29. fejezet

Sziasztok drágáim!
Meghoztam az utolsó elötti fejezetett. Hát kicsit ugrottunk az időbe:)) Remélem el nyeri a tetszéseteket! Húgi a képet főlösleges lenne le cserélni, hisz már csak 1 fejezet és vége! Puszi! :))

3 héttel később:

- Anya, te vagy a legelragadóbb, menyasszony! - jött be Cassandra az ajtón. A lányok sokat nőttek. Már úgy néznek ki, mint a 16 éves tinik.

- Köszönöm, kicsim. Még soha nem féltem ennyire, mint most! - öleltem meg. Az esküvői ruhám szinte tündökölt. Alice kiharcolta Jazznél, hogy ő rendezhesse így már 3 hétre rá itt állok, olyan idegesen, hogy csak toporgok.

- Anya! Nyugodj meg! - hallottam meg Charlotte hangját az ajtó felől. A gyermekeim a legszebbek, bebarnultak. Nem nagyon szeretem volna, ha szőkék maradnak. Gyönyörűek voltak. Paul kopogott be az ajtón, hogy elrabolja Cassie-t. Már nem haragszom rá, csak bántott, hogy egy farkas a barátja a fél vámpír lányomnak.

- Charlie, láttad apát? - kérdeztem meg izgatottan. Észrevette mennyire izgulok, így elmosolyodott és csak megrázta a fejét.

- Mami higgadj le! Apa nagyon jól néz ki a ruhájába - mosolyodott el.

- Jillien, akkor mehetünk? - lépett be az ajtón Carlisle. - Csinos vagy! - ölelt magához.

- Köszönöm, te is elegáns vagy! Izgulok! - vallottam be, de már a lépcsőn sétáltunk lefelé. Az egész ház fehérbe volt öltöztetve.

A lányok és a fiúk a lépcső mellett álltak. Erősen kapaszkodtam, Carlisle-ba mert nagyon izgultam. Bár mutasson valaki olyan nőt, aki nem feszült az esküvő napján! Odaérve az oltárhoz, Carlisle átadott Jazznek. Nyugalom szállt meg, hálásan rápillantottam. Néztem, de mégse hittem a szememnek, annyira fess volt mintha nem is őt látnám. A szertartást egy fogadott pap tartotta, aki gyors volt, és precíz. Nem akartuk elkapkodni, de már erre vártam. A lányok elérzékenyültek. Majd jött a csók. Az a csók isteni volt annyira, látványosra és finomra sikerült, hogy örökké csókolni akartam. Mikor elszakadtunk a többiek jöttek gratulálni. A pap elment és következtek az ajándékok. Mindenkitől a megszokott cuccokat kaptuk. Kivéve a lányokat. Ők egy fekete bársonydobozt adtak. De az volt ráírva, hogy majd a harc után!

- Mi ez? - kérdeztem kíváncsian.

- Semmi, majd a harc után! - nevettek fel egyszerre.

- Miért pont a harc után? - kérdezte az apjuk.

- Miért ne? - kérdezte vissza Charlie.

- Rendben, ha csak akkor…- mondtam majd elraktam a dobozt.

Carlisle-tól és Esmétől egy repülőjegyet kaptunk az Esme szigetre. Ott töltöttük a nászutat, egy teljes hónap, amit kettesbe leszünk. Tovább szeretem volna maradni, de már féltettem a családot, tudtam az időpontot. Nem voltam biztos abban, hogy Maria a legmegbízhatóbb forrás. Jazzel sokat beszélgettünk. Mivel a nászút nem csak arról szól. Hazafelé, még bementünk vásárolni. Tudtam, hogy Alice látni fogja, így nem is próbáltam blokkolni a képességét. Bár egyszer jó lenne, ha nem csak én bírnám blokkolni. De hát erre nem sok valószínűséget látok. Mikor hazaértünk a nyakunkba ugrott mindenki.

- De jó, hogy itt vagytok! - mondták egyszerre.

- Mi is örülünk nektek! - mondta Jazz.

- Mesélj tesó, mi volt? - hahotázott Emmett.

- Emmett ha valamire kíváncsi vagy, akkor tőlem kérdezd - vigyorogtam rá.

- Ezt, hogy érted? - nézett kérdőn, az egyik szemöldökét felhúzva. Nagyon vicces volt, így mindenki elnevette magát.

- Gyere! - mondtam majd eltűntem, a nyomomat alig találták meg. Direkt csináltam, hogy nehezen bukkanhasson rám.

- Mit szeretnél? - kérdezte.

- Szerinted? – kontráztam rá és egyből támadtam. Mire felvigyorodott.

- Hugi, még csak 20 perce vagytok itt és már harcolsz? - kérdezte, de már ő támadott. Hamar leterítettem. Majd hangos tapsolást hallottam meg a fák közül.

Felálltunk és a család mellé mentünk. Jake futott ki a másik oldalról, de már késő volt és futás közben változott át. A többiek is követték, Nessie odament. Később Paul is megérkezett és Cassie is ment hozzá. A farkasok morogtak. Tudtam, hogy nem megbízható Maria.

- Jillien, nagyon profi vagy! - lépett ki az erdőből Demetri.

- Demetri, az egód helyre jött? - kérdeztem hevesebben.

- Vicces vagy. Majd most kiderül mennyire vagy kész! – mondta, levette a köpenyt és odanyújtotta a többieknek. Észre se vettem, hogy az egész királyi család jelen van.

- Mit szeretnél? - kíváncsiskodtam kicsit megijedve.

- Most félsz? - kérdezte majd rám támadt. Földre zuhantam, ő rajtam feküdt és a karomat próbálta elválasztani a testemtől. Egy hatalmas reccsenés zavarta meg a buta kis próbálkozásaimat.

- Mi van te kis ribanc? - Közben a vállát próbálta vissza rakni.

- Azt mondtad 2 év. De ez csak 2 hónap volt! - morgott fel Maria.

Persze majd hülye leszek megmondani az igaz dátumot! - vigyorgott és egy egyszerű mozdulattal távolította le a fejét a nyakáról. Megrezzentem, de közben Jazz felsegített.

- Demetri, kérlek. Lassíts, szeretném kiélvezni! - szólt Aro a mézes-mázos hangján. A hideg futkos rajtam, ha meghallom.

- Aro, nem beszélhetnénk meg? - érdeklődött Carlisle.

- Drága barátom, már egyszer megmenekültetek. Bella nem vétett ellenünk semmit, ahogy Nessie sem. De ez már túlzás, főleg, hogy ikrek! - rázta meg a fejét, és már mellettem volt és a nyakamat simította.

- Aro, sajnálom. De Holly nem a játékszered - morogtam rá.

- Milyen kis heves - mosolyodott el.

- Aro, légy szíves! - könyörögtem. Nem mentem sokra, majd kilépett a tömegből Alec. A tekintetem egyből a lányomra szegeződött. Aki mellém lépett, tudtam jól, hogy ebből még baj lesz. Az apja elhúzta és sajnos ezt Aro is észrevette.

- Mi a baj Jasper? - kérdezte tőle kicsit megborzongva.

- Semmi Aro. De nem szeretnénk harcot! - felelt, de úgy, mint egy katona. A lányát maga mellet tartva.
- Akkor, miért is bújtatod Charlie-t?

- Semmiért - mondta majd elengedte a kezét. Nem mozdult egyik sem, aztán Aro ismét mellettem volt.

- A családodat nem ölöm meg, ha feláldozod magad! – jelentette ki majd elém állt.

- Engem a családomért? - kérdeztem vissza.

- Igen - válaszolt és már a keze a fejemen volt.

- Honnan tudjam, hogy a család megússza ép bőrrel? - Hisz senki nem tudhatja, hogy mi lesz, ha én meghalok.

- Ne, Aro kérlek, ne tedd! - lépett ki a tömegből a két lányom.

- Lányok, Cassandra és Charlotte. Miért ne? - kérdezte kíváncsian.

- Mert az anyánk. Azért mert felnőttünk attól még szükségünk van rá! - jelentették ki, Aro keze elengedte a fejemet.

- Szeretitek, annyi szenvedés után? Ott hagyott titeket többször! - próbálta ellenem uszítani őket.

- Attól még szeretjük. Hagyd légy szíves! - könyörgött neki Charlie.

- Rendben. Hagyom, ha elmondod miért félt apád jobban téged, mint Cassie-t! - kérdezte, ha lenne vérem, akkor az most megfagyott volna bennem.

- Nem, ezt nem mondhatom el! - közölte vele.

Elém lépett és a keze ismét az arcomon pihent a szemeiből sütött a düh, látszik még soha senki nem verte át a híres nevezetes Volturit. Magamba mosolyogtam, ha más nem akkor legalább őket át tudtam verni, két gyönyörű lánynak adtam életet. Lett egy szerető családom, egy férjem, és a tesóm is haza került. A keze egyre erősebben szorított. Hallottam, ahogy Jazzt próbálják visszafogni. Hangos káromkodás közepette, próbált kiszabadulni, de már beszéltem a többiekkel, hogy ne engedjék ide. Mert tudtam, hogy ez fog történni. Egyszer csak halk morgás volt halható, de ez nem az én családomtól jött, hanem a királyi családtól.

- Aro, ne! - kiáltott fel Alec.

- Mi a baj fiam?

- Én elmondom! - hajtotta le a fejét. Mindenki meglepődött, Charlie akart oda szaladni hozzá, de Reed megfogta.

- Mi történt? - kérdezte közben ismét elengedte a fejem.

- Charlie-t azért védik, mert a barátnőm! - vallotta be. Mindenki lenézte Alecet.

- Fiam nem értelek, hisz nem is voltál Forks közelében! - biztatta magát Aro, nem akarta el hinni, hogy a szövetségesei elpártolnak tőlük.

- De, azt mondtam, hogy most én menjek nyaralni, de nem mondtam helyet! Ide jöttem, Charlotte a barátnőm! Szeretem, és ha ő szereti az anyját, akkor én segítek neki! - mondta majd odament Charlie-hoz, és egy forró csókkal üdvözölte rég látott barátnőjét.

Felix és Heidi is átállt. Szépen lassan gyarapodott a mi oldalunk, ahogy Aroé csökkent. Aro csak figyelte, hogy kik hagyták cserben, hisz olyan emberek, álltak át hozzánk, akikre nem is számított. Majd, mire befejeződött a vándorlás. Aro felmérte a terepet. Többen voltunk, és még a farkasok is minket erősítenek. Hiszen két lenyomatuk is oda veszhet a csatába! Aro még valamit sziszegett, de érteni nem lehetett. Majd hátat fordított.

- Rendben, mivel nem történt semmi, nem kell elégtételt venni. Mehetünk! - mondta megtörve.

- Aro, szeretném, ha átadnád a királyi címet! - mondta Felix.

- Miért és kinek? - háborodott fel Aro.

- Tudod jól mindkettőre a választ! - dühödött fel Felix. Aro, most már teljesen megtörve levette a királyi címert és át nyújtotta Carlisle-nak. Majd elé térdelt.

- Carlisle, ölj meg! - nézett rá könyörgően. De apánk csak elvette tőle a címert a nyakába akasztotta és elment.

A család győzelem ittasan ment vissza a házba, akik a királyi család mellett döntöttek szétszéledtek a világba, mivel nemsokára híre megy, hogy új királyi család lett a vámpírok között. Jazz és én ültünk a fotelbe és beszélgettünk, aztán Holly és Ty jelentek meg egy csomó bőrönddel, a kezükben. Majd intettek, tudtuk jól, hogyha mindennek vége, elköltöznek. David és Julie is vettek egy kis házat a közelben és ők már az esküvőnk óta ott laknak. Cassie rengeteget van, a La Push-ba Nessie-vel. Charlie és Alec is beköltöztek a közös házunkba. A többiek a közelbe vettek lakást és átszoktak az állati vérre. Nehezükre esett, de hamar megtanulták. A harc szerencsére elmaradt, sajnáltam Mariát hisz kihasználták és meggyilkolták. Annyira számító ember Aro. De eggyel mégsem számolt. Míg én ott voltam, az embereket magam mellé állítottam. Amikor hazaértem állandó összeköttetésbe voltam velük. Egyikünk se tudott arról, hogy mikor is lesz a pontos csata, csak azt, hogy már készülőben van, mert a többiek idegesebbek.

A lányok ma jönnek először haza, Esme és Alice lépkedtek le a lépcsőn és mosolyogtak, most már igazi és nem kell magyarázat az örömre. Bármit megtettem volna anno azért, hogy ne kelljen ennyit szenvedniük. De nem csinálhattam másképp. A lányok is haza értek, de se köszöni, se semmi. Csak felmentek
- Biztos? - vigyorodtam el.

Majd lassan és óvatosan kezdtem kibontani. Végre lekerült a teteje, és a csomagoló papírt is szétterítettem. Olyan látvány tárult elém, hogy megszólalni nem bírtam, de még Jazz se. Kellett legalább 5 perc mire feleszméltünk. Közben Emmett vihorászását lehetett hallani.

- Mi van tesó, mit láttok? - kérdezte.
 a szobánkba és rohantak le a fekete dobozzal.

- Anya, most már kibonthatod! - adta át Cassie a csomagot.


- Lányok melyikkőtök terhes? - kérdezte dühösen Jazz. Majd felemelte a babacipőket.

- Egyikünk se, ne aggódj! - mosolyodtak el.

- Akkor ez a legrosszabb vicc! - kezdett el dühöngeni.

- Nem vicc!