9. fejezet

Sziasztok!

Kedves Olvasóim! Úgy döntötem hogy feltötltöm az új fejit mert kaptam két Díjat! Köszönöm AliceHale-nek és Tündinek! Jó olvasást és komikat!! Puszi!

Másnap reggel Jasper nem volt ott. Sőt senki nem volt a szobámba. Elmentem lezuhanyozni. A forró víz, míg végigfolyt a hátamon azon gondolkoztam miért vagyok még mindig Cullenéknél? Majd rá kellet, jöjjek nem másért, mint Rosalie és Jasper miatt. Emmett olyan, mint egy nagy maci, aki szereti a másikat cukkolni és idegesíteni. Velem még nem próbálkozott. De hallottam már amint Jasper és Edward idegeit húzta. Aranyosak voltak.

– Jillien! Ha végeztél beszélnünk kell! - szólt be Bella.

– Rendben már megyek is!- szóltam ki a zuhany alól. Mikor kiléptem ismét megcsúsztam, de most el is estem. Halk nagyon halk káromkodást engedtem meg magamnak. Már hallottam, hogy valaki fut fel a lépcsőn. Annyit tudtam tenni, hogy magamra terítettem a törölközőt.

– Jillien jól vagy? - törte be az ajtót Bella. Meglepődtem hisz ő mindig ellenem volt.

– Igen csak elestem! És fáj a hasam.

– Azonnal hívom Carlisle! - mondta közbe felsegített és elkísért az ágyig. – Carlisle! Jill elesett és fájlalja a hasát! - kiállott közben nézegette a kezemet és a lábamat.

– Itt is vagyok! Jillien mi történt? - jött be a doki.

– Csak ki léptem a zuhany alól és elestem.

– Értem! – behúzta az ultrahangot és ellenőrizte a babát. - Szerencsére nincs gond, legközelebb vigyázzon. - mondta majd elment kezet mosni.

– Carlisle! Nyugodtan tegezhet. Nem szeretem, ha magáznak. - kértem meg.

– Természetesen. De akkor te is engem! - mosolygott majd eltűnt.

Esme sétált el a szoba előtt. Csak benézet és mosolygott. Nem sokat volt időm beszélni vele és nem nagyon kéne most mászkálnom úgy döntöttem behívom.

– Esme! Bejönnél?

– Természetesen drágám. Jól vagy?

– Igen jól. Köszönöm. De a többiek hol vannak?

– Rosalie dolgozik, ahogy Bella és Nessie is. Edward elment a fiúkkal vásárolni.

– Értem, akkor egyedül maradtunk!

– Igen én már megszoktam. Szeretsz olvasni?

– Imádok!

– Akkor ezt a könyvet neked találták ki. Mivel az F. B.I.-nál dolgoztál. Jasper szobájából hoztam ezt.

Adott oda egy könyvet, ami sorozatgyilkosok történeteit írja le. Hogy miért is ölnek. A könyv borítón a férfiről már tanultunk. Esme elment a boltba bevásárolni, de előtte hozott fel egy kis rágcsálni valót. Miközben kinyitottam a könyvet egy összehajtott kép esett ki belőle. Nem akartam megnézni, de kíváncsiság győzött.

Szétnyitottam és Jasper volt rajta egy lánnyal, aki nagyon szép. Fekete haj és fekete szemek. Ha jobban megnézem illik is hozzá. Nem olyan, mint én. Mindenben passzoltak: a fehér bőr, a fekete szemek. Aranyosak voltak együtt. Hallottam, ahogy az ajtó nyitódik.

– Jill fent vagy? - kérdezte egy hang.

– Igen! Ki az? - kérdeztem. Megijedtem, mert nem ismertem fel a hangot. Majd beállított a szobába a lány a képről.

– Szia! Alice Brandon vagyok! De azon a képen még Alice Cullen voltam. - mosolygott majd puszikat adott és leült az ágyra.

– Szia! Én Ji…

– Jillien Grant! Tudom ki vagy! Jasper miatt jöttem, ahogy láthatod a képen mi együtt voltunk. Ő nem mer kezdeményezni, vagy még nem jutott tovább rajtam. De szeret, tiszta szívéből szeret. Őrjöngeni fog, ha megtudja a reggeli balesetedet. De ne aggódj, lenyugszik. Ha megkérhetlek, ne mond el senkinek, hogy itt voltam, még egyelőre senki nem jön vissza, Peter se fog, mert beszéltem vele. A baba miatt pedig ne aggódj. Figyellek, és nem hagyom, hogy bajod essen. - mondta majd lesietett a lépcsőn és köszönés nélkül elment.

Nem hittem el hogy Jasper volt barátnője itt volt, és arról beszélgettünk, hogy Jasper szeret. De miért ne mondjam el, hogy itt járt? Nem értem ezt a családot.

– Szia, drágám. Siettem haza. - jött be Esme. Megállt az ajtóban és kérdőn nézet rám. - Volt itt valaki?

– Nem. - próbáltam hazudni.

– Jill bárki is volt el kell mondanod!

– Rendben, de nem mondhatod el Jaspernek! Légy szíves megígértem neki! - mondtam.

– Rendben! De ugye nem Peter volt?

– Nem! Ő volt! - mutattam a képet. – Alice-el beszélgettünk Jasperről. Szerinte szeret, és nem meri megmondani említette, hogy figyel rám meg, hogy beszélt Peterrel.

– Alice itt volt? De miért nem várt meg? – kérdezte.

– Nem tudom nem akart senkivel se találkozni! - mondtam majd lehajtottam a fejem és odaadtam a könyvet, mire Esme visszavitte Jasper szobájába.

Hallottam, ahogy hazajönnek a fiúk. Hangos nevetésüket az erdő túloldaláról lehet hallani. Esme szólt nekik a balesetemről és hallottam, ahogy felsietnek a lépcsőn.

– Jillien ugye nem esett bajod?? - aggódott Jasper.

– Nem Bella itt volt és segített Carlisle is már megvizsgált a babának sincs baja. Ne aggódjatok.

– Tudtam, hogy meg kell várni míg, felébredsz! - szólt oda Emmettnek.

– Jól van tesó, de hallottad, hogy a zuhany alól jött ki! Mentél volna utána? – vigyorgott.

– Vicces vagy! Tudod, hogy nem! - mordult rá. Majd leült az ágy szélére pontosan oda, ahol még egy órája Alice foglalt helyet.

– Sajnálom nem akartalak megijeszteni! - mondtam neki.

– Ne csinálj ilyet többet! - mondta majd megpuszilta a homlokomat.

– Jasper el kell menni a lányokért! - szólt be Edward.

– Megyek már! Nemsokára jövök! - mondta majd eltűnt a szobából.

Úgy döntöttem kimegyek az erkélyre volt ott egy kis hintaszék. Beleültem és néztem az erdőt. Olyan csendes és szép. Nem csodálom, hogy szeretnek itt élni Cullenék. Én is szeretnék. Csend van és békesség. Hamar beesteledett, nem fáztam, de azért elkelt egy pulcsi. Éppen mentem volna be, mikor Jasper rám terített egy takarót, felkapott és elindult velem az ágy felé!