27. fejezet

Sziasztok,
bocsesz a késésért, de teljesen el vagyok havazva:( Parancsoljatok most meghoztam a fejit :) Köszönöm a komikat jól estek :) Imádlak titeket: Húgi és Tündi :) Jó olvasást:))



Rosalie szemszöge:

Jill ismét velünk, a lányok boldogabbak, ahogy Jazz is. Mindenki mosolyog bár már rettentő büdös ez a kutyaszag, de a lányok létezni nem bírnak a kedvenc háziállataik nélkül, Nessie és Cassie már tudják, hogy ki lesz a jövendőbelijük, de Charlie még nem. Le is van kicsit törve látszik rajta, hogy unatkozik, mikor a lányok az ebekkel szórakoznak.

- Rosie, nem játszanál velem? - jött hozzám könyörgő szemei könnyesek voltak. Ki tudna ellenállni egy ilyen kérésnek?

- Persze, mit szeretnél? - öleltem magamhoz.

- Nem tudom, unatkozom! - jelentette ki.

- Menjünk ki a játszótérre? - próbáltam ötleteket adni a kicsinek.

- Nincs kedvem - hajtotta le a fejét.

- Én ma vásárlást terveztem. Nincs kedved jönni? - kérdeztem, remélem, meg tudom vele szerettetni.

- Persze mehetünk! - ugrott fel és már a szobájába öltözködött.

Felmentem a hálónkba és Em épp valami könyvet olvasgatott. Beleültem az ölébe és egyből elhajította azt. Majd megcsókolt. Fel akart emelni, de visszatartottam.

- Mi a baj cica? - kérdezte aggódva.

- Semmi, csak vásárolni kell, gyere velem és Charlie-val! - jelentettem ki, amin kicsit meglepődött.

- Nekem miért kell mennem? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.

- Drágám, azért mert Jill és Jazz azóta nem is voltak úgy együtt! - kezdtem el dobolni a lábammal. Ő sem bírná már ki, főleg ennyi idő után. Mivel Jill nem sokat tartózkodott itthon.

- Értem, vagyis meglepi lesz nekik! - vigyorodott el.

- Igen, mivel senki nincs itthon Cassie és Nessie elmentek a La Pushba, a többiek járőröznek. Kell nekik is egy kis romantika - indokoltam meg, mert tudtam jól, hogyha nem csinálom, akkor több száz kérdést zúdít felém.

- Oké, értem cica! Én már ennyi idő után tuti rád ugrottam volna! - mondta viccesen, majd megcsókolt, de közben halk kuncogás hallatszódott az ajtó felől.

- Szia, kicsim, de gyors voltál! - mondtam neki, közben Em is felvette a kabátját és már indulásra készek voltunk. Mondtam, hogy üljenek, be csak el elejtettem valamit. Felfutottam a lépcsőn és Jillék szobájába mentem. Egyedül volt pont valami újságot nézegetett.

- Rosalie, miben segíthetek? - kérdezte a maga bájos módján.

- Semmibe, most én segítek nektek! Ma senki nem lesz itthon, mivel Cassie-t elengedtétek, én meg Emmett-el elvisszük Charlie-t vásárolni. Csak a tiétek a ház! - mosolyodtam el. Barátnőm nem szólt semmit. Csak a nyakamba ugrott.

- Köszönöm! - vigyorodott el.

- Annyi idő után megérdemlitek, és a lányok nem sok magánéletet hagynak nektek. Ezért használjátok ki! - kacsintottam rá.

- Sokkal fogok neked tartozni! Főleg Emmett-nek - hálálkodott.

- Most már megyek, mert egyre türelmetlenebbek - indultam kifelé és már a kocsiba ültem, Em indított és hamar a közelbe lévő plázába voltunk.

Charlie-nak tetszett, egy csomó ruhát felpróbált, kivételesen Em is élvezte. Imádja Charlie-t, bármit megtenne neki csak, hogy boldog legyen. Próbáltam elhúzni a vásárlást, ami sikerült is, hisz még Em is talált magának jó ruhákat, ahogy Charlie is, de mivel Ő még ember így megálltunk egy étteremnél enni. Odajött egy idős hölgy és megdicsérte, hogy gyönyörű lányunk van! Elkapott a rosszkedv hisz nem az enyém a drága, de úgy szeretem, mintha a sajátom lenne. Emmett megköszönte és megsimogatta Charlie fejét. Mire ő csak rámosolygott. Miközben sétáltunk a városba, Charlie valamiért megfordult és elkezdett egy butikot nézegetni.

- Valami baj van? - kérdeztem tőle félve, nem szokott ilyet csinálni.

- Semmi - majd egy kis idő után ismét elindultunk. Már későre járt, és fáradt is volt így elindultunk hazafelé.
Csak az, az egy gondolat járt a fejembe, hogy miért volt olyan furcsa a városba, nem szokott ilyeneket csinálni. Hazaérve Jazz felfrissült arcával álltam szembe, látszott rajta, hogy végre élvezhette a barátnője társaságát és boldog, hogy adtunk nekik egy kis szabadságot.

- Tesó, remélem kihasználtátok az időt mivel borzalmas volt két vásárlásmániással egy plázában! - fintorgott Emmett mire Charlie lábon ütötte.

- Mintha te nem élvezted volna - sértődött meg.

- Kedves Charlotte Hale! Nem azért mondtam. Majd ha nagy leszel megérted - vigyorgott rá.

- Nem érdekel Emmett Cullen - és felsiettet a lépcsőn.

- Most jobb? - kérdeztem és felmentem utána.

De nem találtam sehol, megijedtem sosem tűnt el. Sose csinálta még ezt. Kezdtem bepánikolni. De a többieknek nem mondhatok semmit. Kezdem, úgy érezni valamit titkol!


Jill szemszöge:

Mikor Rose kiment a szobánkból, hatalmas boldogság és vágy kapott hatalmába. Már rég voltunk együtt, vagy Volterrában voltam, vagy a lányok nyüzsögtek körülöttünk. Nem panaszkodok, csak azért el kell egy-két ilyen alkalom. A legrosszabb, hogy az esküvőről még szó sem volt a szörnyű veszekedésünk óta. Annyira szeretem Jazzt, sőt ez nem szerelem, hanem imádat, rajongás! Nem is találok szavakat erre az érzésre. Olyan, mint mikor először tartott a karjaiban a sikátornál. Nem bírtam kinyitni a szemem, de tudtam, hogy mellettem van és éreztem a szerelmét, de én nem! Én hűségesen kitartottam a hűtlen jegyesem mellett. Most már gyerekeim vannak tőle és igaza van Ty-nak nekem vannak a legnagyobb igényeim. Sőt nincs még egy ember, akinek annyi társa illetve barátja volt, mint nekem. De nem bíztam meg soha senkibe. Csak Holly-ba, vele úgy kezdtük, hogy megmentette az életemet. "De Jillien! Most mikor végre életed szerelmével egyedül vagytok, nem kéne, ilyeneken gondolkozni, öltözz és indulj! "

Gyorsan bevágódtam a gardróbba és megtaláltam azt a ruhát, amit még ezer éve kaptam Bellától, egy fekete-piros fűzős szoknya. Annyira tetszik és most legalább fel tudom venni. Remélem kellő hatást érek el Jazznél. Majd mire sikerült magamra varázsolni, keresésére indultam, tudtam jól, hogy az íróasztala mögött találom, mivel a lányok sorsa őt is nyomassza. Az irodába belépve Jazz tátott szájjal bámult, nem szólt semmit. Megkerültem az asztalt és őt eltolva felültem rá. Visszahúzta magát, és csak bámult, nem szólt semmit.

- Csak ketten vagyunk, itt ülök az asztalodon és te nem mondasz, nem csinálsz semmit. Akkor jobb, ha megyek! - tetettem a sértődöttet.

- Csak a testemen keresztül! - mondta majd belehúzott az ölébe.

Mély és felfűtött csókokkal halmozott el.A vágy egyre jobban kezdett eluralkodni rajtunk. Nem sokáig bírtuk az ing, amit imádott darabokban volt az asztal mellett. A lágy csókokat felváltotta a kéjesebb és lényegre törőbb. Feleszmélt, hogy még rajtam van a ruha és a keze már lassan letépte volna, de megfogtam és óvatosságra intettem. Legalább ez az egy ruhadarab maradjon ép. Végre megszabadultunk a zavaró holmiktól, testünk egybeforrt, és tudtuk jól, hogy már nincs vissza út. De én nem egy íróasztalon képzeltem el ezt a jelentet, így lassítani akartam a tempón, de nem engedte. Már teljesen fel volt gerjedve, de hamar rájött, hogy nekem nem tetszik a helyzet, így felkapott és már a saját ágyunkba voltunk. Majd lefektetett az ágyra és elkezdett puszilgatni, csókolgatni a testem hol megfeszült, hol elernyedt. Tudta jól, hogy tud teljesen begerjeszteni. Tisztában volt, hogyha csak hozzám ér már tűzben égek. De ez már szó szerint kínzás volt! Kínzott, mert csak kényeztetett nem hagyta, hogy viszonozzam. Kezei és szája érintése csak jobban borzolta a kedélyeket. Csak abban reménykedtem, hogy minél hamarabb megtörténik, mert már nagyon szeretném. De ő kínoz, hogy még mindig nem. Az összes porcikám remegett a kéjes sóhajok gyorsultak. Ha lenne keringésem, akkor biztos, hogy már forrna a vérem vagy pezsegne, de nem ő még szórakozik. Jól esik, de már siettetném, de ahányszor próbáltam, annyiszor lassított, annyiszor megcsókolt.

- Jazz, légy szíves! - könyörögtem két sóhaj között.

- Nem, még kényeztetni szeretnélek - mondta majd visszatért oda ahol eddig volt.

Bármit tettem nem engedte csak simogatott és csókolgatott, már legszívesebben letepertem volna, de nem. Erősebb nálam sokkal erősebb, így hát megadva magam csak élveztem. Majd hirtelen megcsókolt és kezeimet megsimítva, fejem fölé emelve belém hatolt. Halk sóhajaimat felváltották a mélyebb és érzékibb nyögések, tőle is halható volt a kéjes morgások tömkelege. De ismét csak játszadozott velem, hol gyorsított, hol lassított a tempón. Mire elértük volna a gyönyört lassított, már kezdtem egyre idegesebb lenni frusztrált, hogy csak játszik velem. De mikor már ő sem bírta végre gyorsított, majd elérve a gyönyört mellém zuhant.

- Most már érzed mennyire kívántalak - mondta zihálva és megpuszilta fejem búbját.

- Igen, és nagyon-nagyon jó volt - csókoltam meg.

- De türelmetlen voltál, végig - vigyorodott el majd magára húzott.

- Persze, végre több hónap után egymáséi lehetünk, akkor te még húzod! - mosolyodtam el.

- Mert azt szeretem volna, hogy érezd, mennyire szeretlek - kezdett el ismét csókolgatni.

- Én is szeretlek, de ez nem megoldás! Összeveszünk, akkor csak szeretkezünk és kész? Meg kellene beszélnünk. Még a lányunkat is elengedtük egy farkassal La Pushba. A másik itthon maradt és lepasszoltuk Rosie-éknak. Önzők vagyunk! - vettem fel egy farmert és egy toppot.

- Most miért? Szerinted hányszor vigyáztunk Nessie-re mikor Belláékra tört rá a szűkség? - jött hozzám és ölelt át hátulról.

- De én jó anya akarok lenni, nem azért mert Bella rossz lett volna, de én eddig semmit nem tettem a lányokért, sőt elhagytam őket! - fordultam meg és sírtam bele a vállába.

- De te csak azt tetted, amire megkértek, és hidd el a lányoknak te hős vagy! - nyugtatott meg.

Már amennyire sikerült neki. Megcsókolt és elment vadászni én majd csak utána megyek, a házat nem hagyjuk üresen. Sétálgattam és közben lassan a többiek is hazaérnek. A gondolataim csakis az előző észveszejtő együttlétünkön járt. Bár vissza kell, fognom őket, mert Edward tuti cikizni fog érte. De még mindig jobban elviselem, mint Emmett hülyeségeit. Na, ő az a családban, akitől aztán tényleg ki tudok akadni! Bár szeretem, csak néha elveti a sulykot.

Sétálgatásom közben rájöttem, hogy Jazz irodájában kezdtük és rendet kellene tenni mielőtt valaki benézni, az ingjeinek darabkáit összeszedtem bedobtam a kukába, és elkönyveltem, hogy holnap vásárolni kell menni, és ha vásárlás, akkor Alice is jön velünk. Majd az iratokat rendeztem el az asztalon és akkor láttam meg egy női nevet és egy telefonszámot. Elkapott a féltékenység, így felkaptam a telefont és tárcsáztam, kétszeri kicsengésre felvette.

- Halló, Jasper akkor mikor tudunk találkozni? - kérdezte egy női hang a telefon túloldaláról.

A szívem összeszorult, Jazznek barátnője van! Miért? Tudtam, hogy valami baj van, hisz ha akarta volna már rég megtehettük volna. Azért húzta ennyi ideig, mivel más kell neki. Ez is csak a lányok miatt volt! Annyira utálom ilyenkor! Lecsaptam a telefont és siettem az erdőbe, hallottam, ahogy Jazz hazaért és nem akartam vele beszélni, sőt soha nem akarok vele beszélni!