16. fejezet

Kedves olvasóim!

Már mintha maradtatok, sajnálom elég rossz napon voltam túl, vagyis hónapon. Így azokon vezetem le a feszültséget akiket szeretek! Ez a legrosszabb szokásom. Próbálom el hagyni, de még nem jártam sikerrel. Mivel a nehezén túl vagyok, így remélem meg bocsájtotok, és elolvassátok a 16.-ik fejezetett és véleményeztek. Köszönöm és még egyszer sajnálom!

Puszi:

Stabby

Mikor másnap felébredtem, rájöttem, hogy életem legnagyobb hülyeségét tettem meg. Lefeküdtem Peterrel, csak azért, mert Alice megcsókolta Jazzt. Nem mertem tovább maradni, felöltöztem és indulni akartam, de nem volt itthon Peter, ezért úgy döntöttem megvárom. Legalább 1 órát vártam rá, mikor megérkezett láttam rajta, hogy ő még mindig szeret és a szemei halvány vörösek. Szóval nem öl embert, ez jó jel.

- Ez nem volt szép tőled!- mondtam neki.

- Most engem hibáztatsz? Nem tudom kiment kihez, hogy megcsalta élete értelme, ki mondta, hogy bújj velem ágyba?- kérdezte.

- De te kihasználtál!

- Én nem! Te akartál mindent, ha lefeküdtél volna Jazzel és igazán szeretnéd, akkor már túl lennétek rajta és nem hozzám futottál volna!- mondta olyan közönnyel, amitől felfordult a gyomrom.

- Nem érdekelsz!- mondtam majd elindultam az erdőben. Nem tudtam hol lehetek és hogy, merre találok haza. De egyet igen, hogy ezt el kell, mondanom Jazznek.

Most az egyszer igazat adok Peternek, ha igazán szeretném már tuti lefeküdtem volna vele. De várjunk csak, én már le akartam vele, de ő ellenezte. Tudtam, Jasper nem szeret! Felmásztam az egyik fára és onnan néztem, ahogy egy szarvas legelészik, majd Peter ráveti magát és megöli. Jó volt látni, hogy nem embert öl. Mikor meguntam elindultam haza, bár gőzöm sem volt merre vagyok, azért éreztem merre van a haza. Ahogy felerősödtek az illatok, már otthonosabban mozogtam. Megláttam, ahogy Esme kint kesereg az erkélyen a szobájuknál, sose szerette, ha valaki látja, hogy mennyire maga alatt van. Odamentem hozzá.

- Esme, miden rendben?

- Jill, jól vagy?

- Természetesen, sajnálom, hogy megijesztettelek!

- Nem gond, de ígérd meg, hogy legközelebb maradsz, és sosem csinálsz ilyesmit!

- Megígérem!- mondtam majd lementünk a nappaliba ahol a lányok a nyakamba ugrottak, de Alice felmorgott.

- Mond azt, hogy nem Peternél voltál!

- Meg kell, beszélnem valamit veletek!

- Jill, ugye nem?

- Jasper, tegnap annyira féltékeny voltam és ideges, hogy elmentem Peterhez az éjszaka és lefeküdtem vele!- mondtam neki hatalmas fájdalommal.

Nem válaszolt rám se nézett, csak felmorgott és elment, de Emmett és Edward is vele tartott. Nem tudom hova mehettek. Megijedtem, nem szeretem Petert, de a halálát sem kívánom. Alice csak bámult maga elé, tudtam, hogy azt figyeli hova és miért mentek a fiúk.

- Hol vannak? Mit csinálnak?- kérdeztem tőle.

- Petert most ölték meg, sajnálom!

Nem szóltam semmit, felrohantam a szobába magamra zártam az ajtót, tudtam, hogy nem sokat érek vele. De bezártam, és elkezdtem sírni. Majd Bella lépett be az erkélyről. A francba arról elfeledkeztem! Szitkozódtam magamba.
- Jill, miért tetted?

- Alice miért csókolhatja meg Jazzt?

- De Jasper miattad tette!

- Én meg magam miatt, Alice-el jártak, sőt férj és feleség voltak, ahogy én is Peterrel. Ha ő megcsókolhatta Alice-t, akkor én is lefeküdhettem vele!

- De mi lett volna, ha megöl? Peter vámpír, te nem! Nincs benned akkora erő, hogy megvédd magad egy
vámpírtámadással szemben! Még az edzések után sem!

- Bella, nem tudom miért tettem!- ismertem be, és vártam, hogy hazaérjenek a fiúk. Nem sokat vártam rájuk, de mikor bejöttek Jazz csak elsétált mellettem. A keze után nyúltam, de kihúzta úgy, mint én tegnap.

- Jazz! Állj meg!- kiabáltam rá.

- Mi az?

- Szeretlek!

- Én is!- és mintha semmi nem történt volna felment.

Odamentem Nessie-hez és elkezdtem sírni. Nem szólt semmit csak simogatta a hátamat, majd rá jöttem, hogy Jasper megsértve érzi magát. Ő nem feküdt le velem és azt hiszi, hogy máshoz járok ezzel a céllal. Fogtam magam és elindultam felfelé, mikor Emmett jött velem szembe, csak bólogatott, hogy Jazz-nek hatalmas szűksége van rám. Mikor felértem Jasper épp valamit pakolt a polcon.

- Szeretlek. Nem azért történt meg, hanem mert féltékeny voltam!- ismertem be.

- Én is szeretlek, de értsd meg Maria sokat árhatott volna neked. Amit nem élnék túl!- megcsókolt és az ágy felé kezdett tolni, mire én elhúzódtam tőle.

- Ne most, ne így! Majd ha megnyugszunk! Ha nem lesz semmi gond.

- Rendben, nem akartam erőltetni!

- Nem erőlteted, csak attól félsz, hogy azért nem akarok lefeküdni, mert valami gond van veled!- mosolyogtam, és megpusziltam. Mikor lementünk Rose egyedül volt a nappaliban, gondolom a többiek vadásznak. Majd Jazz otthagyott, mert neki is kellett már.

- Rosalie, sajnálom!

- Jill, nem gond. Megszoktam, hogy csak a buta szőkét látják bennem - mondat és elindult kifelé.

- Légyszíves maradj! Én, szeretlek, te vagy a kedvenc nővérem, nem akartalak elhanyagolni, de Bella és Alice már hiányoltak téged meg Emmett is. Nem akartam, hogy veszekedés legyen miattam - mondtam majd átöleltem, megpusziltam és ismét bőgtem.

Miért van, hogy, minden kisapróságon sírok? Kérdeztem magamtól. Mire Edward jött le a lépcsőn és megvonta a vállát. Szeretem, Edwardot hisz mindig tudta mikor mit kell tennie. Rose ismét egy vásárlós napot akart rám erőltetni, de Jasper kimentett.

- Sajnálom húgocskám, de Jill holnap velem lesz! Meglepetésem van számodra.

- Rendben, akkor viszont ki kell, csinosítsuk!- felrángatott az emeletre és mind a 3 lány jött utánunk, mindenkinek kiosztotta a feladatát. Bella a ruhát készítette elő, Alice a sminket, Nessie pedig a hozzá illő kiegészítőket amíg Rosalie a hajammal foglakozott.

- Ide nézz Bella, neked nem volt ilyen a hajad!- vigyorgott.

- Rose! Megbeszéltük nem emlegetjük az emberként való botlásaimat!- vágott vissza Bella.

- Alice nem látod hova viszi?- kérdezte Bella.

- Nem, Jasper már rá jött, hogy kell elrejteni előlem dolgokat!- morgolódott.

- Nyugi, így is szép ruhát találsz neki!- mondta Nessie.

A lányok szorgosan szépítetek legalább 3 órán keresztül válogatták, hogy milyen leszek holnap. Már álmosodtam, de ha ásítani mertem, Alice ideges volt. Aztán belátták, ha nem alszom, akkor holnap nehezebb dolguk lesz, mert akkor még a fekete karikákkal is küzdeniük kell. Végre engedték, hogy lemossam magamról a sminket és lefeküdhessek. De mikor bementem Jasper ült az ágyon. Odarohantam hozzá, magamra rántottam és csókolgattam.

- Aludj, a lányok biztos kifárasztottak!- mondat majd betakart és magára húzott. Olyan jól esett ez a gesztus, hogy azonnal elaludtam. Időm se volt megkérdezni, hogy hova is megyünk, meg hogy, miért?