22. fejezet

Sziasztok!

Itt a fejezett, még nem tudtam dönteni, hogy be legyen zárva vagy sem, 3 remek ember még az nap írt, hogy meg se próbájlam. Majd minden kiderül! Jó olvasást, ez a fejezet a döntő fejezet. Ti döntitek el, hogy folytasam vagy sem!

Pusszi!


Másnap a babákkal együtt elmentünk a megadott címre, hogy ágyat vegyünk. Jazz boldog volt, ahogy a lányok is, aminek én örültem a legjobban. Charlie már nem sírt, sőt kifejezetten kedvelte, ha apukája tartotta, már most körvonalazódtak, hogy Charlie apás Cassie anyás lesz. Miközben nézelődtünk szebbnél szebb ágyakat találtunk, majd észrevettem egy kapucnis szemüveges férfit a szembe lévő soron. Furcsálltam a szíve hevesen vert, ahányszor ránéztem mindig mást fogott meg. Majd odamentem Jazzhez, átadtam Cassie-t és mondtam, hogy ki kell mennem a mosdóba. Tudta jól, hogy valami baj volt így csak bólintott Jazz a lányokat elvitte az autóba és ott várt rám.

Én addig elmentem a mosdóba és az egyik WC ülőkére fel állva, hallgattam, hogy jön-e az illető utánam. Hangos, gyors szívdobogást észleltem, sokkal rosszabb, mint amire számítottam. Mikor odaért a WC ajtómhoz, rácsaptam az ajtót, aminek a következménye az lett, hogy elkezdett vérezni az orra. Még friss vagyok, és majdnem rávetettem magam. De meg akartam tudni mit akar tőlem.

- Mit akarsz? - szegeztem rá a kérdésemet.

- Téged! - mondat majd elővett egy papírt, amin a régi ügynök társam volt Holly.

- Holly… - ennyit bírtam mondani, felrémlettek a régi idők, tudtam, hogy az ügynökség nem keres fel ok nélkül. De, hogy fogom megmagyarázni, hogy vámpír lettem? Gondolkodtam és néztem a képet.

- Igen, beépült egy szektába, azóta nem hallottunk róla semmit! Meg kell keresned Jillien! Rajtad áll, vagy bukik az egész, azt se tudjuk, hogy él. - mondta, majd ki sietett.

Kiértem a kocsihoz és mikor beszálltam Cassie felnevetett mire Charlie mosolyogni kezdett. Látszott, hogy Jazz is ideges. Nem szólt csak elhajtott a lányok már nagyon fáradtak voltak, Charlie már a kocsiba elaludt, mire Cassie elkezdett rémképeket vetíteni neki, nem hagyta aludni. Így Charlie állandóan a kezembe volt, úgy szundított. Ettől Cassie féltékeny lett és elkezdett sírni, persze szeretem a lányaimat, de a gondolataim mindvégig Hollyn jártak. Mi történhetett vele? Miért én? Jazz megállt és elvette Charlie-t. Elmentem vadászni egyedül, mikor már kellő távolságra voltam a háztól, felhívtam Davidet.

- David!- vette fel a telefont.

- Jill vagyok, gondolkodtam, megkeresem Hollyt! - mondtam mire nagy szünetet tartott.

- Rendben, Volterrába kell, utaznod! Ott tűnt el - mikor kimondta biztos voltam, hogy Holly él csak épp a Volturinál van.

- Mikor induljak?- kérdeztem.

- Ha meg tudod oldani ma éjjel - a választ meg se várva letette a telefont.
Hazáig rohantam, a kicsik alszanak, Jasper vadászik, csak Rosie és Nessie van itthon. Köszöntem és felsiettem a szobába. Írtam egy levelet Jazznek.
Nem megy, kell egy kis idő, míg megszokok mindent, a lányokat nem viszem, ha helyre rázódok, akkor visszajövök. Ne csinálj hülyeséget, Szeretlek! 
 Letettem az újonnan vett ágyunkra. A lányoknak adtam egy-egy puszit és már a kocsimba ültem amit Emmett-től kaptam, a baleset után. A reptér felé vettem az irányt, végig a bűntudat emésztett, azért mert hazudtam Jazznek!

Aro szemszöge

- Demetri azonnal gyere ide! - kiáltottam hűséges szolgámnak.

- Igen Aro? - kérdezte óvatosan, hiszen tudta, hogy a múltkori kis dühöngését még nem bocsájtottam meg!

- Demetri, barátom. Keresd meg Holly Smith-t, ha megvan, hozd elém! Ő lesz a segítségünk Jillel kapcsolatban - mondtam mire ő elvigyorodott és szélsebesen eltűnt.

Mióta itt volt Jill és láttam, hogy mire képes tudtam, hogy nekem szűkségem lesz rá. Demetri is kiélvezheti a vágyait, és a végén a pici lány is kell nekem Charlie, az a lány tehetséges ahhoz képest, hogy az apja képességét örökölte. Nem tudom miként alakul, ha itt lesz Holly, remélem Jill sietni fog, hisz a legjobb barátnője. A lányait biztos nem hozza el, de majd ha megszokta, hogy hozzánk van, kötözve akkor majd elmegyünk érte, de csak Charlie-ért nekem Cassie nem kell, az a kis fattyú haszontalan, semmire nem jó. Csak az idegeskedés lenne vele. Pedig Cassie az anyás, de ezen majd változtatunk.

- Aro, a lány a vacsora vagy túsz lesz? - érdeklődött Marcus.

- Nem, drága bátyám, a lány hozzánk fog tartozni! - vigyorodtam el mire mindketten elmosolyodtak.

Mindent megvitattunk, de őket csak a feleségeik érdekelték, nem foglalkoztak mással. Nem tudják, hogy Jill és Holly a két lány, akit megjósoltak a régi könyvek, és minden róluk szól. A két lány, akik elpusztíthatják az egész királyi családot, csak ezért kell az oldalunkra állítani őket. Mert ha nem akkor nagy bajba kerülünk. Főleg ha kiderül a drága cimborám Mex, aki ember és ő tudja a gondjaimat, de annyira megkedveltem, hogy nem akarom, hogy ő is a pokolba kerüljön. Ha a titkaink kiderülnének a többi vámpír, akkor biztosan összefogna, és ki irtanának. Főleg Jane kis játékai az emberekkel, ha már elsőnek megöltem volna, nem lenne vele ennyi probléma, de ő az egyetlen, aki még hasznomra lehet, ha harcra kerül a sor. Mikor beljebb merültem volna megjelent Demetri a hölggyel.

- Holly Smith, remélem nem volt kényelmetlen és erőszakos az úr Önnel? - kérdeztem hisz ismerem Demetri módszereit.

- Nem, udvariasan elrabolt! Mit akarnak tőlem?- szinte sütött a düh és a harag az arcáról.

- Csatlakozz hozzánk, csak ennyit akarok! - mondtam neki a legnyájasabb hangomon, elsuhantam mellette és megharaptam a nyakát.

A fájdalomtól összerogyott, a többiek nem értették, hisz sose változtattam át jelentéktelen embert, de ami miatt kellett csinálnom arról csak Mex tud. Ezt pedig nem fogom elmondani, mert lehetséges, hogy elmennének a testőrök és védtelen maradna az egész palota. Bár Demetri, Felix, Jane és Alec akikben biztos vagyok, hogy az életük árán is megvédenének! A lány már 2 napja csak vonaglik, Demetrivel bevitettem az egyik üres lakosztályba és mellé állítattam 2 testőrt. Kezdek ideges lenni, már 3 napja, hogy Davidet magam mellé állítottam, hogy Jillel vegye fel a kapcsolatot és szóljon neki a barátnőjéről. Ha elárult meg fogom ölni, kínok közt fog meghalni, de nem merne elárulni túlságosan, félti a barátnőjét, aki nálam van!

Rosalie szemszöge:
Jill itt hagyott mindent, a gyerekeit a szerető férjét, a családját. Nem tudom miért csinálta, csak egy levelet hagyott Jazznek. Nem indokolt meg semmit, pedig ezerszer jobban bírja, mint Bella anno. Fogalmam sincs, hogy így mi lesz, most Esme és én neveljük a lányokat, nagyon szenvednek főleg Cassie, mióta elment az anyja azóta nem eszik, Charlie is csak a Jazz által adott táplálékot fogadja el. Már 1 hete nem evett Cassie próbálta Jasper is, de neki is csak 1-2 falatot engedett, nekünk még azt se. Nagyon gyors tempóban fejlődnek. A legfurcsább, hogy elkezdtek barnulni. A lányok eddig szőkék voltak, de mióta úgy néznek ki, mint a 7 éves gyerekek azóta a hajuk sötétedik. Jill haja is eredetileg barna, így lehet, hogy a lányok rá ütnek. Csak emésztem magam barátnőmön. Felelőtlen, itt van a családja a gyerekei és elmegy, megszökik. Nem is tudom, hogy jellemezem a viselkedését. Lehet Bella tudta előre, hogy ez lesz? Ő már az elején nem csípte. Most még Alice sincs itthon, hogy segítsen, még megkeresni se tudjuk. A lányok egyre idegesebbek, ahogy Jasper is, bármit csinálunk, sose tetszik nekik. A múltkor Charlie olyan fájdalmat sugárzott Edwardba, hogy a földre kényszerült mikor csak egy képet akart eltenni amin Jill szerepelt. Eddig a lányok ölték egymást, most meg olyan közel kerültek, hogy rájöttek miként tudnak segíteni egymásnak. Ha Cassie a fájdalmas képet mutatta Charlie egyből hatalmas nagy fájdalmat érzett.
A család lassan széthullik, Carlisle mindig dolgozik, látni se bírja az unokáit, Esme segít nekem. Emmett és Edward állandóan valamit barkácsolnak, valami új házat. Bella és Nessie mindig a La Push-ba vannak. Jaspert meg nem lehet nyomon követni, a lányoknak szükségük lenne a családjukra, de sosincsenek itthon egyszerre, mindenki más időpontba jön haza, pont elkerülik egymást. Úgy döntöttem, hogy a piciknek sem lesz rossz gyermekkoruk úgy, mint Nessie-nek. Írtam egy sms-t a többieknek:. Remélhetőleg hazasietnek erre.Azonnal gyertek haza! Idegen vámpír van, a közelben egyedül vagyok a lányokkal!
Nem szeretek hazudni, de tudtam csak ez fog hatni. Esmével idegesen vártuk mire szépen lassan mindenki megérkezet, értetlenül néztek körbe. Utolsónak hazaért Jazz, Charlie odafutott hozzá és megölelte.

- Szia, kicsi lányom, remélem jól vagy?- kérdezte odaadó apai hangon, amit a lányok hiányoltak
.
- Jól!- mondta Charlie röviden.

- Mi a baj Rose, hol van az idegen?- kérdezte kicsit ingerültebben közben felkapta Cassie-t is és megpuszilta.

- Sehol! Csak azért írtam, mert a család széthullik! Észre se veszitek, hogy mindenki kerüli a másikat? A lányoknak is szükségük van az apjukra és mindenkire. Jazz észrevetted egyáltalán, hogy már 2 hete nem láttak? Neked nem hiányoznak? Annyira elegem van! Ha ez egy család, akkor milyen egy széthullott család? Elment Jill és akkor mi van? A lányokat itt hagyta reménykedett benne, hogy gondjukat viseljük! Alice is elmenekült, szegény az se biztos, hogy tudja Jillt! Belefáradtam Jazz, hogy a lányaidat neveljem! - ordítottam, sőt már hisztérikussá vált a hangom. Kiugrottam az ablakon, és mentem vadászni.

Jill, hogy tehetted ezt velem? Elegem van! Mindent én csináljak helyettük. Nem is az én lányaim! Jazz nem is figyel rájuk, Jill itt hagyta őket. Mindig is akartam gyereket, de nem így, nem úgy, hogy a barátnőm megszüli és elhagyja őket. Szeretem mind a kettőt, de ez már nem család! Az nem család, akik kerülik egymást. Nem csinálok, mást csak próbálom, egybe tartani ezt a nem tudom mit. Legalább 10 őzet tuti megöltem a dühöngésem során. Hazafelé vettem az irányt.

A házba érve mindenki ott volt, a lányok épp valami mesét néztek a többiek meg némán figyelték őket. Láttam, ahogy csodálkoznak a méretükön, az intelligenciájukon, és a képességeiken.

- Rosie, sajnálom. Nagy terhet hagytam rád! - mondta Jazz és megölelt.

- Tudom, sajnálom bátyó, de hidd el annyira széthullott az életünk, nem bírtam nézni - ismertem be és belefúrtam az arcomat a vállába, és ha tudnék, biztosan könnyeznék. Odajött Cassie és Charlie és a lábainkat átölelve neki álltak sírni. Nem tudtam mire véljem. Majd Cassie megmutatta a képet, amit látott, és rájöttem, hogy Jill beállt a Volturihoz.