6.fejezet

Jasper szemszöge:

Éreztem az érzelmeit mikor visszasegítettem az ágyra. Jobban élvezte, mint mikor első találkozásunkkor Peter megfogta a kezét. Nem akartam, hogy Rosalie maradjon, mert Esmenek nagyon hiányzik. Bella meg tombol, hogy Rose ilyen makacs. Nessiet zavarja az, amit mondott, hogyha Edward nem mondott volna ellent. Mert akkor Nessie se lenne. Éreztem mennyire kíváncsi nem tehetem meg azt, hogy még több gyógyszert kapjon. Így inkább segítettem neki az elalvásba. Meg nem akartam, hogy faggatni kezdjen, hogyan magyaráznám, meg hogy azért maradtam itt, mert a vámpír családom nem tudja elviselni Rosalie egyre jobban feltörő emberi érzéseit? Meg persze az én érzéseimet.

Jasper állj meg! Egyszer már átvágtak! Nem tehetik meg még egyszer! De Jillien nem Alice! Ő sose tudna bántani! Több mindent érzek Jill iránt, mint amit Rosalie el tud képzelni! De nem szabad hisz Jill ember Alice meg vámpír! De Alice elhagyott egy másik vámpírért! Jill sose tudna valaki mást megbántani!

Ha így folytatom, biztos megőrülök! Várjunk csak, egy vámpír egyáltalán bedilizhet? Na, jó Jasper hagyd abba! Inkább gondolkozz valami másról! De ne ezeken főleg ne Jillienen! Mondogattam magamba.

De, hogy ne gondolkozzak, rajta mikor itt fekszik mellettem és csak őt bámulom. Miért kell embernek lennie? Miért nem lehet vámpír? Isten csak játszik velem. Először, odaad egy vámpírt, aki elhagy, utána meg egy embert! Mikor tudja, hogy én vagyok a legfrissebb még Bella és Nessie is jobban tudja magát fékezni. De én, hogy töröljek ki több száz évet? Már jöhetnének, Rose-ék szeretnék vadászni, menni. Egyre nehezebben tartom magam. Pedig már a szoba másik végében vagyok. Néha bejön az éjszakás nővér megnézni, hogy Jillel minden rendben van e. Olyankor úgy teszek, mint aki épp aludnék. Nehéz, mert az ő vére is csábít. Mit megteszek ezért a lányért, sose töltöttem ennyi időt egy ember mellett anélkül, hogy megöltem volna. Most pedig már lassan 6 órája vagyok itt, és még meg se támadtam.

Jobban megnézve olyan szép volt. Vörös haja az arcára tapadt nyugodtan álmodott, mert tudja, hogy mindig van vele valaki. Mellé léptem, hogy az arcáról elsimítsam a haját. Majd odahajoltam, hogy megpusziljam az arcát. De kinyílt az ajtó és Rose és Em léptek be.

- Jasper Hale! Mit művelsz? - kérdezte olyan halkan hogy Jill meg se moccant.

– Semmit! Csak a haját igazítottam meg. - mondtam majd fogtam magam és ki mentem a szobából. Nem akartam bántani csak egy puszit akartam neki adni. Csak megkóstolni milyen egy csókja. Vágyom rá, de nem szabad. Jasper! Egy emberbe szerettél bele! Vitatkoztam önmagammal ismét!

Rosalie szemszöge:

Hazaérve már ott vártak. Nessien láttam a csalódottságot, amit a tegnapi mondatommal okoztam. Nem akartam, de ezt miért csak Edwardnak engedték meg? Odaléptem Nessiehez.

– Sajnálom! Tudod jól, hogy jobban szeretlek bármi másnál! De értsd meg nem csak nektek vannak igényitek! Ha egy barátot szeretnék az miért olyan nagy baj? - kérdeztem, de ezt már a család többi tagja felé fordulva.

– Tudjuk! Mi is sajnáljuk. De hidd, el szükségünk van rád! Ha te nem vagy itt már semmi nem a régi! - mondta Esme átölelve.

– Tudom, hogy ezt érzed beszéltem Jasperrel! Hidd, el nekem is hiányoztok, de most Jill a fontos! Nem mondhatom meg hogy miért, de fontos! - mondtam.

– Rendben neked fontos! De miért? Meg kell, magyaráznod! A viselkedésed már irritáló számomra! - dühöngött Bella.

– Ezt te sose értheted meg! Te mindent megkaptál az élettől! Szerető család, férj és gyerek! Szállj le rólam nem is érdekelsz! Mikor mindenki megtalálta a szerelmet akkor Jaspert elhagyta Alice. Te meg a kis világodba burkolva élsz nem foglalkozva másokkal. Elfelejtetted azt hogyha Jasper nem találkozik Alice-el, akkor te se lennél a család tagja! Sajnálom Nessie! De mikor mindenki ellened volt akkor Alice és Jasper tartottak ki melletted. Még akkor is mikor Jasper megtámadott, mert olyan szerencsétlen voltál, hogy egy borítékkal meg vágtad az ujjad! - akadtam ki. Majd Emmettet magam után húzva mentünk vadászni.

– Kicsim, kicsit durván fogalmaztál! Lassan már csak Esmenek leszel fontos és nekem! Edward állandóan rólad beszél, hogy így megváltoztál - meg úgy! Rosalie! - kiabált utánam.

Nem foglalkozva vele már messze jártam. Már a La Push területén voltam. Nem érdekelt az se, hogy belebotlottam Sethbe. Még mindig kicsi volt a többiek közt, de akkor vettem észre, hogy épp egy vámpír próbálja megölni! Elegem volt így fogtam és mérgembe leszedtem szegény gyerekről és megöltem! Sose tettem még olyat, hogy egy farkas miatt öljek a saját fajtámhoz tartozót, de megkedveltem Sethet.

Mikor már kitomboltam magam és eleget vadásztam akkor megkerestem Emmettet, hogy menjünk vissza a kórházba. De Emmett sehol nem volt. Hazaérve szintén nem találtam senkit csak egy borítékot! Kinyitva láttam, hogy Esme írta:

Kedves Rosalie!

Emmett elment a kórházba nekünk Denaliba kell mennünk. Majd jövünk Carlisle is elment vadászni. Ő marad Jillien miatt. Holnap délután már itthon leszünk. Hagyunk, had nyugodj meg!

Puszillak:

Esme

A levelet eldobtam a kukába. Majd beültem a Mercedesbe és imádkoztam, hogy egyszerre érjünk oda. Láttam, hogy Emmett futva ment, hogy ne legyen feltűnő, hogy két autó áll a parkolóba. Bementünk és Jasper hajolt éppen Jillhez.

– Jasper Hale! Mit művelsz? - kérdeztem olyan halkan, hogy Jill meg se moccant.

– Semmit! Csak a haját igazítottam meg. - mondta majd fogta magát és kiviharzott!

– Istenem még jó hogy időben érkeztünk! - mondta Em.

– Nem történt volna semmi. Jasper sose tudná bántani! - mondtam majd leültem mellé az ágyra.

Vártam, hogy felébredjen. Már reggel volt így bármikor felkelhet. Apa ma fogja hazaengedni. Van egy olyan érzésem, hogy nem fog neki örülni, hogy hazamehet. Egyedül egy akkora lakásba, amit nem is érez a sajátjának!