tudtam még tenni. A másik árny hirtelen ott termett mellettem.

– Szia! Kiszedlek! – mondta és elkezdte az ajtót nyitogatni. - Figyelj beszélned, kell hozzám. Nem szabad besokkolnod! Segítek neked! – mondta, de az ajtót nem tudta kinyitni így letépte.

– Rendben! - válaszoltam és ismét éreztem a fájdalmat.

– Ez most kellemetlen lesz! Mi a neved? Honnan indultál hajnali 2-kor és hova tartottál?

– ÁÁÁÁ! Ez fájt. A Cullen villából jöttem és a városba tartottam! – mondtam, de egyből a hasamhoz kaptam.

– Sajnálom, valahogy ki kellett vegyelek! Minden rendben?

– Nem fáj a kezem és a hasam.

– A kezed az eltört a hasad meg vérzik.

– Micsoda? - hirtelen lenézve megláttam a rengeteg vért. Nem ez nem lehet. Peter megölte a babánkat. Ezt még megbosszulom!

– Miért?

– Terhes vagyok! Vagyis voltam!

– Akkor beviszlek egy kórházba.

– Ne vigyél inkább a Cullen villába.

– Nem azt nem tehetem!

– Hogy mi van? Miért nem?

– Mert a vámpír üldözött és meg akar találni! Elviszlek egy biztonságos helyre.

– Nem és nem! Én a Cullen villába akarok menni!

– Sajnálom, de ő egy vadász és te vagy az áldozata!

– Nem érdekel! A családdal akarok lenni. Jaspert akarom látni. Még nem is tudja, hogy szeretem, és nem halhatok meg anélkül, hogy elmondanám!

– Sajnálom, de ezt most meg kell értened! - egy erős ütést mért a hátamra aztán elsötétült minden!

Úgy 3 óra múlva tértem magamhoz. A ruháimat elégették, mert éreztem a füst szagot megláttam, ahogy egy lány pakolja be a tűzbe.

– Hé! Azok a ruháim! - mondtam neki dühösen.

– Felébredtél? Sajnálom, de el kellet, valahogy hoznom téged. A ruháidat meg úgy se tudnád felvenni, mert véresek és mocskosak voltak.

– Remek. Akkor miben leszek, és hol vagyok?

- Irina adott ruhát. Denaliba vagy! Én Eleazar vagyok. Cullenek a legjobb barátaink. Ne aggódj jó kezekben vagy és már elindultak érted. De van egy rossz hírem. - kezdte el, de tudtam, hogy mit akar.

– A baba? Igaz? Nem élte túl?? - vált hisztérikussá a hangom.

– Nagyon sajnálom. - lehajtotta a fejét. Éreztem, hogy Peterrel nem lehet alkudni. Alice sem hitte volna, hogy ez megtörténik.

Nagy merengésemben megláttam egy lányt, aki morogni kezdet.

– Tanya maradj!

– Maradjak, hisz itt van Bella is! - mondta nagy undorral.

– Hagyd békén Bellát! – ordibáltam rá.

– Miért mit csinálsz?

- Majd meglátod!

 Egyszer csak belépett az ajtón Jasper, Rosalie, Emmett, Edward és Bella. Jasper szélsebesen futott hozzám.

– Annyira sajnálom! Jól vagy?

– Jasper! Igen jól vagyok. Az a szemét Peter, miatta elvetéltem. De megbosszulom.

– Nyugi Jill. Nem tudod hisz ő vámpír te meg ember.

– Jasper! Amit tegnap este szerettél volna…- mondtam majd közelebb húzódtam és csak vártam.

– Jillien hazaviszlek! – mondta. Miután felkapott, a takarót az egyik lány levette és már a kocsinál is voltunk. Rosalie beült hátra velem Emmett vezetett Jasper meg másodpercenként nézett felém.

– Jillien! Úgy sajnálom! Nem akartalak bajba sodorni. – marcangolta magát lehajtott fejjel.

– Jasper nem te voltál, hanem Peter. Eleazar nem ölte meg majd én! Vámpír leszek és megölöm!

– Kicsim, hogy akarsz vámpír lenni?

– Tényleg, hogy? - kérdezték a többiek is.

Nem válaszoltam hisz én ismerek vámpírt, aki szívesen segít nekem. Nem mondhatom el nekik, mert megígértem. De Alice biztosan segít. Hazaérve ott volt mindenki. Gyors kupaktanács után úgy döntöttek, hogy maradhatok örökre a házban, vagyis ide költözök. A fiúk vállalták a pakolást. Addig én elmentem és kerestem az erdőben egy félre eső kis helyet. Találtam is egy szép tisztást. Majd kiáltottam egyet.

– Alice! - nem kellett sokat várnom kb. fél perc után kilépett a sűrűből egy férfivel.

– Szia! Sajnálom, de láttam, hogy Eleazar megy így nem léphetem közbe! Nagyon sajnálom.

– Nem kell, hagyd csak. Szeretnék kérni valamit.

– Mit?

- Változtass át! Szeretnék vámpír lenni!

– Nem ezt, nem tudom teljesíteni!

– Miért? Meg akarom ölni Petert, és ha emberként nem megy, akkor én is az leszek.

– Nem Jasper sokat jelentett és Rosalie is, nem tehetem meg velük!

– De ezt miattam csináld nem miattuk.

– Nem sajnálom. Ő a barátom Reed.

Alice pasija

                                       

– Helló! Jill vagyok!

– Szia, én Reed. Már sokat halottam rólad.

– Figyelj, a másik ötleted viszont tetszik!

– Honnan tudod az ötleteimet?

– A jövőbe látok. Vannak vámpírok, akiknek különös képességeik vannak.

– Értem. Melyik tetszik?

– A vagány! Segítek neked vagány csajszit faragni magadból! - mondta majd elindultunk emberi tempóba a fák felé. Ott állt az autójuk. - Gyere, megyünk vásárolni! - elmentünk és egy csomó ruhát és kiegészítőt választottunk. Hazaérve mindenemet eldobtam.

Helyette bepakoltam a szenvedélyesebb cuccokat, kiegészítőket. Meglepődtem mennyire élveztem a napot, amit Alice-el tölthettem. Még meg se kérdeztem, hogy miért szakítottak Jasperrel. Nem baj, majd legközelebb. Holnap úgyis 10 körül találkozunk a tisztáson, mert mutatni akar egy-két dolgot és hoz valami meglepetést is. Ekkor Jasper lépett be a szobámba.

– Jill. Beszélhetnénk?

– Természetesen.

– Mit művelsz? Hol vannak a ruhák és a babacuccok?

– Megváltozok, majd meglátod, milyen leszek. A baba dolgait meg eldobtam. Úgy, mint az emlékeimet.

Mondtam aztán lefeküdtem az ágyra és csak néztem, ahogy ott áll és engem bámul. Mi lenne, ha most azonnal rávetném magam? Vajon ellenállna? Vagy nem? Milyen lehet vele csókolózni? Vagy éppen az, ha vagány leszek, megcsinálom! Jutottam dűlőre, de Jasper odalépett és leült az ágyra. Hozzám hajolt, vennem kellett egy mély levegőt, mert érezni akartam minden egyes porcikáját majd…