23. fejezet

Sziasztok!

Szóval, még nem járt le a 1 hét. De úgy döntöttem, hogy amit el kezdek végig viszem! 1. azért mert imádom az olvasóimat. 2. Imádom ezt a történetet. 3. nyitottam egy új blogot! Mivel ezt már be fejeztem, mivel ma meg írtam, a Be fejező fejezetet. Úgy h remélem el nyeri a tetszéseteket. Nem könyörgök komiért. Már csak 7 fejezet van vissza.

Az új blog címe, ha ven kedvetek nézetek át:    http://blackangelsecretlife.blogspot.com/



23. fejezet

Jill:Mikor odaértem tudtam jól, hogy bonyodalmas lesz a bejutásom, főleg ha az a kis törpe boszorkány lesz a kapuknál Jane. Szerencsémre nem ő volt, hanem Demetri és Felix, mikor megláttak látszódott rajtuk, hogy vártak. Felix megölelt Demetri viszont csak bólintott. Nem vártam tőle többet, mutatták az utat hisz tudták, miért is vagyok itt. Mikor beértünk a nagyterembe a lélegzetem is elállt, voltam már itt nem egyszer, de még mindig nem tudom megszokni ezt a gyönyörű látványt. Aro felállt és mézes-mázas vigyorát felvéve közeledett felém. A kezeimet zsebre vágtam, nem akartam, hogy bármit tudjon a lányaimról, akik rettenetesen hiányoznak.

- Üdvözöllek Jillien, vagyis Jill. Minek köszönhetjük a látogatásodat? - kérdezte Aro, úgy mintha nem tudná miért is vagyok itt.

- Aro, csatlakozni szeretnék! - mondtam majd összeszűkült szemekkel vártam a válaszát, nem tudtam semmit kiolvasni belőle. Vagyis, de ijedséget, félelmet, és egyben mintha győzedelmet aratott volna Carlisle felett azzal, hogy csatlakozni akarok hozzájuk.

- Megfontolom, ma legyél a vendégünk! Holnap közöljük, hogy döntöttünk - mondta pedig tudta, hogy kellek neki.

- Rendben. Egy kikötésem van! Sose ölök embert! - tudattam velük szándékomat, hogy azért mert csatlakozok, nem fogok embert ölni, Aro elmosolyodott és bólintott.

- Értetem, Demetri vezesd a hölgyet a lakosztályába! - adta utasításba Demetrinek.

- Aro, Jane-nel mi lesz? - kérdezte óvatosan, tudták jól, hogy Jane-el nem jó a viszonyunk.

- Jane most ment el 1 évre külföldre nyaralni! - mondta miközben óvatosan végigmért.

- Rendben - válaszolt és elindultunk a szobák felé, közben eszembe jutottak azok a szörnyű hónapok, amiket itt töltöttem rabságban. Valahol Holly is itt van, nem hagyhatom, hogy baja legyen. Mikor be értünk a szobámba Demetri rám se nézet.

- Valami baj van?- láttam, hogy valami bántja.

- TE! Te vagy a bajom, olyan gyönyörű és csábító vagy! Mindig ellenkezel velem, gyereket szültél egy szerencsétlen vámpírnak most otthagytad és csatlakozol hozzánk, Hozzám! - mondta meggyötörve. Szinte sajnáltam, de közben a lányaimon és a családomon járt az eszem.

- Sajnálom, rájöttem, hogy nem szeretem őket, csak téged! - mondtam rettenetes fájdalommal hisz mindig is szerettem és szeretni is fogom őket!

Majd oda suhantam hozzá. Elkezdtem puszilgatni a nyakát és simogatni, mire csak halk morgás volt a válasz, de nem olyan morgás, ami veszélyt jelezne, hanem ami a kéjt és a feszültséget mutatja. Hirtelen elém került, letepert az ágyra, elkezdett megszabadítani az így sem sokat takaró ruháimtól, mikor a fehérneműig jutott akkor pózt váltottam. Most én voltam felül és én kezdtem vetkőztetni, nem hittem volna, hogy ennyire élvezhetem a munkámat. Amikor eljutottunk a fehérneműig ismét Dem volt felül, megszabadított a zavaró melltartómtól, majd megcsókoltam jelezve, hogy készen állok bármire, amit csak most azonnal szeretne velem. Ajkaival elindult a számtól lefelé, amikor odaért és végre az utolsó ruhadarabomtól megszabadított volna, hirtelen kopogás zavart meg minket.

- Mit akarsz? - morgott dühösen Demetri.

- Alec vagyok, beszélnünk kell! - mondta a kis idegesítő testvére. Látszik, hogy tesók tudják mikor nem kéne zavarni.

- Nem érek rá! - mondta majd folytatni akarta, amit abbahagyott, de ekkor csapódott az ajtó és Alec állt a helyén.

Én csak egy halk sikítást engedtem meg magamnak és Demetri levetett köpenyét húztam magamra, mert Dem már felvette a nadrágját. Így feküdtem az ágyban egy szál bugyiba és Dem köpenyébe.

- Mit képzelsz? Azt mondtad utálod, ki nem állhatod, most meg itt hemperegsz vele, tudod jól, hogy a húgom szeret!- üvöltötte és eltűnt.

- Sajnálom, nem tudtam, hogy ajtón belülre bemerészkedik!- mondta majd megcsókolt és elvéve a köpenyt elment, de előtte visszarakta az ajtót.

Mikor végre távozott, felöltözhettem és elmentem letusolni, nem akartam magamon érezni annak a nyomorultnak a szagát, sose bírtam volna ki, ha Alec elmegy, nem tudtam volna megtenni. Én Jazzt szeretem és nem Demetrit, de csak ez az esélyem van, hogy megtudjam, mi van Hollyval. Sokkal fog tartozni nekem, ha egyszer meg találom, nem akarok lefeküdni Dem-el. De ha ez kell ahhoz, hogy közelebb kerüljek Hollyhoz akkor megteszem, tudtam, hogy ez a munkámmal jár, Petert is "megcsaltam" egy párszor, de nem lehetek másképp tökéletes ügynök, ha nem teszem meg ezeket, melyik ember nem fekszik le a "barátjával”,"szeretőjével". Ezt Holly is tudja, csak abban reménykedhetem, hogy még ember. Bár már ebbe se, mert vagy vámpír, vagy halott már. Minél hamarabb ki kell, derítenem, hogy mi van vele.

Alice szemszöge:Jill már teljes körű tagja a Volturinak, Demetri ágyasa, Reed lassan magához tér. Ha végre átalakul, egyből megyünk és csatlakozunk mi is. Nem hagyom, hogy Jill egyedül szálljon szembe a Volturival. A családnak nem szólók, majd ha hazaértünk Volterrából. A lányok kiválóan vannak, hála Rosalie dühkitörésének. Mindenki foglalkozik velük, nincsenek hanyagolva szerencsére Jazz is sokat van otthon, így nem panaszkodhatnak. Majd láttam, hogy Reed felébred.

- Alice, Alice végre én is! - mosolygott és elkezdett csókolni, végre olyan csókot kapok, amiben benne lehet minden érzelem, nem kell félni, hogy baja, lesz. Nálunk a vámpír lét nem vadászattal indult.

Mikor végre elbírtunk szakadni egymástól, felkapott egy laza mozdulattal és elindult velem a hálószobánk felé. Letett az ágyra és mivel még nagyon friss elég vadul kezdett vetkőztetni óvatosan elkezdtem az ingét gombolni rájött, hogy tökéletesen ráérünk így lassított a vad és durva mozdulatokat felváltották a lágy gyengéd, és erotikus mozdulatok. Amikor felülre kerültem lovagló ülésbe ültem csípőjén. Láttam, hogy tetszik neki, így lassú mégis pontos mozdulatokat tettem, tudtam, hogy még rajtunk van az alsó, de így is kellő hatást értem el nála. Megfogta a csípőmet és maga alá rántott. Nem bírta tovább próbálta visszafogni magát, de már én se bírtam parancsolni az érzéseimnek, akinek már van 1-2 év tapasztalata, és letéptem az alsót, ő is felbátorodott és ugyanezt tette szegény bugyimmal. Sajnáltam az volt a kedvencem. Elkezdett puszilgatni, és már a gyönyör kapuiba voltam, mikor hirtelen lassítani kezdett, nem értetem miért. Majd rájöttem Reed ekkor óvatosan belém hatolt és lassú mégis izgató gyönyörkeltő mozdulatokkal tett magáévá. Mikor mindketten eljutottunk a gyönyör országába mellém zuhant és csak zihált, én ráfeküdtem a mellkasára. Csak hallgattam, ahogy a drága szerelmem kapkodja a levegőt.

- Köszönöm! - mondtam neki és megcsókoltam.

- Mit köszönsz? Én nekem kéne, hogy átváltoztattál és, hogy velem voltál! - mondta majd ismét elkezdett kényeztetni.

Vadászat nem is járt az eszünkbe. Én még nem voltam így együtt Reed-del, mert féltem, hogy kárt teszek benne. Ezért volt már türelmetlen, de megérte, felejthetetlen volt. Jazzel is jó volt, de Reed más, mint Jazz látszik, hogy Jasper és Én csak időszerűen voltunk egymásnak rendeltetve, tudtuk, hogy mindkettőnkre vár az igazai valahol valamikor, de addig se maradhattunk egyedül. Így egymást szórakoztattuk.

A többiek elmondhatatlanul, utáltak mikor rátaláltam Reedre. Pedig csakis Jazznek kellet volna haragudni, de nem haragudott, hogy is haragudhatott volna hisz mi már megbeszéltük. Bár az is benne volt az egyezségbe, hogy nem találkozhatunk a másik szerelmével. De én mégis megkerestem Jillt, mégis beleszóltam mindenbe. Nem akartam, de Jazz félt, hogy nem ő az igazi, pedig igen ő csak most dolga akadt és vissza fog jönni, tudom!