14. fejezet

Sziasztok!

Mivel már volt a kedvenc húgomnak a szülinapja (Boldog szülinapot AliceHale)és már egy ideje nyúznak,hogy rakjam fel a fejit, így hát tessék!  Kicsit rövid let...De megpróbáltam mindent remélem tetszik..
Még valami, azt hittem hogy ha feloldom a komi határt akkor kapok komit, vagyis többet, de ez nem így lett, sőt még akik eddig írtak már azok sem írnak! Ez nagyon rosszul esett! Jó olvasást!

Az út rettentő sokáig tartott, de hála Felixnek, aki csomagolt emberi kaját, és egy napszemcsit, hogy takarja a szemem könnyebb volt. Mégis, hogy magyaráznám meg, hogy vörös a szemem, ha valaki rákérdezne? Az utat végig aludtam, mivel Volterrába nem mertem, hallottam hangokat, amik megrémisztettek. Így csak akkor szundítottam, ha Felix volt az ajtóban, tudtam ő nem engedné, hogy bántsanak. Egész végig rémálmaim voltak, csak arra gondoltam, hogy vége ennek, nemsokára otthon lehetek Jasperrel és a többiekkel!

Amikor leszállt a gép először megrémültem, hisz egy csomó ember volt körülöttem, éreztem a vérüket, amikkel itattak, de uralkodnom kell magamon! Ezt hajtogattam a fejemben, majd fogtam egy Taxit és Forksig elmentem vele. Ott megkerestem Jake-et hisz tudtam, hogy dolgozik. Mikor bementem a boltba megütött a kutyaszag. Most már értem milyen kutyákról beszélt Demetri! Odaléptem Jake-hez aki épp a fűszereket pakolta fel a polcra. Mikor észrevett felkapott és megszorongatott.

- Jill! Jól vagy?

- Jake, igen jól vagyok! De szeretnék hazajutni!- néztem rá könyörgően, hátha hazavisz.

- Rendben, nemsokára jövök! Csak le kell, adnom az infót a falkának, hogy ne keressenek!- mondta mosolyogva majd kirohant. 5 perc után már hazafelé vettük az irányt.

Nem szólt semmit, nem volt kíváncsi semmire. Nem mertem levenni a szemüvegemet féltem, hogy megijesztem. De miért nem érezte rajtam a vámpírszagot? Kérdeztem magamtól, mikor rá jöttem, hogy nem másért mert, én nem vagyok vámpír. Vagyis van bennem, de mégse teljesen. Felixszel egy csomó könyvet olvastunk, amikben voltak feljegyzések, hogy vannak emberek, akiknek a szervezete kilöki a vámpírmérget, így immunis rá! Hamar hazaértünk, mindenki ott volt kivéve Jaspert, a szívem majdnem megszakadt most, hogy végre haza kerültem még akkor sincs otthon. Mikor beléptem az ajtón, mindenki szomorkodott Rosalie éppen elindult felfelé mikor észrevett.

- Jill! Nem hiszem el! Jill itthon van!- kiáltotta erre mindenki közelebb jött. Alice és Rose felváltva ölelgettek. Egyszer csak Alice felkiáltott.

- Jillient Grant! Mi az, hogy blokkolod a jövődet?- kérdezte a maga kis buzgóságával, aminek az lett az eredménye, hogy elkezdtem sírni! A napszemüveget még nem mertem levenni. Alice odajött és ismét átölelt.

- Alice! Nem akartam, hogy utánam jöjjetek, azt meg főleg, nem hogy lásd mit tettek velem!- mondtam majd levettem a szemcsit. Mindenki szörnyülködni kezdett és ekkor nyílt az ajtó. Jasper lépett be rajta.

Olyan fájdalom, szerelem és kín futott végig rajtam mikor megláttam. Nem önmaga volt. Olyan, mint aki már egy ideje nem él, mintha nem vadászott volna. Majd odarohantam hozzá, és megcsókoltam. Nem tudom miért, de ez kellett, hisz ki tudja mikor lesz ismét ilyen. Amikor elszakadtam tőle, a szemeimbe nézett és látszott rajta a fájdalom, s a kín. Ismét megcsókolt mintha nem akarna többször elveszíteni.

- Jill!- mondta fájdalmasan és csak csókolt!

- Jazz, sosem fogok elmenni!

- Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek!

- Én is, hidd el én is!

Esmétől emberi ételt kaptam, amitől a közérzetem is jobb lett, de lehet, hogy, csak azért, mert ott volt a családom! Mikor végeztem felmentem a szobámba és letusoltam. A zuhany alatt állva rájöttem, hogy miért történt ez. Az első ruhadarabot magamra kapva futottam le a nappaliba. Megváltozott a hangulat, mindenki boldog, mosolyognak, beszélgetnek, felszabadultak. Nem akartam elrontani a kedvüket így nem mondtam el, úgy döntöttem később megmondom. Én is csatlakoztam hozzájuk, Jasper végre 2 hónap után elment vadászni. A szemeimben ismét látható lett egy kis zöld rész, hála az emberi ételnek és az alvásnak.

Mikor visszaért Jasper, leült mellém én meg úgy döntöttem, hogy kényelmesebb, ha az ölében foglalok helyet. Úgy beszélgettünk tovább, megtudtam, hogy senki nem csinált semmit, míg távol voltam, Jake és a falka állandóan kerestek addig a bizonyos hívásig. Majd megismerkedtem a falka többi tagjával! Aranyosak csak a vámpír részem büdinek tartja őket. Volt köztük egy fiatal fiú ő nem félt tőlem, pedig figyelmeztették, hogy bennem is van vámpír. Nem foglakozott vele, sőt rengeteget, beszélt és mindenre kíváncsi volt. Mikor elmeséltem csak ájuldozott, persze a Felixes részt kihagytam. Megígértem neki, így nem is mondom el. Majd arra kért, hogy mutassam meg neki a képességemet. Megmutattam neki, mire Edward halk kuncogásba tört ki.

- Mit mutatott neki?- kérdezte Bella.

- Semmit, csak azt, hogy így fog járni, ha nem vigyáz a lányokkal!

- Vicces vagy Jill!- mondat Seth és a falkával együtt elmentek.

Mi pedig visszavonultunk Jasper is jött velem a szobámba. Leültünk az ágyra és csak nézet, semmit nem tett csak nézett. Éreztem, hogy álmosodom Jasper felemelt és berakott óvatosan az ágyba, betakart és lágy csókot adott. Majd elment, pedig jobban szeretem volna, ha marad, féltem az álmoktól. Ma nem voltak rémálmaim, felébredve Rosalie jött be az ajtón.

- Helló! Ma mihez van kedved?

- Szia! Ma szeretnék futni egyet, ha visszajöttem, akkor ígérem, hogy, a tiétek vagyok!- mosolyogtam és megkerestem Jazzt.

- Szia, Kicsim! Hogy aludtál?

- Szia, szerelmem! Köszönöm jól! De miért nem maradtál?

- Mert akkor biztos nem tudtam volna türtőztetni magam!- magához húzott és megcsókolt. Szeretem mikor ilyen, mindig is ezt akartam. Egy ilyen szerető férjet, aki nem erőltet semmit. Kinyilvánítja az érzéseit.

- Most megyek futni!- lágy csókot leheltem a szájára és már nem is voltam a házban.

Futás közben rájöttem, hogy szeretem Jaspert és a családot, akkor ezért raboltak el és engedtek szabadon! Nem is az volt a cél, hogy én velük legyek, hanem hogy, mire képesek, ha rólam van szó. Míg dolgozott az adrenalin bennem addig csak futottam, nem foglalkoztam semmivel és senkivel. Egyre bátrabb lettem feltört belőlem a vámpír, egyre elképesztőbb mutatványokat hajtottam végre! Hallottam, hogy valaki suhan mögöttem, megfordultam és nem volt ott senki. Mikor folytatni akartam az utam hirtelen egy kemény testbe ütköztem.

- Jill! Veszélyben vagy! Megtudták, hogy elengedtelek, meg akarnak ölni, főleg Jane! Mert ő az egyetlen, aki szerelmes Demetribe, de nem áll vele össze, mert Demetri a húgának tekinti!

- Akkor miért akar megölni? Hisz otthagytam, nyugodtan megtarthatja, nekem nem kell! Ott van Jasper!

- Vagyis Jasperrel összejöttetek?

- Igen és sose fogom elhagyni!- mondtam majd elindultam visszafelé, nem jött utánam.

 Bár nem tudom, hogy higgyek-e neki! Mi van, hogyha ez is csak egy csel? Hogy elválasszanak Jaspertől és a többiektől, hogy könnyebben végezzenek velem?