Sziasztok!
Meghoztam az utolsó fejezett. Szeretnék kérni, mindenkitől egy komentárt zárás képp. Remélem nem nagy kérés! De jól esne, hisz ez a vége.
Köszönöm, a húginak, Tündinek és demonnak, hogy mellettem álltak és biztattak. Ki tartottak mellettem.
Köszönöm, a komikat és a díjakat! Mindig jó kedvet csináltatok nekem velük!
Remélem, tetszeni fog a befejezés! Ha szeretnétek még az Én írásaimból olvasni akkor megtaláltok:
Ezekben társ Írókkal dolgozom :) Szeretettel várunk mindenkit! Jó olvasást, és kérek pár komit, azoktól is akik nem szoktak komit írni! Köszönöm!
30. fejezet egyben a befejezés
- Na, jó én már semmit sem értek - szólalt meg Esme.
- Nagyi, nem mi vagyunk terhesek, hanem anyu - mondta Cassie. Majd odajött átölelt és gratulált. Én, meg mint akit leforráztak csak álltam és bámultam.
- Anyádnak nem lehet már gyereke - mondta Jazz idegesen. Bár még moccanni nem tudtam, csak leültem a fotelba és megfogtam a hasam.
- Anya, igaz, ugye igaz? - nézett rám Charlie, aki letérdelt mellém. Csak megráztam a fejem.
- Most mi a baj? - kérdezte vigyorogva Cassie.
- Az, hogy lehetetlen, hogy vámpírnak gyereke legyen - mondta Carlisle.
- Anyu nem is vámpír - vágott vissza Cassie.
- Elég! Ne vitatkozatok! - Kiállottam el magam. - Honnan tudjátok? - kérdeztem dühösen.
- Anyu, te is tudod? - ugrott a nyakamba Charlie.
- Persze, hogy tudom, nem nehéz észrevenni - mondtam kicsit hevesebben.
- Charlie látta, mikor közlöd a családdal - mondta Cassie.
- Mióta látod a jövőt? - kérdeztem a mellettem álló lányomat.
- Ne tereljük a témát! Jill, mióta vagy terhes? - kérdezte Jazz.
- Most lesz második hónapja - hajtottam le a fejem.
- Második hónap? A lányok már ilyenkor megvoltak! - értetlenkedett Edward.
- A baba ember lesz! - csilingelt a lányok hangja egyszerre.
- Micsoda? - kérdezett vissza Jazz.
- Drágám, nem tudom, hogy mi van. De ez a baba normál tempóba fejlődik. Emlékszel a veszekedésünk előtti együttlétünkre? - kezdtem el magyarázkodni.
- Persze - mondta.
- Akkor estem teherbe - hajtottam le a fejem.
- Imádlak Jill! - kapott fel és pörgetett meg.
- Én is szeretlek! - mondtam majd megcsókoltam.
- Miért nem mondtad el? - kérdezte Esme kicsit megkönnyebbülve, hogy nem dédnagymama lesz.
- Féltem a reakcióktól, hisz én nem vagyok semmi, vámpírnak ember, embernek vámpír - válaszoltam kicsit csüggedtebben.
- Ne aggódj hugi! Majd egy egész focicsapatot hoztok össze Jazzel! - hahotázott Em mire Rosalie fejbe csapta.
- Gratulálok, mindent megadnék, azért hogy az én tökéletes testem is változzon, hogy babám lehessen - ölelt át Rosalie.
A következő 7 hónap úgy telt, ahogy kellett, minden napos vizsgálatok. Már kezdtem unni, de a lányok egy csomó mindent megvettek. Nem hagytak, hogy bármit is csináljak. Jazz állandóan mellettem volt. Simogatta a hasam, és beszélt hozzá. Nem mintha szüksége lett volna rá. De fáradékonyabb lettem, és meglepetésemre egyik éjjel elaludtam. Azt mondták, hogy 1 napot teljesen átaludtam. Nem tudom, mert nem emlékeszem, de azóta állandóan csokit ennék. A hasam is már nagy, kezdtem félni, hogy ismét ikrek. De nem olyan, mint a lányokkal. Edward csak mosolyog, hogyha elsétál mellettem, hisz vicces teóriákat gyártok a babámra. Majd hirtelen elfolyt magzatvizem. A fájások megindultak. Minden ugyanúgy zajlott, mint a lányoknál, de kicsit tovább tartott. Három óra édes szenvedés után a karomba tarthattam, a kicsi Maxot. Az apja mikor kezébe fogta láttam a mosolyt az arcán, de ez volt az utolsó, amit valaha is láttam.
Ismét kinyitottam a szemem, felettem épp Jazz könyörgött, hogy ébredjek fel. Valami megváltozott, én. Teljesen megváltoztam, a testem kőkemény lett és teljesen kihűlt. Végre teljes jogú vámpír lettem. Sosem, hittem a csodákba, de ezek szerint ez kellett. A család legyen az új királyi klán, a lányaim a legendás babák. Meg persze a pici fiam, aki teljesen emberi. Vagyis kitudja, majd eldől. Én is ember voltam. De most már nem. Elmentem vadászni majd a többiek magunkra hagytak Maxszel és Jazzel. Olyan tündéri!
A családunk az óta már csak éli a mindennapjait. Aro nem láttuk és hírét sem hallottuk. A fiúk reménykednek, hogy valaki titokban meggyilkolta. Julie-nak gyönyörű szép pici fia lett, aki apukája nevét örökölte. Holly és Ty már egy ideje nem adtak magukról hírt, de állítólag Olaszországban vannak és figyelnek a rendre. Alec és Charlie Oroszországba mentek. Cassie és Nessie végérvényesen a La Pushban laknak. Az egész világ védve van. Persze még én is. Addig még a házból se tehetem ki a lábam kísérő nélkül, míg Max nem lesz elég idős.
Szia!
VálaszTörlésElőször is szívesen mindent.
Másodszor itt a boldog vég annyira tetszett főleg az a kis mondat hogy az egész világ védve van.
Köszönöm,hogy olvashattam.
pux
Szia!
VálaszTörlésReméltem, hogy az egésznek boldog vége lesz.:)
Sajnálom, hogy vége van, mert olyan jó volt olvasni!
Kár, hogy a kicsi Max-et már nem "láthatjuk" felnőni :D
És álmomban sem gondoltam volna, hogy Jill terhes megint!
Mindent össze vetve volt, ami nem az én "ízlésem" volt, de hát örülök, hogy így alakult :D
Én is örülök, hogy olvashattam :)
Kár, hogy vége!
Puszi
Utolsó komim ezen a blogon :( :/