2. fejezet

Hazaérve arra sem volt erőm, hogy a kabátomat levegyem nem hogy, veszekedjek. Így leültem a nappaliban és csak néztem a házunkat. Nem éreztem a magunkénak. Olyan mintha egy másik család élne benne. Nem tükrözte az egyéniségünket. Hiányoltam a színeket, a mintákat, a régi bútorainkat, amiket annyira szeretem. Miközben ezeken gondolkodtam észre se vettem, hogy elkezdtek hullani a könnyeim. Mire Pete odajött letérdelt mellém és letörölte a könnyeimet.

- Édesem mi a baj? - kérdezte. Mire én nem tudtam neki meg mondani, hogy mi is az igazi gondom.

- Semmi kicsim, csak hiányzik a régi házunk, a munkám és a barátaink. Ideköltöztünk az isten háta mögé. Nem ismerünk senkit. És így akarunk itt lakni? - fakadt ki belőlem.

- Ne aggódj, hamar találsz új barátokat. A régieket pedig meg lehet látogatni! A munkádban meg úgyis kezdő voltál. Ha annyira szeretnél, akkor menj be a rendőrségre holnap és mondd, meg hogy állást szeretnél.

- Rendben. De nem fog zavarni, hogy én is dolgozom? - kérdeztem tőle.

- Nem drágám, ha dolgozni szeretnél, akkor dolgozz, úgy se leszek sokat itthon a meló miatt. - jelentette ki.

- Jó, de a vizsgálatokra azért eljössz velem? - Kérdeztem reménykedve, hogy nem egyedül kell, járkáljak.

- Ha úgy lesz, időm ígérem, hogy elmegyek. De a jövő hét nem biztos, mert szerintem sok munka lesz.

- Pete már most eleged van a babából pedig még meg sem született! - Felrohantam a lépcsőn becsapva magam mögött az ajtót, jelezve, hogy én befejeztem a beszélgetést.

Be se jött utánam hagyott hadd higgadjak le. Körülnézve a hálószobánkban arra jöttem rá, hogy holnap elmehetek vásárolni. Le kell, cserélnem a függönyöket. A terítők is valami borzalmasak voltak és a hűtőben sem volt elegendő étel, hogy főzhessek majd. Már kezdtem kicsit lehiggadni ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek zuhanyozni. Belépve a fürdőbe majdnem elcsúsztam. Megijedtem. Hisz szinte még meg sem tudtam, hogy terhes vagyok, de már balesetem lesz. A zuhany alá állva a hasamat simogattam és beszéltem a babához. Bizonygattam neki, hogy az apukája szereti, csak kicsit fáradtak vagyunk. Majd 10 perc után Pete belépet mellém. Majd ő is elkezdte simogatni a hasamat és úgy beszélni vele, mint ahogy az előbb én.

- Kicsim sajnálom, szeretlek téged és a babát is. Ha hiszed, ha nem alig várom, hogy meg szülessen. - Később jöttem rá hogy hozzám beszélt. Megfordultam és megcsókoltam.

- Nagyon szeretlek. Örülök, hogy ilyeneket mondasz, mert már féltem, hogy meggondoltad magad. De a doki miatt még haragszom! - jelentettem ki.

- Haragszol? - kérdezte majd elkezdte a nyakamat lágyan érzékien puszilgatni. Majd egyre lejjebb haladva. Halk sóhajokkal jeleztem neki, hogy tetszik, amit csinál. Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy hol vagyunk.

- Pete ne! Vagyis ne itt! Menjünk be az ágyba. - mosolyogtam rá.

- Rendben. - kapott fel és már mentünk is befelé. Majd egy gyönyörű éjszakát együtt töltve sajnos hamar jött a másnap reggel. Így mikor felébredtem Pete már elment és csak egy cetlit hagyott a konyhaasztalon.

Jill szívem!

Sajnos nem tudlak elkísérni, vásárolni. De hamar hazajövök, főztem neked kávét. A reggeli meg a hűtőben. A tegnap éjszaka volt a legszebb. Nagyon szeretlek.

Puszillak:

Pete

Már tudtam, hogy úgyse fog hazaérni így felmentem a szobába felöltözni.

Egy fekete farmert és egy lila hosszú ujjú felsőt választottam. A ruhásszekrényben még nagy volt a rendetlenség pedig már egyszer összepakoltam. Megrántottam a vállam és úgy döntöttem, hogy ha majd lesz, kedvem megcsinálom.

A városba érve csak egy két ember mászkált az utcákon. Kevesen laknak Forksba így mindenki ismer, mindenkit csak engem nem ismer senki. Ha tudni is fogják, ki vagyok akkor úgy, mint Peter Jones-nak a felesége, aki 20 évesen teherbe esett tőle. Vagy valami hasonló. Pedig Pete sem sokkal idősebb, mint én csak 3 évvel. Megérkeztem a bolthoz. Nem szoktam meg a kicsi boltokat így odaérve nem tudtam, hogy mit hol találok. Ezért megkértem az egyik eladót, hogy segítsen. Hamar ráleltem arra, ami nekem kell. Még a lakáshoz kiegészítőket is találtam. Egy kedves fiatal srác volt az, aki segített és egyből rájött, hogy ki vagyok.

– Szia, te biztos Jill vagy Peter felesége! - jelentette ki két terítő bepakolása közt.

– Igen! Örülök, hogy megismerhetlek. - próbáltam kedves lenni. De legalább a nevemet tudta ez jó jel. Egyből nem érzem magam elveszve.

– Ha segíthetek, akkor csak szólj, hallottam, hogy terhes vagy és nem szeretném, ha hazáig cipelnéd ezeket a nehéz holmikat. - mutatott a szatyorba lévő dolgaimra.

– Megköszönném, ha segítene valaki. De még a lakás nem olyan, mint amilyenre szeretném alakítani. Át akarom festetni, egy kicsit színesíteni meg ilyenek. - kezdtem bele bár nem tudtam, hogy miért mondom el neki.

– Segítek! Hazaviszlek, kocsival vagyok és úgyis most járt le a munkaidőm! - mondta ezután levette a kötény és elkérte a csomagokat, majd elindultunk a kocsi felé. - Milyen festéket szeretnél? - kérdezett vissza miközben rakta be a szatyrokat a csomagtartóba.

– A nappalit nap sárgára, mert úgyse süt sokat a nap. A hálószobát pedig vörösre és feketére. A konyhát meg mályvaszínre, bocsi halványlilára. - pontosítottam, mert a fiúk nem ismerik annyira a színeket.

- Képzeld, tudom, milyen a mályva két nővérem van. Meg a feleségem is lakberendezés mániás! Az ő családja meg nagyon odavan a változásokért - mondta.

– Értem. Már feleséged van? - kérdeztem tőle.

– Persze! Renesmee Cullen! - mondta és mikor meghallottam a nevét bevillant a doki.

– Dr. Carlisle Cullen rokona? - kérdeztem tőle.

– Természetesen a lánya. Ismered? - kérdezett vissza.

– Igen ő az orvosom. Aranyos és az asszisztense is. Hozzá pedig bejött három fiú ők is szimpatikusak. - akartam folytatni, de beleszólt.

– A fiai voltak biztos: Edward a magasabb vöröses barna, Emmett az óriási fekete hajú, és a legalacsonyabb Jasper, aki szőke. - mutatta be őket Jake. Mert közben kiesett a jogsija a zsebéből, amit felvettem és visszaadtam neki így megtudtam a nevét.

– Jól ismered őket nem is mondtam jelzőt, de már tudtad kikről beszélek.

– Persze Nessie bátyjai. Az asszisztens meg a nővére Rosalie, de van neki még egy nővére Bella. Rosalie barátja Emmett, Bella pasija meg Edward. Csak Jaspernek nincs senkije. A fiúk idegesítik is ezért. - vigyorgott.

– Értem akkor gondolom sokat vagy náluk. Mert ugye a húguk a feleséged. - mondtam neki.

– Persze ott lakom. Mindenki egy házban lakik csak külön részen. A festékeket mikor akarod megvenni, mert azok nehezek lesznek? - érdeklődött.

– Azt nem tudom. De majd megoldom. - mosolyogtam rá.

– Rendben akkor hazaviszlek. - mondta majd beszálltunk a kocsiba és indultunk.

– Szeretnék valamit kérdezni! Nem tudod, hol van a rendőrség? - érdeklődtem.

– De tudom, ha gondolod, megmutatom.

– Köszönöm nem kell, csak egy címet szeretnék.

– Rendben! De már közben pakoltunk is befelé. Hagyott egy cetlit az egyik csomagon a számával és a címmel. Ha valami gondom lenne, csak szóljak és segít.

Mikor már végeztem a rendrakással és megfőztem láttam, hogy 3 óra lesz. Nem tudtam meddig van nyitva a rendőrség így felkaptam a kabátot és elindultam a címre. Hamar odaértem, mert négyutcányira volt. Mikor bementem látszott, hogy tiszta és mindenre figyelő rendőrök vannak. A pult mögött egy barna hajú nő ült.

– Jó napot kívánok Isabella Swan vagyok. Miben segíthetek? Kérdezte bájosan. Olyan ismerős volt hasonlított valamennyire a kórházban dolgozó recepciós lányra. Megint elkezdtem gondolkodni, ezért nem figyeltem rá.

– Elnézést - hajtottam le a fejem. - A rendőrfőnököt keresem - vörösödtem el.

– Rendben egy pillanat és szólok neki. - mosolygott és már el is tűnt.

Mikor visszaért egy korosodó férfi jött vele vissza. Olyan mintha rokonok lettek volna. De nem tudtam el dönteni hisz bármi lehet. Egy kisvárosban minden előfordulhat.

- Jó napot Charlie Swan vagyok a rendőrfőnök. - mutatkozott be. Akkor ő a lánya. Következtettem le.

– Üdvözlöm, én Jillien Grant vagyok. Frissen végeztem az FBI profilozóinál és szeretnék munkát vállalni. Az irodai munka is megfelel, mivel terhes vagyok. - mondtam mire a lány megdermedt. Ezt az apja is meglátta.

– Bella drágám mi lenne, ha levegőznél egy kicsit? - kérdezte a lányát.

– Rendben apu kb. 20 perc és itt vagyok.

– Jillien akkor fáradjon be és megbeszéljük a dolgokat. Van egy munka a számára pont most ment el az egyik munkatársunk nyugdíjba. - beszélt miközben mutatta az irányt.

– Értem, de én csak addig dolgoznék, míg a baba engedi. Meg természetesen utána. - mondtam közbe észrevettem, hogy valamit nagyon néz.

– Elnézést, mit mondott? - kérdezte vissza úgy, mint én mikor nem figyeltem a lányára.

– Semmi csak hogy nem végig maradok. - ismételtem meg magam.

– Rendben, persze a baba. - jutott eszébe.

– Akkor jövő héten kezdhet is! - mondta majd kitessékelt az őrsről. Olyan érzésem volt mintha meg akarna szabadulni tőlem.

– Viszlát! - köszöntem el.

– Viszlát! - mondta majd becsukta az ajtót és eltűnt mögötte.

Hazafelé sétáltam és nézelődtem. Szeretem a természetet, de nem akkor mikor állandóan esik. Olyan nyomott hangulatom lesz tőle. Majd ahogy illő neki is állt szakadni. Még jó hogy egy háznyira voltam az otthonunktól. Hazafutottam és átöltöztem valami szárazabba. Pete még nem volt itthon így lefeküdtem aludni. Amíg haza nem ér.