7.fejezet

Sziasztok!

Mivel megkaptam az első díjamat. Úgy döntöttem leszek olyan kedves és aranyos hogy felrakom a következő fejit! Sajnos kevesebb lett ígérem a többi hosszabb lesz! Jó olvasást! Komit viszont szeretné olvasni :D:D

Puszi:

Stabby

Ilyen jót még sose aludtam. Jasper jó hatással van rám. Ha ő van velem nagyon nyugodtan és ki egyensúlyozottan alszom. Bár mikor elment visszatértek a rémálmok.

Ismét látom Petert Hydrával de most egy babakocsit tologatnak. Hisz ő az én babám. Ezt nem tehetik, én vagyok az anyja nem Hydra. Ezek a rémálmok nem akarnak szűnni. Nem tudom mi lesz, ha a doki hazaenged. Nem akarok hazamenni. Akkor többet Roset se látom! Utána ismét egy álom. Most Rosalie sétál, az erdőben majd elmegy, előtte egy szarvas és hirtelen ráveti magát. Elkezdte szívni a vérét aztán rám nézett és a szeme feketéből arany barna lett ettől nagyon megijedtem.

– Jillien! Ébredj fel! Semmi gond Rose kiment kávéért. Nemsokára visszaér! - nyugtatott Emmett.

– Emmett! Köszönöm. Volt egy rémálmom nem tudom mi történhetett volna, ha nem ébresztesz fel. Rosalieval álmodtam. - mondtam neki.

– Rosalieval? Mit álmodtál vele? - kérdezte gyanakodva.

– Rosalie sétált az erdőben majd elmegy, előtte egy szarvas és hirtelen ráveti magát. Elkezdte szívni a vérét aztán rám nézett és a szeme feketéből arany barna lett ettől nagyon megijedtem.

 - mondtam el azt, amit álmodtam. Emmett szinte megfagyott. Csak nézett rám és fürkészte a tekintetemet, hogy mire is gondolok.

– Ez csak egy buta álom! – mondta. Közben Rose is bejött és a végét hallotta is.

– Tudom! Csak annyira valósághű volt. Pedig vámpírok nem léteznek! Igaz? - kérdeztem.

– Természetesen nem! - jött be a doki. – Jillien már ma hazamehet. Minden rendben van önnel és a babával is. - mondta a doki. Erre elkapott a sírás!

– Jillien mi a baja? - kérdezte Carlisle.

– Nincs is otthonom! Az a ház nem az enyém! - sírtam majd Rose átölelt. És kérdőn nézett az apjára.

– Rosalie! Én nem bánom! De a többiekkel neked kell megbeszélned! - mondta a doki és kiment.

– Mire gondolt?

– Apával már beszéltünk, hogy hozzánk költözhetsz 1-2 hétre. - mosolygott rám. Emmett és Jasper már az egyik szobába bepakolta a cuccaidat. Ragaszkodom hozzá, hogy oda gyere. Nem szeretném, ha egyedül lennél ott! - jelentette ki Rose.

– Köszönöm! De Bella mit fog hozzá szólni? – kérdeztem.

– Bella törődjön a maga dolgával! Ő sem volt mindig ilyen. Olyan volt, mint te csak szerencsétlenebb! - jelentette ki olyan hangon, amit sose néztem volna ki belőle.

– Rendben köszönöm. – majd elindultam a fürdőbe hogy felöltözzek. A szürke ruhát vettem fel és egy fekete farmert.  Rose kopogása zavart meg.

– Gyere a kocsit már Emmett idehozta Jasper meg otthon vár minket!

– Köszönöm megyek. - majd belenéztem a tükörbe és begumiztam a hajam. Aztán elindultam az autó felé. Hamar odaértünk hozzájuk.

Hatalmás ház. Gyönyörű tágas és világos. Jasper már a ház előtt állt. Odajött kinyitotta az ajtót majd odahajolt Rosehoz, hogy súgjon neki valamit.

- Jill! Jasper körbevezet a házban és megmutatja a szobádat! - mondta majd besietett.

Befelé Jasper óvatosan hozzámért. Ahogy a karja a csípőmön pihent szinte jóleső biztonságérzetet adott. Találkoztam Jake-el, aki segített a bevásárlásnál.

– Szia Jill! Jó hogy itt vagy! Örülök neked! Sajnálom Petert nem néztem ki belőle. - mondta.

– Köszönöm! Én is örülök. Nem is zavar már. Rosalie és Jasper segítettek. - mondtam majd Jasper tovább vezetett.

Hatalmas a szoba. Imádom, narancsszínű falak rajta mintákkal. Egy óriási ágy, amin egy krémszínű takaró és egy csomó halvány narancs párna van. Krémszínű szőnyeg narancs karikákkal.

– Ez a szobád! Rosalie és Emmett van szemben mellette pedig az enyém. Ha van, valami gond csak szólj és bármelyikünk azonnal itt lesz! - mondta majd magamra hagyott. Pakolás közben veszekedést hallottam meg.

– Azonnal el kell mennie! Nem viselem el őt! - mondta Bella.

– Ha jól tudom én se viseltelek el téged még mikor…- majd megláttak, hogy a lépcső tetején állok.

– Jill! Jasper megmutatta a szobádat? - kérdezte óvatosan. Közben Bella elfutott, de szó szerint. Megijedtem.

– Rosalie én nem szeretném, ha miattam veszekednétek. Elmegyek. Aztán, majd ha mindenki megnyugodott, akkor visszajövök! - mondtam.

– Sajnálom, hogy hallanod kellett. De csak Bella ilyen. Edward meg inkább a szobájában van. Bella majd megnyugszik. Ne foglalkozz vele!

– De hogy értetted azt, hogy „Ha jól tudom én se viseltelek el téged még mikor..”? Csak abba hagytad, amikor észrevettél.

- Semmi csak ideges voltam ilyenkor mindenfélét beszélek! - próbálta elterelni a figyelmemet.

De csak ez a mondat zúgott a fejembe meg persze még az álom. Ha Rose ott vámpír volt akkor miért nem embert, és miért szarvast ölt?? De ez van, én csak vendég vagyok itt. Semmi közöm hozzá. Majd a szobámba érve találtam valamit az ágyamon…